Ezen a napon történt - Krúdy Gyula

1878. október 21-én született Krúdy Gyula..

 Különös, a magyar irodalomban egyedülálló művészet a Krúdy Gyuláé.

 
Krúdy életművének egyik központi figurája Szindbád, ez a különös hős, ez az álmodozó, fáradt magyar, aki többnyire az álmok vizén hajózik, ifjúsága tájaira tér vissza, hajdani szeretőit, barátnőit látogatja meg. Százhét nő szerette, de nem győzött mélabúsan epekedni a többi után. Lírai önfeledtség, de irónia és malícia is belengi a Szindbád-történeteket, az érzelmességnek és kiábrándult keserűségnek, álmodozásnak és csontig ható tisztánlátásnak ezt az utánozhatatlan vegyületét. Szindbád folyton úton van és mindig szerelmi kalandok hőse Pesten, a Tabánban és Óbudán, a vidéki kisvárosokban, az álmokban és a valóságban.  . Krúdy művészete magányos jelenség huszadik századi irodalmunkban. A saját maga alkotta világnak első számú hőse csak önmaga lehetett, írói alkatának lírai hajlama is erre indította. E forrásból táplálkozik zenei ihletésű, nyelvi teremtő erőben gazdag stílusa is.

Krúdy Gyula: Szindbád-avagy a magyar Don Juan

 Krúdy Gyula: Szindbád-avagy a magyar Don Juan   “…és az ifjúságot ezentúl arra oktatja Szindbád, hogy tisztelje a nőket, mint a virágokat,mint furcsa, gyenge, sokszor kifosztott, megcsalt, megkínzott lényeket… Mily meghatók ők, hogy bármennyit csalódtak, bármennyit sírtak, keseregtek: életük végéig sohasem tudnak máson odaadó komolysággal gondolkozni, mint a szerelmen. A szerelem nekik minden: levegőjük, szomjúságuk, csodálkozásuk. Mintha egy létező, megfogható valami volna a szerelem, úgy beszélgetnek róla…

1911-ben jelenik meg a Szindbád, két évre rá A vörös postakocsi. Ezzel Krúdy úgymond feljut a Parnasszusra. Elismert író lett, gyönyörű és rengeteg hasonlata megdobogtatta a női szíveket, amúgy is vonzó külsejű férfi volt,de írósága még vonzóbbá tette… Így hát szerette ő maga is az életet, a nőket, akárcsak híres főhőse, Szindbád…Már a korai kritikák is Krúdy alakmását ismerték föl Szindbádban, és a magányos, szerelmi hódításokban élete értelmét kereső lovag több mint húsz éven át lett vissza-visszatérő hőse Krúdy novelláinak.      Szindbád életének lényege a szerelmi kaland, egy nagy kalandor, valójában az élet gyötrelmeitől távol akarja tartani magát… Számára a hódítás a fontos, s nem a folytatás… miután megkapja, amire vágyik, diszkréten továbbáll többnyire…      Érdekes, hogy élete a halálban is folytatódik, ugyanazt folytatja, víziószerű, túlvilági kalandokban… majd lassan-lassan ő is megöregszik, és már nem az a hős hódító… mégis, visszaemlékezve életére, és felkeresve rég elmúlt szerelmeket, utazása ráébreszti, hogy semmi nem is volt olyan szép, mint az emlékeiben, de arra is rájön, hogy egyetlen nő sem felejtette el…     "

     

Elõször is jó tudni: "nincsen rossz álom" -- mondja Krúdy Gyula. "Mert, amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen õk már mindent tudnak. Tehát a legrosszabb álom sem jelent egyebet, mint azt, hogy még nem léptük át a halál néma kapuját; tennivalónk, elfoglaltságunk van a földön."

Az Álmoskönyv Krúdy legkedvesebb mûvei közé tartozott. Bár csak egy részét írta -- az anyag jó részét gyûjtötte -- mégis jellegzetes Krúdy-mû jött létre ezáltal. Úgy érdemes olvasni ezeket az álomleírásokat, mint egy-egy szürrealista verset: gyönyörködni az ötletekben, megmosolyogni szellemi bukfenceit, de nem szabad túlságosan komolyan venni.

Idézetek:

""Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.

Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük."