1835. május 8-án született Székely Bertalan

Székely Bertalan: Egri nők Székely Bertalan a XIX. század magyar festészetének kiemelkedő európai rangú alakja, nemzeti romantikánk fő képviselője. Történeti kompozícióiban, freskófestészetében visszatükröződő technikai, elméleti, esztétikai felkészültsége kora legműveltebb mesteri közé emelik.

Eger vára

1552-ben II. Szulejmán szultán /1520-1566/ nagy hadjáratot indított Magyarország ellen.
A támadást Achmed másodvezér irányította, serege mintegy 80-100 ezer főre tehető.

A 100 ezer főnyi török sereg Szolnok alól Eger vára ellen fordult, amely Észak-Magyarország hadászati kulcsa volt. A had előőrsei 1552.szeptember 9-én érkezett Egerhez,s két nap múlva teljesen körülzárták a várat. A várvédők létszáma mesteremberekkel, parasztokkal, asszonyokkal együtt sem érte el a 2000 főt.
1548 óta Dobó István volt a vár kapitánya, aki mellett Mecskey István viselte a másodkapitányi tisztet. Hat vármegye nagy részének megtartása s messze föld biztonsága függött Egertől, mely fontosságához képest még mindig nem volt kellően megerősítve. Belső és külső várból, a palánkkal védett városból s néhány előre tolt védműből, toronyból állt. Egy részük csak kevéssel az ostrom előtt érkezett, mert Dobó segítségre szólította a közeli városokat, vármegyéket, urakat, s épen ezek szolgáltatták az őrség túlnyomó részét. A védők szülőföldjükért, tűzhelyükért, családjukért harcoltak.

A török fegyveresek létszáma több mint hetvenezer volt, harmincezerrel ment a hadi nép, málhásokkal, rabszolgákkal. Olyan túlerő volt ez, amellyel megbirkózni egyenlő volt a lehetetlenséggel. És Dobó István kétezer főnyi emberrel, katonákkal, asszonyokkal, vára népével, harmincnyolc napi kemény ostromot állván, emberfeletti küzdelemben megvédte Eger várát.

Ekkor vívták ki a várbeli asszonyok a hős egri nevet. A küzdők segítségére rohantak, sziklákat dobtak, forró vizet és olajat öntöttek az ellenségre, mely végül itt is visszaveretett.

Rabindranath Tagore

1861. május  7-én született Rabindranath Tagore

   

1913-ban világszenzáció volt, hogy a legtekintélyesebb irodalmi elismerést és jutalmat jelentő Nobel-díjat egy indiai író-költő-drámaszerző, iskolateremtő, olykor államférfi kapta meg. Indiában az akkor már 52 éves, bengáli anyanyelvén és angolul egyforma biztonsággal fogalmazó írásművész már nagy hírű, nagy tekintélyű férfi volt. Európában azonban csak egy évvel a nagy jutalom előtt megjelenő, angol nyelvű költeményes kötete keltett irodalmi körökben feltűnést. A Nobel-díj előbb széles körű figyelmet, majd irodalmi világhírt hozott a számára.

A soknyelvű India egyik legnagyobb lélekszámú területe a bengáli nyelv otthona. Fővárosuk Calcutta, s azt a helységet, ahol a Tagore család ősidők óta élt, ahol nagybirtokuk volt, s idővel a híres költő egyetemi színvonalú iskoláját megteremtette, Sántinikétánnak hívják. A nagyvilágban igen gyakran utazgató költő újra meg újra ide tért haza, bár Calcuttában született és 80 éves korában ugyanott halt meg. Természetesen a gazdag és nagy tekintélyű családnak ott is volt palota fényű és nagyságú otthona. Apja egy vallási és társadalmi reformtársaság vezetője volt. Az indiai hagyományok, a szanszkrit irodalom tudósa, a politikai életben is nevezetes férfi. A családi otthonban a gyerekek a felnőttekkel együtt olvasták rendszeresen a hindu vallás ókori szent iratait, az „Upanisad”-okat. A számos fiú kisgyermekkortól egyformán tudott bengáliul, szanszkritul és angolul. Rabindranath iskolás korában már biztonságosan verselt mind a három nyelven. — 21 évvel idősebb bátyja Dvidzsendranat Tagore már öccse születésekor népszerű költő és irodalomtudós volt, de később kitűnt a festészetben és a zenében is, idősebb korában nevezetes matematikus és filozófiatudós volt. Példája és nevelőereje fontos hatással volt a kisöccsére.
17 éves korában apja Angliába küldte, hogy jogot tanuljon, de a jogtudomány alig érdekelte, a joggyakorlathoz pedig semmi kedve sem volt. Megtanulta, amit otthon elvártak tőle, de lelkesen vetette rá magát az angol irodalomra és a zenére. Később nemcsak több hangszeren játszott, hanem előbb ismert verseket zenésített meg, majd maga komponált olyan dalokat, amelyeknek ő írta a szövegét is. Ezek máig népszerűek, országszerte éneklik őket. Amikor hazatért, egy hindu mitológiai tárgyú zenedrámával lépett az irodalomba és a művészeti életbe. — A kilencvenes években otthon élt a sántinikétáni birtokon. Gondosan gazdálkodott, írta verseit, olykor mesedrámákat szerzett, regényeket, meséket alkotott. Ezek hamarosan olyan népszerűek lettek, hogy a kiadók szívesen fogadták az írásait. Hosszú élete folyamán több mint ötven verseskötete jelent meg. Költeményeinek egy részét maga fordította angolra. India ez időben angol gyarmat, az angol kultúra azóta is otthonos Indiában. Calcuttában angol kiadók is voltak. Így könyveik eljuthattak Angliába is. Az irodalomértők Londonban is kezdték megismerni és nagyra tartani Tagorét  /literatura/

  Ki vagy, olvasó, aki verseimet száz esztendő múlva olvasod?  Nem küldhetek neked egyetlen virágot sem a tavasznak ebből a gazdagságából, egyetlen aranysávot sem az amott lebegő felhőkből. Nyisd ki ajtóidat és tekints szét.  Virágoskertedből szakítsd le egy száz év előtti kor eltűnt virágainak illatos emlékeit. Szíved örömében érezd meg egy tavaszi reggel dalának eleven örömét, mely vidám hangját száz esztendő távolából küldi feléd.    Senki sem él örökké, testvér, és semmi sem tart sokáig. Tartsd ezt eszedben és örülj. Életünk nem az egyetlen régi teher, ösvényünk nem az egyetlen hosszú utazás. Egyetlenegy költőnek sem kell énekelnie egyetlen régi dalt. A virág elhervad és meghal; de annak, aki hordja a virágot, nem kell érette örökre gyászolnia.  Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

     Ó, nő, te nemcsak az Isten kezeműve vagy, hanem a férfiaké is; mindig ők díszítenek fel a szívükből vett szépséggel.   Költők arany képek fonalaiból szőnek hálót neked; festők mindig új halhatatlanságot adnak alakodnak. A tenger gyöngyeit adja, a bányák aranyukat, a nyári kertek virágaikat, hogy betakarjanak és elborítsanak, hogy drágábbá tegyenek téged. A férfiszívek vágya ifjúságodra árasztotta glóriáját. Félig nő vagy és félig álom.

Balatonfüred közel 1 km hosszú szép parti sétánya Rabindranath Tagore nevét viseli. 

 

Tagore  európai körútja alkalmával Bécsben megbetegedett. Korányi Sándor orvos személyesen kísérte Balatonfüredre. 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, ahol visszanyerte egészségét és gyógyultan távozott. Ennek emlékére fát ültetett a parkban. E fa előtt 1956-ban indiai kulturális küldöttség bronzból készült mellszobrot, Rasithan Kashar alkotását adta át a városnak, amelyet a fa előtt állítottak fel, és így 1957-től a korábban Deák Ferencről elnevezett sétány máig az ő nevét viseli. A gyógyulás emlékére című verse Tábori Kornél fordításában olvasható a hársfa előtt:

Ha nem vagyok többé a földön, ó fám - Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet Az erre vándorlók fölött: A költő szeretett, míg élt.
 

Egyik első fordítója Babits Mihály, aki a világhírű költőt Szent Ferenchez hasonlítja. Az első magyar nyelvű Tagore-kötetet Ady Endre barátja, az Oscar Wilde-fordító Kelen Ferenc készítette 1914-ben.

Ki volt a niklai remete?

Berzsenyi Dániel élete

1776. május 7-én született Kemenesalján egy középbirtokos család gyermekeként. Édesapja, bár elvégezte a jogi egyetemet, leginkább gazdálkodással foglalkozott. A kis Berzsenyi tőle tanulta meg az írást és az olvasást. 1788 őszén kerül a soproni líceumba, amely a mai nyolcosztályos gimnáziumnak felel meg. S hogy mennyire nem volt példamutató diák, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a nyolc osztályból csak hetet végzett el, kisebb-nagyobb megszakításokkal, mert állandó összeütközésbe került a tanárokkal. 1793-ban megszökött az iskolából és beállt katonának, így középiskolai tanulmányait végül nem fejezte be. 1795-ben végleg felhagyott a tanulással. Sokat olvasott, megtanult latinul és németül, és igen részletesen ismerte a görög mitológiát. Példaképe Horatius volt. Egy ideig Niklán húzta meg magát nagybátyjánál, míg végül nősülésre adta a fejét. 1799-ben feleségül vette Dukai Takács Zsuzsannát, akivel Sömjénben telepedtek le. Aztán 1804-ben véglegesen Niklára költöztek, és gazdálkodással kezdtek el foglalkozni. 1796-tól írt verseket, amelyeket kezdetben nem szánt közszemlére, mondhatni csak a fiókjának írta őket. 1803-ban Kis János nemesdölki lelkipásztor rajtakapta Berzsenyit, amint éppen verseket "firkálgat". Ő fedezte fel benne először a költőt. A pap mindjárt három művét el is küldte Kazinczynak. 1808-ban Berzsenyi egész kötet küldött el Kis Jánosnak, aki azt át is adta Kazinczynak. 1810-ben és 1813-ban járt Budapesten, ahol először találkozott például Kölcsey Ferenccel és más neves költőkkel és írókkal. 1812-ben Bécsbe is ellátogatott, ahol egy hetet töltött. A niklai élet, a gazdálkodással kapcsolatos problémák, a családi nehézségek mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy költészete ebben az időszakban nem volt kimagasló. Ezt Kölcsey is tudtára adta hozzá intézett bírálatában 1817-ben. Berzsenyi a kritikát személyes támadásnak érezte, legfőbb vágya az volt, hogy valamilyen formában visszavághasson Kölcseynek. Válaszát az Észrevételek Kölcsey recenziójára című műben fogalmazta meg. 1830-ban az Akadémia filozófiai osztályán taggá választották. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, majd 1836. február 24.-én hunyt el Niklán.

Berzsenyi költészetére jellemző, hogy nem lehet műveit korszakolni, hanem műfajonként csoportosítják őket. Legkorábbi időszakában ódákat írt, később elégiákat, majd pedig episztolákat.

Ódái 1810 körül keletkeztek, amelyek általában a magyarokhoz szólnak, különböző történelmi helyzetekben figyelmezteti őket az összefogás fontosságára.
Az elégiák a Niklara való költözés után íródtak. Ezek általában a mulandóságról, a magányról szólnak.
Az episztolák 1815 körül kerültek ki Berzsenyi keze alól. Ezek már egészen filozofikus művek, az élet értelmét kutatják.
/forrás: sulinet/

SZERELMES BÁNKÓDÁS

Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben tévedez,
S búslakodó énekemmel
Csak a kőszirt epedez,

Megjelensz, ó kegyes lélek!
Epekedő szívemben,
S hív kebledbe visszatérek
Forró képzeletemben.

Ha a bús hold sugárai
A vizeken reszketnek:
Bágyadt szemem záporai
Csak téged emlegetnek;

Ha a hajnal bíborszínnel
Az égen pirosodik:
Árvád lankadozó szívvel
Terólad gondolkodik.

Ha bús völgyek rejtekében
Kínom előtt bujdosom,
A vadon bús zengésében
Édes neved hangozom;

Ha magányos kamarámban
Keservimmel zárkozom,
Könnyel ázott nyoszolyámban
Utánad óhajtozom.

Minden reggel siralomra
Nyitom fáradt szememet,
Siratlak, ha nyugalomra
Hajtom árva fejemet.

Oh, siratlak, míg könnyeim
Forrása el nem apad,
Míg bé nem húnynak szemeim,
Míg szívem meg nem szakad.

Vers vasárnapra - Anyák napja

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! 

Pákolitz István    Anyámnak 

   Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Létay Lajos

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna
Édesanyámnak adnám....

Weöres Sándor

Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygõ sugárban
Énekelnék –
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellõ volnék,
Mindig fújnék,
Minden bõ kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésen
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem –
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

Május első vasárnapja - Anyák napja

 
 

Az Anyák Napi ünnepségeket először az ősi Görögországban tartották, tavaszonként. 
Kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea előtt. Majd a XVII. században Angliában Anya-vasárnapon köszöntötték az édesanyákat. Ez a nagyböjt negyedik hétvégéjére esett

 

Az Egyesült Államokban Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872-ben.
Az Anyák napja hivatalos megtartásának véghezvitelét a Philadelphiában élő Anna Jarvisnak tulajdonítják, aki ezzel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni.
Két évvel anyja halála után Jarvis tartott az elhunyt tiszteletére egy ceremóniát.
Ez annyira megindította, hogy hozzáfogott egy kampányhoz, melyet az anyák tiszteletére szánt.
Az emberek végül is őt tekintették az anyák napja anyjának.
Elsőként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját.
Egy évvel késôbb már szinte minden államban jegyezték ezt a napot.
1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május
második vasárnapján fogják tartani. 


Évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról.
Nem esik mindenhol ugyanarra az időpontra, pl: Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában és Belgiumban ugyanabban időben tartják az Anyák napja ünnepét,
mint az Egyesült Államokban: május második vasárnapján. 


Nálunk május első vasárnapján tartják az Anyák napi ünnepségeket.

 
József Attila: Mama
 

 

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

  

A szerelmesek virágaként is emlegetett orgona

Mivel az első orgonák Sztambulból kerültek a kontinensre, az volt a régebbi feltevés, hogy, mint sok más török virág, az orgona is nyugat- vagy kisázsiai honosságú. Ámde a XIX. század folyamán kiderült, hogy az orgona jellegzetes balkáni növény  sziklás lejtőkön Bulgáriában, Macedoniában, Hercegovinában, Szerbiában, Romániában és Erdély délnyugati sarkában gyakori cserje.

Az orgona nevének kanyargós története van. Latin neve (Syringa) a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik - némi áttételezéssel - a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utal.  A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek.

Májusi babonák

Mint a nyár kezdetéhez, a termékenység ünnepéhez, számos babonás hiedelem is kapcsolódik e naphoz. Különösen az írek számára volt jelentős május elseje. Ezen a napon például sohasem gyújtottak pipára a kandalló tüzéből, és parazsat sem vittek ki a házakból, mert rossz ómennek vélték. Ugyanakkor a május elsején elfogyasztott csalánlevesről pedig azt tartották, hogy egy évig védelmet nyújt a reuma ellen.

Igen rossz ómennek vélték, ha május első napján kialudt a tűz, melyet csak a pap házából hozott parázsló tőzeggel lehetett ismét meggyújtani. Ezt követően viszont a szentelt tőzeg hamuját szét kellett szórni a padlón és a küszöbön. Tilos volt a tüzet, a vizet, a tejet és a sót pénzért vagy szerelemért árulni, s ha egy vándor kapott egy csésze tejet, azt sóval összekeverve, a házban kellett meginnia. A sós vizet, mint italt mindenkor hatásosnak tartották. Valóságos talizmán volt a gonosz ellen, ha megfelelő varázsdoktor készítette, és mágikus szavakat mondott fölötte. A mocsári gólyahírnek – melyet Beltane növényének neveztek – varázserőt tulajdonítottak. Girlandokat készítettek belőle a jószágok számára és az ajtófélfákra, a küszöbre pedig tejet öntöttek, hogy távol tartsák a rossz tündéreket. A május elsejének hajnalán talált nyulakat boszorkányoknak tartották, ezért kövekkel dobálták meg őket.

A népgyógyászok lábizzadásra a május elsejei napkelte előtti mezítlábas sétát javasolták, ugyanis a hajnali harmat szappanszerű hatással bírt, ami összehúzta a bőrt. Ehhez a naphoz kötődik az a babona is, mely szerint, aki május elsején a reggeli harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül a bőre.

Európa nyugati részén május elsejére virradóan elterjedt volt a harmatszedés szokása. Ennek során az asszonyok éjfélkor vagy napkelte előtt – gyakran meztelenül – egy lepedőt vagy valamilyen ruhadarabot (kötényt, szoknyát) húztak végig a legelőn. Hazatérve az összegyűjtött harmatot az abrakba vagy a kenyérlisztbe csavarták ki. A hiedelem szerint ettől több tejet adott a tehenük, vagy finomabb kenyeret sütöttek.  /forrás: Rosta E./