Nagyhét

Virágvasárnapkor hivatalosan is megkezdődött a nagyhét, amikor a keresztény világban Jézus keresztre feszítésének utolsó napjaira emlékeznek.

"Virágvasárnap olyan, mint egy nyitány. Az a szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. (...) Egyben a (nagyböjti) előkészület csúcspontja a virágvasárnap, mert a megérkezést jelenti (...) Jeruzsálembe. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, egyik évben ebből, másik évben amabból."

A hivatalos egyházi ünnepen kívül a magyar néphagyomány az ősi tavaszváró szertartást végez a nagyhéten. A katolikusoknál a pap virágvasárnapkor szenteli meg barkát, mely az északi, „hideg” országokban a pálmát helyettesíti. A magyar néphagyomány úgy tudja, hogy az véd a rontás, betegség, vihar, jégeső ellen.
 
A Kárpát-medencei katolikus magyarság sok településen ezt a hetet csonkahétnek is nevezi. A reformátusok bűnbánó hétnek emlegetik és ebben az időszakban minden nap, gyakran naponta kétszer mennek templomba. 

A múltat és a telet jelképező kisze bábut nemcsak farsangkor égettek, hanem virágvasárnapkor is. A szokás főleg az északi, palócok által lakott vidéken ismert. A hajadonok virágvasárnapkor egy szalmabábut, a kiszét menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, a határban levetkőztették, a szalmát darabokra tépték és mindegyik lány markolt belőle egy csomót, majd azokat bedobták a vízbe. A szalmadarab vízben való mozgásából azt figyelték meg, hogy vajon sikerül-e férjhez menniük az adott évben. Akinek a szalmacsomója szépen elúszott, az azt jelentette, hogy hamarosan kérője akad, akinek viszont szalmacsomója a partra vetődött, az még egy ideig pártában maradt. Néhány északi, palóc faluban úgy vélték, hogy a vizes szalmacsomó elmulasztja a szeplőket, ezért azzal arcukat bedörzsölték. Az Ipolyságban a bábu cipelése is szerencsét jelentett, úgy vélték, hogy az a lány, aki végigviszi a kiszét a falun, a böjti időszak letelte után elsőként megy férjhez.

Számos felvidéki magyar faluban virágvasárnapkor, kiszehajtás után a hajadonok festett tojásokkal és szalagokkal feldíszített fűzfaágakkal, villőkkel sorra járták a falut, megálltak a házak ablakai előtt és bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?” Ha a házaik azt mondták, hogy igen, akkor a lányok énekeltek egy dalt. Amikor végeztek, a háziasszony kiment, letört egy ágat a villőről és óvatosan megveregette vele a lányokat. Az ősi mágikus szertartással azt kívánták elérni, hogy a köszöntőt mondó lányok minél előbb találjanak párt maguknak és menjenek férjhez.

A nagyhéti ünnep a tavasz jövetelét és a természet újjászületését jelképezi, a magyar néphagyományban ezért nagyhét első három napjában nagytakarítást végeztek, lelkileg is igyekeztek megtisztulni. 

Húsvét története

 

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkményságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés, más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben)

 A húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat "elkerülte".

Az Egyiptomból való kivonulás történetét írja le a Hagada.
A pészah mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben. Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el az ómerszámlálást is, mely a hetek ünnepén, sávuotkor ért véget (ekkor ettek először új kenyeret). Úgy számolták a napokat (és heteket), hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták azokat. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét, ebből alakult ki később a keresztényeknél a pünkösd.
  

 A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt nagyobb, kisebb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima - hetvened, mert hetven napig tart, húsvéti időnek is nevezik.

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Virágvasárnap - barkaszentelés

A virágvasárnapnak kettős jelentése van: emlékezés Jézus jeruzsálemi bevonulására és azt követő kínszenvedésére, kereszthalálára, majd dicsőséges feltámadására.

 Az egyházi liturgiában már az első századoktól fogva gyökeret vertek a jeruzsálemi bevonulást felelevenítő szertartások. 400-ban ünnepi menetben vonultak a hívek pálmaágakat lengetve az Olajfák-hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstaninápolyban, majd a XI-XII. században Rómában is szokásba jöttek a virágvasárnapi szertartások. A hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyítathatóan a VIII. század közepére nyúlik vissza.

 Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal hozták összefüggésbe. Az olajágak a békét jelképezték. Azokban az országokban - mint hazánkban is -, ahol ritka a pálma, helyette barkát szentelnek meg a papok virágvasárnap. A néphit betegségektől óvó, gyógyító hatást tulajdonít a megszentelt barkának.


A szentelt barkához számos hiedelem fűződik. A legelterjedtebb szerint ha a templomból jövet lenyeljük egy szemét, az megvéd a betegségektől, főleg a torokfájástól. Egyes helyeken úgy tartják, hogy a megszentelt barkát nem szabad a házba bevinni, mert akkor nyáron sok légy lesz, ezért azt a padlásra, ablakba, házereszre akasztják. Elterjedt hiedelem, hogy égiháborúkor a barka megvéd a villámcsapás ellen. Más helyeken, például Gyimesben csak a szentelt barkát lehet bevinni a házba, mert ha megszenteletlenül kerül oda, elhullnak a csirkék és egyéb aprójószágok. Virágvasárnapi szokás több palóc községben az úgynevezett kiszehajtás, azaz a tél temetése. A lányok egy szalmabábut női ruhába öltöztetnek és körülhordozzák a faluban, azután levetkőztetik, a szalmát pedig elégetik vagy vízbe dobják, hogy elűzzék a telet és a betegségeket.

Virágvasárnapon tilos a munka, és főként a mulatság. A Mátraalján úgy tartják, hogy ekkor nem szabad táncolni, mert letáncolnák a fákról a virágot. A népszokás szerint ekkor jó elvetni a virágmagvakat, mert szebbek és illatosabbak lesznek.

Doromboló mókus

Lehetséges, hogy egy mókus megtanuljon dorombolni, ha macskák között nő fel? A kérdést ezúttal nem etológusok vizsgálták, hanem egy véletlen szülte a kísérletet. Egy, a YouTube-on
/http://youtu.be/fHT1nAX46dM/
 megtekinthető videó szerint egy anyamacska örökbefogadott egy kismókust, aki a macskáktól – állítólag – megtanult dorombolni.

Az amerikai házaspár háztartásába az égből pottyant az árva kismókus, akit a család anyamacskája saját kölykeivel együtt gondozni kezdett. A videón látható, ahogy az anyamacska szoptatja, mosdatja a mókust, ugyanúgy, ahogyan a saját kölykeit. Ezzel nemcsak a kismókus életét mentette meg, de még egy extra képességet is megtanult a mókus a macskaalomba való beilleszkedés jegyében: megtanult dorombolni. 

Hogy a dorombolás elsajátításához milyen feltételek kellenek, illetve hogy ennek milyen szerepe van a macskaalom szociális életében: ezt az etológusoknak kell kideríteniük. A mókus, úgy tűnik, képes volt alkalmazkodni az új körülményekhez, és leutánozta macskakölyök mostohatestvéreit.
Az emberi nyelvelsajátítással kapcsolatban azonban olyan feljegyzések vannak úgynevezett farkasgyerekekről, hogy a nyelv elsajátításának vannak bizonyos korlátai. A farkasgyerekek az emberi civilizációtól távol, állatok között nőttek fel. Számos dokumentált eset mutatta, hogy ezek a gyerekek, ha 6–10 éves korukig nem hallottak emberi beszédet, később sem tudtak teljesen megtanulni beszélni. Ezek az esetek – úgy vélték pszicholingvisták – bizonyítékul szolgálhatnak arra a feltevésre, hogy a nyelv elsajátításában is van egy úgynevezett kritikus periódus, amikor az emberi agy képes arra, hogy az emberi kommunikációs rendszert elsajátítsa megfelelő mennyiségű nyelvi inger esetén. A hipotézis szerint a kritikus periódus lezárultával az agy szerkezetileg már nem alkalmas arra, hogy a nyelvet elsajátítsa.
Arról azonban kevésbé szólnak ezek az esetek, hogy ezek a vadon felnőtt gyerekek milyen jól kommunikáltak az őket felnevelő állatokkal. A macskaalomba pottyant mókus esete azt mutatja, hogy az újszülött azokhoz az ingerekhez alkalmazkodik, amelyek őt érik. Ha a környezetében dorombolnak, akkor – feltéve, hogy ennek nincs szervi akadálya – ő is megtanult dorombolni.

Forrás: Nyelv-és Tudomány

Föld Órája - 2013.

 A 2013-es Föld Órájára március 23-án, magyar idő szerint este fél 9-kor kerül sor. 

 A Föld Órája kezdeményezés lényege, hogy felhívja az emberek figyelmét az energiatakarékosságra.

 A szervezők szerint az embereket meg kell tanítani, hogy azzal is tehetnek valamit a felmelegedés ellen, ha nem hagyják feleslegesen égve a lámpát vagy munkaidő végén kikapcsolják a számítógépüket.

 A WWF által szervezett kampány 2007 óta szólítja fel a bolygó lakóit, hogy védjék a Földet és tegyenek a klímaváltozás ellen.

Budapesti Tavaszi Fesztivál - 2013.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál 1981-es első megrendezése óta az ország legnagyobb kulturális eseményévé nőtte ki magát . A  programsorozat évről évre fejlődött és gazdagodott, így rövid idő alatt nem csak Magyarországon, hanem Európában, sőt az egész világon nagy nevet szerzett magának. Kiállítások, színházelőadások, dokumentumfilmek és komolyzenei hangversenyek a repertoárban.

 A Budapesti Tavaszi Fesztivál kínálatában a komoly-és könnyűzenei koncertek mellett helyet kapnak színházi előadások, filmvetítések szabadtéri programok és más fesztivál   jellegű események.

Ma van a Víz Világnapja

 Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a Víz Világnapjává. A világnapok olyan hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem. A Víz Világnapja egyike ezen ünnepeknek. E nap jelentősége tehát éppen az, hogy világszerte felhívja a figyelmet vízbázisaink fokozott védelmére, az ivóvíz fontosságára, különleges értékére.

 A víz kincs, a víz érték! A világ számos országában embert próbáló feladat a napi vízadag előteremtése is.




"Utódaink útja és a mi eddigi utunk egymással homlokegyenest ellenkeznek, még mi folyóink szabályozásával azok vizét gyorsan levezetni törekedtünk, addig unokáink gátakkal fogják azokat torlasztani és az országban visszatartani" - írta Kvassay Jenő "Vizeinkről" szóló elemzésében körülbelül százötven éve. A magyar vízügyi szolgálat megalapítójának szavai hamarosan valóra válhatnak.

Magyarországon már napjainkban is annyira szélsősége az időjárás, hogy egy éven belül előfordulhat árvíz és aszály, ami a növénytermesztést és az infrastruktúrát is jelentős kihívások elé állítja, és megnehezíti az életkörülményeket. Az egyre szárazabb időjárás miatt nemsokára akár 50 százalékkal növekedhet a növénytermesztés és a halastavak vízigénye is. A helyzetet több módon is kezelni kell, de az egyik legfontosabb az öntözési kultúra kialakítása, jelenleg ugyanis körülbelül 100 ezer hektárt öntöznek, pedig ennek akár a háromszorosára is lehetőség lenne, hiszen a rendszer ki van építve.

Egy átfogó nemzetközi közvélemény-kutatás eredményei szerint a világ legégetőbb környezetvédelmi problémája a vízszennyezés. A kutatás során megkérdezett tizenöt ország válaszadói ugyanis úgy vélték, ez a probléma aggasztóbb, mint például a levegőszennyezés, a klímaváltozás vagy a természeti kincsek pusztulása.