Május van

Tavaszutó - Ígéret hava - Borjútor (Virágzó élet) hava

Május az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos.  

A latin Maius hónapot Ovidius szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték volna el. Valószínűbb azonban, hogy a régi római Maia istennő vagy férfi párja Maius volt a névadó.

 A görögöknél Maia a pleiászok egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a főistennek együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (latin Mercurius) anyja.

  Május az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt. 
  A keltáknál Beltane az ünnep neve, mely a fényistenük (Bel) tüzét jelenti. Más elképzelések azonban a közel-keleti Baál istenre vezetik vissza eredetét. Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és e napon teljesül be szerelmük a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, az Ő megtermékenyülésének ünnepe ez.

Beltane egykoron druida tűzfesztivál volt, amelyet az Istennő és a Szarvas-istenség egyesülésének megünneplésére, a termékenység dicsőítésére tartottak. Ezen a napon a szüzek közül minden település megválasztotta a Május királynőjét, akit feláldoztak a Szarvas-istennek. 


A nép szerelmes szívű legényei május elsején "májusfát" állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei - a majálisok - a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.

 Amikor Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok Hieraploiszba mentek, a pogányok este egy faággal jelölték meg Fülöp szállását, de másnapra Isten angyalai a város minden házára zöld ágat tűztek, így a pogányok nem tudták melyik házba menjenek be. Így menekült meg Szent Fülöp a haláltól. 

Van egy másik történet is miszerint: Szent Fülöp és Szent Jakab miközben téríteni jártak csatlakozott hozzájuk egy Valburga nevű szűz hajadon. A pogányok nem nézték jó szemmel a lány cselekedetét, ezért tisztátalannak nyilvánították, rágalmazták. A lány, hogy elűzze a gúnyolódókat elővette vándorbotját leszúrta a földbe, letérdelt és imádkozni kezdett. Alig múlt el pár óra és a bot kizöldült. Ez Szent Jakab napja hajnalára történt. Ettől fogva állítanak a nőtlen férfiak a jó magaviseletű lányok ablaka elé egy magas zöld fát, persze mindezt észrevétlenül.

Történészek kutatásai alapján pedig európai, azon belül pedig germán eredetű a májusfaállítás hagyománya. A középkorban kezdett elterjedni szélesebb körben. Az ünnepségek, melyek kapcsolódnak hozzá az ősi indiai és egyiptomi népek termékenységi táncaikból gyökereznek. A megújuló életet szimbolizálja a májusfa tánc. Minden éven, annak reményében, hogy bőséges lesz a termés új májusfát állítottak.

Az angoloknál és a bajoroknál a települések büszkesége volt a májusfa A fa szimbolizálta a jó módot, a függetlenséget, a falu illetve a város erejét. A fa kérgét és ágainak egy részét eltávolították, majd szalagokkal, virágokkal, koszorúval díszítették és ezután felállították. A fa törzse a férfiasságot, a díszek pedig a nőiességet jelenítették meg.

Magyarországon először a 15. században említik a májusfaállítást. A tavaszköszöntés jelképe, de ugyanakkor az európaitól eltérő szokások is kialakultak. Általában nagyon magas nyárfát, gyertyánfát vagy fenyőt, díszítenek szalagokkal, selyemkendővel, és egy üveg italt is akasztanak a fa ágai közé, melyet május végén a fa ledöntésénél fogyasztanak el a legények. Nálunk a termékenység jelképe és szerelmi ajándék, mivel főleg nőtlen férfiak állították annak a lánynak, akinek udvaroltak. 

Florália ünnep

A Római birodalomban május hónap folyamán tartották a Florália ünnepeket. Flóra istennő a római vallásban, minden virágnak, virágzásnak, a természetnek tisztelt istennője. Tágabb értelemben a tavasz, az újjászületés, a termékenység, a termés, sőt a nők anyai reményeinek megtestesítője, patrónája volt. Floralia virágünnep, a megújulás ünnepe.  Florália, eredeti néven a ludi Florales, a rómaiak egyik legnagyobb, évente megrendezésre kerülő ünnepe volt, eleinte a gabonavirágzás időszakában. Később adott napokon, április 28-tól május 3-a között tartották.

Az ünnepi sorozat kezdő napján rendezték meg a fasti Floraet, az áldozatot ekkor mutatták be az istennőnek, virágzó gabonakalászt helyezvén az oltárra. Az emberek virággal borították be magukat, sőt még állataikat is feldíszítették. A floraliák kedvelt eseménye, hogy termékenységet szimbolizáló babot, borsót, lencsét dobtak a mulatózó nép közé. Az ünnepségeken színészek, táncosok, cirkuszi játékok szórakoztatták a közönséget. A hangulat magasra hágott, az esemény nem volt mentes a túláradó jókedvtől, a kicsapongásoktól, a durva tréfáktól sem.

Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Jeles napok májusban:

Szent Flórián napja (május 04.)
Pongrác, Szervác, Bonifác (május 12.)
Nepomuki Szent János emléknapja (május 16.)
Áldozócsütörtök (május 17.)
Orbán napja (május 25.)

Népi megfigyelések májusban:



- májusi csendes eső, növeli a vetést
- száraz május, száraz esztendő
- ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
- ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
- nagyon meleg május után esős június következik
- ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
- sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
- Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
- Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
- Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
- májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég

Mint a nyár kezdetéhez, a termékenység ünnepéhez, számos babonás hiedelem is kapcsolódik e naphoz. Különösen az írek számára volt jelentős május elseje. Ezen a napon például sohasem gyújtottak pipára a kandalló tüzéből, és parazsat sem vittek ki a házakból, mert rossz ómennek vélték. Ugyanakkor a május elsején elfogyasztott csalánlevesről pedig azt tartották, hogy egy évig védelmet nyújt a reuma ellen.

Igen rossz ómennek vélték, ha május első napján kialudt a tűz, melyet csak a pap házából hozott parázsló tőzeggel lehetett ismét meggyújtani. Ezt követően viszont a szentelt tőzeg hamuját szét kellett szórni a padlón és a küszöbön. Tilos volt a tüzet, a vizet, a tejet és a sót pénzért vagy szerelemért árulni, s ha egy vándor kapott egy csésze tejet, azt sóval összekeverve, a házban kellett meginnia. A sós vizet, mint italt mindenkor hatásosnak tartották. Valóságos talizmán volt a gonosz ellen, ha megfelelő varázsdoktor készítette, és mágikus szavakat mondott fölötte. A mocsári gólyahírnek – melyet Beltane növényének neveztek – varázserőt tulajdonítottak. Girlandokat készítettek belőle a jószágok számára és az ajtófélfákra, a küszöbre pedig tejet öntöttek, hogy távol tartsák a rossz tündéreket. A május elsejének hajnalán talált nyulakat boszorkányoknak tartották, ezért kövekkel dobálták meg őket.

A népgyógyászok lábizzadásra a május elsejei napkelte előtti mezítlábas sétát javasolták, ugyanis a hajnali harmat szappanszerű hatással bírt, ami összehúzta a bőrt. Ehhez a naphoz kötődik az a babona is, mely szerint, aki május elsején a reggeli harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül a bőre.

Európa nyugati részén május elsejére virradóan elterjedt volt a harmatszedés szokása. Ennek során az asszonyok éjfélkor vagy napkelte előtt – gyakran meztelenül – egy lepedőt vagy valamilyen ruhadarabot (kötényt, szoknyát) húztak végig a legelőn. Hazatérve az összegyűjtött harmatot az abrakba vagy a kenyérlisztbe csavarták ki. A hiedelem szerint ettől több tejet adott a tehenük, vagy finomabb kenyeret sütöttek.  /forrás: Rosta E./