Május 18.

Szent Erik, Svédország patrónusának ünnepe

 

Erik király vezette be a kereszténységet országában. A svédek szemében Szent Erik a győzelem jelképe is.

Svédország később lett keresztény, mint Dánia vagy Norvégia. A XI. században főleg angolszász hittérítők tevékenykedtek az országban, de krónikák tanúsága szerint Uppsalában még 1075 körül is bálványokat tiszteltek a pogány nemzeti szentélyben, s a szent berekben ember- és állatáldozatokat mutattak be. A brémai érsek több püspökséget is alapított, ám a svédek csak Sverker király (kb. 1130–1156) uralma idején tértek át a kereszténységre; az első kolostorokat is akkor alapították.

Sverker király lázadás áldozata lett, utódjául Erik Jedvardsont választották meg. Erik svéd király életéről a források keveset árulnak el: körülbelül 1156 és 1160 között uralkodott, kiváltságokkal látott el egy ciszterci kolostort. Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel „Hericus Rex” ünnepe. Vejéről, Sverre norvég királyról szóló monda 1220 körül megemlékezik Erik Uppsalában őrzött ereklyéjéről.

Az Erik-legenda mai változata egy jóval korábbi eredetin alapszik, amely fő vonásaiban történelmileg hiteles: eszerint Erik az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság szellemében és a közjót szem előtt tartva uralkodott. Magánéletét szigorú aszkézis jellemezte. Különös gonddal viseltetett a templomok építésére; ő alapította az uppsalai püspökséget, mely később, 1164-ben Svédország legfőbb főegyházmegyéje lett.

Az általa vezetett keresztes hadjárat során hű barátjával és munkatársával, Henrik uppsalai püspökkel és seregével partra szállt Finnországban, hogy megerősítse a svéd befolyást és előmozdítsa a keresztény missziót. A finnek csatát vesztettek. A legenda szerint Erik könnyezett az elesett finnek láttán, amiért megkereszteletlenül kellett meghalniuk. Hazatérvén után Erik Henriket Finnország első püspöként Turkuban hagyta. Henrik püspök életével fizetett, amikor egy gyilkost rá akart venni a megtérésre. Finnország nemzeti szentjeként és apostolaként temették el Turku katedrálisában.

Erik is erőszakos halált szenvedett. Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő vezetésével 1160-ban, Krisztus mennybemenetele ünnepén támadtak a szentmisét hallgató Erikre; a király meg akart küzdeni a támadókkal, ám túl kevés harcos volt vele – támadói leterítették és megölték.

A kései középkorból szép liturgikus szövegek örökítik meg Erik Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét; több, zarándoklatról szóló híradás is őrzi népszerűsége emlékét. Az aranyozott ezüst szarkofágot, amelyben ereklyéit őrzik, III. János király készíttette 1574-ben, s ma is meg lehet tekinteni az uppsalai dómban.

Magyar Kurír