Dús tollazata hófehérségével, - melyből élesen emelkedik ki szárnya
feketesége, lába és csőre ragyogó pirossága, - nemes tartásával és
mozgásával büszke és szép jelenség a zöld mezőben. Repülését is
gyönyörűség nézegetni. A törökök szent madara. A szlávok istenmadara.
Szláv mese:
„A gólya valamikor ember volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma is az ember közelében szeret élni.
A világ teremtésekor az Úristennek eszébe sem jutott, hogy mindenféle
csúszómászóval rémisztgesse az emberiséget. A hüllőkkel s egyéb
férgekkel az Ördög népesítette be a mocsarakat. Amikor a rusnya állatok
annyira elszaporodtak, hogy az embernek többé nem volt nyugta tőlük, a
Jóisten összefogdosta a sok siklót, gyíkot, egy zsákba gyömöszölte, a
zsák száját bekötötte, s magához szólított egy férfit. Rábízta a zsákot,
vigye a tengerhez, kössön rá követ, s dobja a vízbe anélkül, hogy a
száját kibontaná s megnézné, mi van benne.
A férfi hazacipelte a zsákot, s leállította a ház sarkába, ő maga pedig
gondolván, hogy Isten parancsát teljesíteni csak nem indul el abban a
viseltes ruhában, amelyikben egész nap a mezőn volt, megmosakodott,
fehér inget, új bocskort húzott, s kikészítette ünneplő fekete zakóját,
hogy majd azt veszi fel.
- Hová, hová? – kérdezte a felesége.
- Az Úr rám bízta ezt a zsákot, vigyem a tengerhez,kössek rá követ, s dobjam a vízbe.
- Mi van benne?
- Nem tudom.
- Nézzük meg!
- Isten megtiltotta!
Ám az asszony hiába félte Istent, kíváncsisága félelménél is erősebb
volt. Mindenképpen tudni akarta, mi van a zsákban. S ha egy asszony
valamit a fejébe vesz, attól nem tágít.
- Mindjárt este lesz, hová indulnál ilyen későn? Várj reggelig! – kezdte
el kérlelni a férjét. A férfi otthon maradt, asszonya étellel, itallal
kínálta, jól tartotta. Amikor a férfi elaludt, felesége szép csendben
felkelt mellőle, a zsákhoz lopakodott, s kioldotta a száját. Abban a
pillanatban előbújtak a kígyók, gyíkok, s ahányan voltak, annyifelé
másztak.
Az asszony ijedtében sikoltozni kezdett. Felébredt az ura, s mezítláb,
fehér gyolcsingben, ahogy kikelt az ágyból, éppen csak a vállára
kanyarítva az útra készített fekete zakót, kirohant, s megpróbálta
összeszedni a millió hüllőt.
Látva, mit cselekedtek, az Úristen így szólt hozzájuk:
- Ha kieresztettétek, szedjétek is össze őket! – S azon nyomban gólyává
változtatta a párt. Azóta mezítláb, hidegtől sárga lábszárral, fehér
ingben, fekete zakóban járják a zsombékos, vizenyős réteket, és
fáradhatatlanul szedegetik össze a kígyókat, gyíkokat.”
A gólya értelme csodálatosan fejlett. Mindenkor pontosan tudja, hogy melyik vidéken hogyan fogadják az emberek.
A félénken és óvatosan puhatolózó, emberkerülő, minden-kivel szemben
bizalmatlan madár a meghívás jelét megpillantva – a háztetőn, vagy fa
tetején elhelyezett kocsikereket – félreteszi tartózkodását, elfoglalja a
kereket és néhány nap alatt megbarátkozik környezetével. Hamar
megismeri házigazdáját, és minden jóakaróját megkülönbözteti a
rosszakaratú idegentől.
Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.
Érzéseit csőre összeverésével fejezi ki, kelepel örömében és bánatában.
Békát, egeret, kígyókat, rovarokat, földi gilisztákat eszik, tehát
élettere a patakpartok háborítatlan területe.
A gólya
az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma. Kínában a daruéhoz hasonló jelentéstartalmakat tulajdonítottak neki. Sok helyütt a gólyára bízták a gyermekáldás feladatát.
Egy antik legenda szerint a gólya táplálja agg atyját, ezért
a gyermeki szeretet szimbóluma. A féllábon álldogáló, töprengő madár
a meditáció jelképe.
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
A kereszténység a gonosz ellenségének, a bűnbe vivő Őskígyó legyőzőjének
tekinti. A Golgotán részvevően körözött a kereszt körül egy gólya, és
erőt adott Jézusnak.
Néhány mesében és legendában képes emberalakot ölteni, ezért az ember
közeli rokonának tartják. Sekély vizekben, vízparton mozog, az ilyen
helyeket a Tündérországba vezető átjárónak tartották. A víz, és a
vízpart az érzelmeket és a teremtést is szimbolizálja. A gólya tehát
segít megérteni az érzelmeinket, és segít élménnyé tenni a szülés
folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg,
mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. Atilla
király Aquilleja ostrománál körüljárta jósaival a várost, látta a
tenger felől menekülő gólyákat, akik a torony tetejére hordták a
fiókákat. Ebből azt a jóslatot olvasta ki, hogy a várost nem szabad
feladni, hanem meg kell erősíteni, mert biztonságosan védhető.
Segítőnk születésnél és a hang nélküli kommunikációnál.
/Temesvári Gabriella/