Életünk és a fák
A természet egyik csodája, a növények királya a fa.
Sokféleségük, formagazdagságuk, méreteik olykor-olykor zavarba ejtőek. Egy ötven emeletnyi eukaliptuszfa, vagy több mint százméternyi mamutfenyő alatt ugyancsak picinek éreznénk magunkat. Törpe rokonaik a bonsaik mellett viszont mi tűnnénk óriásnak. Már a kicsi gyermek tudja, hogy a fa a Föld tüdeje, melynek lombja elrejti a madarak fészkét, az erdők vadjait, bogarakat, rovarokat. Gyümölcseik, leveleik táplálékul szolgálnak, erőt, egészséget felkínálva embernek, állatnak. Felmászni rájuk, s a magasból szemlélni a világot gyönyörűség. Árnyékukba húzódni, alattuk megpihenni megnyugtató. Vég nélkül sorolhatnánk mindennapi életünkben betöltött szerepüket, hasznukat, kezdve a ház, hajó, híd, vasút építéstől a bútor, háztartási eszközök, szobrok, hangszerek, szerszámok készítésén át a tűzifáig. Külön iparágak jöttek létre feldolgozásuk során.
A fa összekötő kapocs föld és ég között. Szeretjük, tiszteljük, hisz a vele való kapcsolat átszövi életünk mindennapjait.
Nincsen olyan ember, akinek ne lenne kedves fája. Ahányszor illatozó hársfa alatt visz utam, mindig Schubert jut eszembe, aki a házuk előtt, a kútnál álló hársfa alá húzódott, ha bú vagy öröm érte. Heine fantáziáját egy szép fenyő ragadta meg, ennek eredménye lett gyönyörű költeménye, az „Áll egy fenyő”.
Anyanyelvünkben is gyökeret vert a fa. Az az ember, aki csak jön-megy a nagyvilágban, gyökértelen. Aki keresi a kapcsolatot az ősökkel, a múlttal, az visszamegy a gyökerekhez. Az öreg fát nehéz átültetni, mondja az idős ember, ha otthonából ki akarják mozdítani.
A hagyományok is sok fával kapcsolatos szokást örökítettek át nemzedékről nemzedékre. Karácsonykor a szépen feldíszített örökzöldek varázsolják csillogóvá a kíváncsi gyermekszemeket. A tavaszi megújulás jelképe a zöld fűz ága.
A kiszézésnél egy nyírfából készült bábut visznek végig a falun a gyerekek, s vízbe dobják vagy elégetik, az öreg, téli földistennő tavaszi megtisztulását jelképezve.
Május első hajnalára a legények felpántlikázott májusfával vallanak színt a nekik tetsző lánynak. Virágvasárnap barkaágat szenteltet a hívő ember a templomban.
A pszichológiában gyakran alkalmazzák az ún. „fatesztet”. A fáról készített rajz sok mindent elárul a betegről, mintegy belevetíti a betegségét, problémáit a rajzba. Fény derül önértékelése, szorongásaira, agressziós problémáira, feszültségeire, kiolvasható belőle környezetéhez való viszonya, kiegyensúlyozottsága, indulati, érzelmi töltése.
A fa gyökérrésze a tudatalattit jelképezi, a korona, a lombozat formája arról árulkodik, hogy a vizsgált személynek milyenek az ideáljai, milyen céljai, igényei vannak, milyenek a társkapcsolatai.
A személyes sorsot, az egyéni élet szimbólumát kifejező fát szokták lélekfának is nevezni. Ilyen Csontváry Magányos cédrusa, mely megrendítő erejű alkotás.
Évezredek tapasztalata, hogy az egyik fa árt, a másik használ. A fában áramló folyadék a fa vérkeringése, de energiája, sugárzása is hatással van a vele közeli kontaktusba kerülő emberrel. Az ókori bölcsesség ezt sugallja: ,,A jó fához simulj, a rossztól menekülj!” Tény, hogy át tudjuk venni a fák energiáját, ha hozzájuk simulunk, vagy közelükben tartózkodunk.
Nézzünk meg néhány ismert fafajtát, hogyan hatnak egészségünkre:
Tölgyfa: A magyar ember által különösen szeretett, tisztelt fa. Őshonos hazánkban. A koronázások, ítéletek, tanácskozások, áldozathozatalok, a történelem során gyakran tölgyfák árnyékában zajlottak le. Képes új életerőt adni. Erősíti a lelket, a nyirokrendszert, aktivizálja a vérkeringést, ha törzséhez simulunk.
Gesztenyefa: Békét, harmóniát nyer az alatta ülő. A sérült lélek orvossága.
Kőrisfa: A hallójáratok megbetegedései gyógyíthatók a néphit szerint a kőrisvirág főzetének csepegtetésével. Nyugtat, jó hatással van az izmokra és az ízületekre, ha átöleljük, nekitámaszkodunk.
Hársfa: Erősíti pozitív érzelmeinket, légúti problémák esetén segít.
Bükkfa: Vérkeringést javító, stresszt elmulasztó hatása van. Hatalmas erejű fa, 10-15 méterről is képesek vagyunk megérezni hatását. Segíti a fantáziát, a gondolkodást, az összpontosítást.
Jegenyefenyő: Gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik, de segít reumatikus bajoknál is. Optimizmust, magabiztosságot kap, aki gyakran kerül vele kontaktusba.
Égerfa: Nincs túl jó híre. A mézgás változatát tanácsos azoknak elkerülni, akiknek gyenge az idegrendszerük.
Fűzfa: Megítélése a történelmi idők során más és más. A zsidó nép az öröm jelképének tartotta, tisztelte újjászületési képességét. A görögök szerint a szomorúság, a gyász fája. A keresztény gondolatvilágban a kitartás és a feltámadás jelképe.
A fák szeretete, tisztelete pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, ily módon is erősítve testünket, lelkünket. Mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig velünk, s köztünk éljenek.
forrás: zöldujság
