Itt van újra
Hurrá itt az Ősz! Ez az a mondat, amit nem túl nagy gyakorisággal hallunk. Helyette a már szomorkás, monoton ismétlődő „Itt van az Ősz, itt van újra” sort szoktuk mormolni kellő elszontyolodással, pedig Petőfi versében pont az Ősz szépségeit emeli ki.
Mi az, ami ennyire lenyomhat bennünket ebben az évszakban? Orvosilag bizonyított tény, hogy a hőmérséklet változás, a lehűlés és az egyre rövidebb nappalok furcsa hatással vannak szervezetünkre. Érzékeljük az elmúlást, ha másként nem, a folyamatosan változó természetképből. Hajlamosak vagyunk inkább elmerülni a lehulló levelek melankóliájában, mintsem átértékelni a változás fogalmát. Ehelyett begubózunk. Érthető okai vannak, hiszen kevés az az ember, aki egy nyirkos hétfő reggelen kihívásként tekint egy hideg szeles, esernyőkifordítós bugyborékoló pocsolyákon átgázolós napnak. Ilyenkor a paplan alatti felmelegített vackunk vonzereje jelenti a legnagyobb kihívást és mivel nem maradhatunk ott, lehangoltak, alulmotiváltak, kedvetlenek leszünk, mert már megint itt van az Ősz, már megint itt van újra. Egy valamit viszont érdemes szem előtt tartani. Minden évszaknak meg vannak a maga szépségei és kiaknázatlan lehetőségei. Ha a természet nem áll le, akkor nekünk sem kell.
Mit lehet tenni az őszi levertség ellen? Ha nem vagyunk túlságosan szkeptikusak, szemezgethetünk a különféle lehetőségek között. Az őszi fáradtság remek ellenszere lehet, a mozgás (Esőben?), a különböző kreatív feladatok (Semmihez sincs kedvem…) olvasás, filmnézés (Unalmas, mindet láttam). Ez az évszak remek alkalmat ad arra, hogy kicsit jobban odafigyeljünk magunkra .
Érvek és ellenérvek sorakoznak fel előttünk. Kultúránk leválaszthatatlan hozadéka a túlzott elkényelmesedés, habár néhány évtizeddel ezelőtt nagyszüleink, dédszüleink még másként élték meg a nyár utáni időszakot. Nem volt szükségük semmiféle érvre ahhoz, hogy ősszel is ugyanolyan aktivitással éljenek, mint a nyári időszakban. Tény, hogy sokkal természet közelibb volt az életük. A gazdálkodó életmód szinte leköveti a természet átalakulását és az ezzel foglalkozó emberek az év bármely évszakában tudják azt, hogy mi az aktuális teendő.
Vegyük kicsit szemügyre a régi, népi hagyományokat, népszokásokat és állítsuk párhuzamba mindennapjainkkal! Nem arra gondolok, hogy szó szerint át kell venni ezeket, csupán bővítsük kicsit látókörünk horizontját azzal, hogy megnézzük mivel foglalkoztak és mivel ütötték el az időt elődeink!
Jellegzetes őszi, októberi népszokás volt, a kukoricafosztás, vagy más néven kukoricatörés. A termények betakarítása, a következő gazdasági év előkészítése komoly feladatot jelentett a földművesek számára, de emellett ápolni való hagyományokkal gazdagította kultúránkat. Az előbb említett kukoricafosztás például egy abszolút társas tevékenység volt. Olyannyira, hogy amikor egy háznál elérkezett a hántás ideje egy zöld gallyat tűztek a kapura ezzel jelezve, hogy a háznál munka folyik, és akinek úgy tartja kedve, térjen be segíteni. Ha úgy tetszik, régi népi üzenőfalként is funkcionálhatott a jelzés. Mint minden csoportosan végzett munkát, ezt is illendő volt viszonozni. Így hát amikor befejezték a hántást, jöhetett az áldomás és a mulatozás.
Októberben több szüretkezdő napot is ismerünk, mint például Ferenc, Teréz, Orsolya, avagy Simon-Júdás napja. Szüret után a legjobb szedőket megjutalmazták és bált tartottak, ahol ismerősök barátok együtt mulatoztak. Jellegzetes őszi tevékenység volt még a borospincék kitakarítása, rendbe hozása, a ház és a háztájék csinosítása. Az asszonyok a leszedett őszi gyümölcsökből lekvárt főztek, vagy megaszalták a terméseket. Mindenkinek volt feladata, és ha csak nagyszüleim történeteire gondolok, akkor nem hiszem, hogy nagyon unatkoztak, vagy rosszul érezték volna magukat.
Egy szó mint száz, ne legyünk restek törődni a környezetünkkel és magunkkal ősszel sem, hiszen a népi hagyományaink is azt mutatják, hogy az elmúlással együtt valaminek az előkészítése is folyamatban van, ami a jövőben pozitív hatással lesz ránk.
Nyugodtan menjünk ki sétálni akkor is, ha már nem olyan kellemes az idő, mint néhány hete volt, hiszen az őszi levegő jótékony hatással lehet ránk, a mozgás pedig felfrissít és karbantart. Ne hagyjuk, hogy a levertség úrrá legyen rajtunk, hiszen egy csomó értékes pillanatról lemaradhatunk! Használjuk ki az ősz adta lehetőségeket! Fogyasszunk az őszi gyümölcsökből, törődjünk magunkkal és csodáljuk a természet változékonyságát, hiszen: „Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.”
Ilyenkor ősszel érdemes nyitott szemmel járni erdőt-mezőt, hiszen a természet tárháza ekkor gazdag csak igazán. Az őszi bőség sokféle dekorációs alapanyagot tartogat számunkra: aranybarna, bordó, élénksárga, narancs, zöld vagy éppen vörös színekben pompázó faleveleket, különféle formájú, fajtájú és színű terméseket, terményeket és pompázatos virágokat, melyek mind-mind otthonunk méltó díszítőivé válhatnak. Csak egy kis fantáziára van szükség, és máris pazar színkavalkádot varázsolhatunk lakásunk falai közé
A gyönyörű fényes csipkebogyókat piros cérnára felfűzve igazi asztal vagy ajtódekoráció készülhet.
Egyperces ötlet: üvegvázába, vízbe teszünk néhány levágott csipkebogyó ágacskát és az asztalra rakva, már teríthetünk is kávézáshoz a váratlan vendégeknek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése