Repülés - hangsebesség

Minden egy nagy álommal kezdődött. A repülés álmával. Az első gondolat a madarak reptének utánzása volt. Az első feltaláló, akinek neve fennmaradt a festő óriás - Leonardo da Vinci volt. Sok vakmerő, sőt őrült próbálkozás, sok sikertelenség, sok emberáldozat előzte meg az első igazán sikeres akciót, amely a repülés két úttörőjének, Wilbur és Orville Wrightnak a nevéhez fűződik. Saját tervezésű és készítésű gépük nagy ujdonsága volt a motor. Ülésekkel nem rendelkezett, egy egyszerű csípőmozdulattal lehetett változtatni a szárnyak dőlésszögén. Gondos előkészületek után 1903 december 17-én Észak Karolinában a gép felszállt a levegőbe. Ez volt az első alkalom a világtörténelemben, hogy egy a levegőnél nehezebb szerkezet, pilótával a fedélzetén felszállt a földről. A Wright fivérek gépe, a Flyer azaz a "repülő" összesen 97 másodpercet repült, - de kiérdemelte a nevét.


1947. október  14-én először repültek a hangsebességnél gyorsabban.. Chuck Yeager amerikai berepülőpilóta lépte át a hangsebességet, X?1 kísérleti repülőgépével. 

1947-ben még viszonylag keveset tudtak a hangsebességről, a hangrobbanásról, a lökéshullámokról, ennek az egész jelenségkörnek a valóságos természetéről. Nemigen akadtak olyan szélcsatornák, amelyek modellezni tudták volna ezt a sebességtartományt és a benne uralkodó aerodinamikai viszonyokat. Komoly és félelmetes misztika vette körül a hangsebességet, amit az a korabeli kifejezés is jól jelez, hogy: hangfal, avagy ahogy az angol szlengben szerepelt: sound barrier. Egy fal, egy gát, amit át kell törni.

Chuck Yeager  egy seprűnyél segítségével volt képes végrehajtani az emberiség egyik legfontosabb repülését.

Előző este feleségével lovagoltak, amikor leesett a paciról és eltörte egy-két bordáját. Tudta, ha ez kiderül, nem engedik meg, hogy repüljön a géppel, úgyhogy egy állatorvossal tétette úgy-ahogy rendbe magát, jó barátja, Jack Ridley pedig seprűnyélből faragott egy egyszerű szerszámot, aminek segítségével úgy is be tudta csukni a kabintetőt, hogy ne kelljen felemelnie hozzá a karját, mert akkor nagyon fájtak az eltört bordái. Az X-1-et egy B-29-es bombakamrájához rögzítették, a nagy négymotoros emelte el a földtől, majd leoldották, aztán Yeager bekapcsolta a rakétahajtóművet. Elemelkedett, aztán viszonylag simán, és ami fontos: nem zuhanásban, hanem vízszintesen repülve 13 700 méteren lépte át a hangsebességet. Neki viszonylag egyszerű volt a repülés, a földön lévők azonban azt hitték, nagy baj van: előzőleg nemigen hallhatta emberfia a hangsebesség átlépésekor keletkező hangrobbanást. Yeager azonban a rakéták üzemanyagának kifogyása után siklásban megint csak simán leszállt a géppel.



Bleriot óta talán nem is született olyan sztárpilóta, mint amilyenné Yeager lett, akiről könyvek, filmek készültek., A későbbiekben is sok rekordot felállított, ott volt a legfontosabb kísérleteknél, élő legenda, még az űrhajósok hírneve sem szorította háttérbe őt és azt a bizonyos repülést 1947. október 14-én.

Forrás IHO -Repülés
Márványi Péter

 

"Nekem repülnöm kell" - Amelia Earhart

1898.július 24-én született  Amelia  Earhart amerikai pilótanő, az első nő, aki egyedül  átrepülte a Csendes óceánt.


Amelia kifejezetten fiús lány volt: fára mászott,   puskával lövöldözött és hasonló hobbiknak hódolt. Sejthető volt, hogy nem fog hagyományosan nőies életutat bejárni, de azt senki sem gondolta, hogy a repülés terén ér el addig példátlan eredményeket. Húszéves korában minden megváltozott egy légi bemutatón: egy pilóta elvitte őt és a barátnőjét egy körre, és Amelia teljesen az élmény hatása alá került. Elhatározta, hogy megtanul repülőgépet vezetni. Ekkor még nem sok nő büszkélkedhetett ilyen képesítéssel, ő azonban mégis egy női oktatótól, Anita Snooktól sajátította el a szükséges ismereteket, akivel közeli barátságba is került. Amint kezébe került a jogosítvány, sorra döntötte meg, vagy épp állította fel a rekordokat.

Ő volt az első nő, aki oda-vissza átrepülte az amerikai kontinenst, ugyanígy első nőként repülte át az Atlanti-óceánt, majd átrepülte a Csendes-óceánt Hawaiiból Kaliforniába, majd onnan tovább Washingtonig. Korábban ez a bravúr senkinek sem sikerült, tíz pilóta vesztette életét, miközben megpróbálta. Útjai közben több magassági és gyorsasági rekordot is megdöntött vagy beállított, sőt még arra is volt ideje, hogy férjhez menjen George Putnamhoz, a könyvkiadással és médiával foglalkozó üzletemberhez, aki támogatta első óceánátrepülését. 1937-ben úgy döntött, hogy körberepüli a Földet az Egyenlítő mentén. Az indulás előtt baljós előérzet gyötörte, ezért el is határozta, hogy felhagy a hosszabb repülésekkel, ha sikeresen teljesíti ezt a távot. "Van egy  olyan érzésem, hogy számomra már  csak egy jó repülés adatott meg. Remélem, ez lesz az. Ha sikerül, végleg felhagyok a  hosszú távú  repülésekkel"  - nyilatkozta. Június végén indult útnak navigátorával, Fred Noonannal. Már útjuk első szakaszán is komoly nehézségekkel kellett szembenézniük, hiszen többször kellett vesztegelniük a kedvezőtlen időjárás miatt, Bandoengben pedig Amelia vérhast kapott, ami szintén késleltette őket. Végül sikeresen teljesítettek 22 ezer mérföldet, és már csak az utolsó 7 ezer volt hátra, ami végig a Csendes-óceán fölött vezetett. A 20-22 órásra tervezett útra július 2-án éjfélkor indultak, ám soha nem érkeztek meg. Hogy pontosan mi történt, az hosszú évtizedekig rejtély volt. Amelia az indulás után nagyjából 8 órával küldte az utolsó rádiójelentését, majd eltűntek. Azonnal elindították a mentőakciót, de nem sikerült a nyomukra bukkanni, és néhány nap múlva feladták a keresést. Feltételezték, hogy nem vittek elegendő üzemanyagot, ezért lezuhantak és az óceánba vesztek. Az eltűntnek hitt gépről azonban július 18-ig érkeztek rádiójelek, pontosan 120 darab. Ezeket azonban a keresés sikertelensége miatt hamisnak nyilvánították. Egy nemrégiben megjelent tanulmányban viszont azt állítják, hogy a rádiójelek közül 57 biztosan hiteles volt. A kutatók ugyanis a modern tudomány eszközeit segítségül hívva elemezték a jeleket, és arra az eredményre jutottak, hogy Amelia és navigátora a Csendes-óceán délnyugati részén egy lakatlan korallzátonyon landolt, innen küldték a rádióüzeneteket .
forrás: life



A Kiribati Köztársaság egy lakatlan szigete közelében rögzített szemcsés szonárképen lehet a  legendás amerikai pilótanő, Amelia Earhart Lockheed Electra gépe - számolt be a Discovery News.

e s

A szonárfelvételt az a The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) tette közzé, amely korábban már több sikertelen expedíciót vezetett a   nyomtalanul eltűnt amerikai pilótanő, Amelia Earhart földi maradványainak és repülőgépének felkutatására. A szemcsés képen a TIGHAR szerint egy "anomália" látható 180 méteres mélységben a Nikumaroro-szigetnél, nagyjából 500 kilométerre délkeletre Earhart eredeti céljától, a Howland-szigettől.
A felvételen egy 6,5 méter hosszú, délnyugat-északkelet irányú tárgy erős visszaverődése látható, az árnyékokból pedig arra lehet következtetni, hogy az objektum - amely egy víz alatti szikla lejtőjénél fekszik - a délnyugati részén magasabb. A képi elemzések szerint a titokzatos tárgy formája megegyezik az Electra futóművének roncsával.
/Múlt-kor/

Vers - John Gillespie Magee Jr

"Óh, kitörtem hát a Föld komor bilincseiből,

És ezüstös kacagó szárnyakkal táncoltam az égen,

 A Nap felé kapaszkodtam és csatlakoztam a felhők

Bolondos játékához százféle dolgot megtettem,

 Melyről nem is álmodnál, keringve forogva

 A magasságok hallgatag magányában. Ott lebegve

Üldözőbe vettem a süvöltő szelet, mialatt

Hajóm csapongva szállt át az égi báltermeken.

Fel, fel a végtelen szikrázó kékség felé

Könnyedén túljutottam a szélfútta szférákon

Ahol a pacsirta,  a sas sohasem repült még.

 És még a csöndben, emelkedett lélekkel jártam

Az űrt, e felemelő, érintetlen tisztaságot

Kinyújtottam kezem, s megérintettem az arcod, Uram."

 

(Fordította: Aranyi Erzsébet)

A szonett szerzője egy 19 éves önkéntes, John Gillespie Magee Jr, aki a Kanadai Királyi Légierőnél szolgált a második világháború idején Nagy Britanni térségben 1941. december 11-én halt meg egy bevetés során.

A repülés története

A repülés talán az egyik legrégibb vágya az emberiségnek. Az ember mindig is irigyen nézte a madarakat, mikor azok könnyedén szelték a hatalmas levegőeget szárnyaikkal. Bizonyítják ezt az ősi mitológiák természetfölötti lényei: a táltosok, sárkányok, boszorkányok, madarak. Csodálatos szerkezetek is felbukkannak, mint például a repülő szőnyeg, Daidalosz és Ikarosz szárnyai, hogy az ember is repülhessen a maga erejéből az égben. A repülés minden korban a szabadság érzését vitte az emberek szívébe. A sztyeppi népek totemállata, a turulmadár, a magyar mitológia szereplője. Árpád népe az Emese álmáról szóló legendájában e madár leszármazottjának tartja magát. A repülésről szóló legendát több vallás könyveiben megtaláljuk. A Bibliában Krisztus egy felhő hátán szállt a mennybe. A turulmadár jó ismerőse a magyaroknak.   A középkorban is izgatta az embereket a repülés gondolata, de úgy vélték, hogy csak természetfölötti képességekkel lehet repülni. Szerintük csak az ördöggel cimboráló varázslók és boszorkányok tudnak repülni, ám ezért a sötét középkor inkvizíciója szerint halálbüntetés járt.

Az első repülő szerkezetek Kinában készültek el, már 2-3000 éve sárkányrepülőket készitettek, de a rakéták megjelenése is az ő nevükhöz füződik. Jóval késöbb Európa is bekapcsolódott a fejlesztésekbe, igaz, ez nagyon lassan haladt. Rendszerint a természet adta lehetőségeket vizsgálták, így a repülőghépek ihletői – a madarak – után szárnyakat kötöztek a kezekre, repülő szerkezeteket építettek, de a léggömbökig nem tudtak a levegőbe emelkedni. Talán a legjelentősebb kisérleteket Leonardo da Vinci készítette el. 1797-ben jelent meg kódexe, amely tudományos úton közelitette meg a repülést. Különféle sárkányrepülők, helikopterek, ejtőernyők tüntek fel benne, amelyeket a ma embere is használ. Ezért tartják sokan őt a repülés szellemi atyjának.

A 18. század vége felé a francia Lyon mellett született meg az első léghajó. Utasai háziállatok voltak, de kb. négy kilométeres repülés után az állatok épségben földet értek.

 Nem sokkal ez után, 1783. november 21-én, Párizsban levegőbe emelkedett az első ember vezette léghajó. Ezzel beteljesült az emberek vágya.

106 évvel ezelőtt, ezen a napon útjára indult az első utasszállító repülő.

"Justice for Hungary" - A magyar repülés történetének legnagyszerűbb vállalkozása

Endresz György (Perjámos, 1893. jan. 6. – Littoria, 1932. máj. 21.): pilóta. Az I. világháborúban mint tábori pilóta vett részt, több kitüntetést kapott. A háború után a Magy. Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, később a Magy. Aero Szövetség oktatótisztje volt. Az Amerika és Mo. között tervezett óceánrepülés szervező bizottsága 1930-ban vezetőpilótának kérte fel.A „Justice for Hungary” elnevezésű géppel 1931. júl. 16-án 25 óra 40 perc alatt Harbour Grace-ből az Atlanti–óceánon át leszállás nélkül Bicskéig repült (navigátora is m. volt: Magyar Sándor). Óceánrepülésükkel elnyerték Rothermere lord tízezer dolláros díját. 1932. máj. 21-én Bitai Gyula navigátorral Rómába repült az óceánrepülők kongresszusára; a littoriai repülőtéren a gép lezuhant. Mindketten életüket vesztették.



A "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án rekordidő alatt repülték át az Atlanti-óceánt.

Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentősége óriási.

A szervezést az Egyesült Államokban élő magyarság végezte közadakozásból. Detroitban megalakult az American-Hungarian Transatlantic Comittee, amely darabonként 1 dollárért árusított levelezőlapok árából kívánta az óceánrepülés költségeit fedezni. 1930. februárjában Lord Rothermere (1868-1940), az angol Daily Mail újságkonszern elnöke, 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő javaslatára kapta a repülőgép a "Justice for Hungary" nevet.

1930 júniusáig az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 5000 dollár, Magyarországon viszont csak 45 dollár gyűlt össze, ami még a repülőgép megrendeléséhez sem volt elég. Ekkor jelentkezett egy, az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil, aki majdnem teljes mozgatható vagyonát, több mint 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. Így végre minden adott volt a nagy vállalkozás elindításához.

A "Justice for Hungary" 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő motor és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat, annak ellenére, hogy korszerű, földindukciós iránytűjük már indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot, és az óceán fölött sűrű köd akadályozta a tájékozódást.

Az út további szakaszában a navigálás - a rossz időjárás miatt - még nehezebbnek bizonyult. A kényszerű manőverezés és a viharzónák kerülgetése miatt meghiúsult a Mátyásföldre tervezett landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a Lockheed Sirius feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy az üzemanyag-ellátás akadozik, további hetven kilométer megtétele után benzinhiány miatt leállt a motor. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án délután, Bicskétől nem messze, Felcsút határában, egy kukoricatáblában kényszerleszállást hajtottak végre.

A Harbour Grace-től Felcsútig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő pontosan 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, óránként csaknem 230 kilométeres átlagsebességgel. Továbbá a korábbi óceánrepülők közül senki sem hatolt ilyen mélységig az európai kontinens belsejébe, így három világrekord is megdőlt ezen a napon.

A rekordereket nemzeti hősként fogadták 1931. július 20-án Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél, ahová százezrek ünneplése közepette érkeztek. Az euforikus hangulat, a korabeli leírások szerint három hétig tartott.
Endresz György az események után továbbra is pilótaként dolgozott, Magyar Sándor azonban még 1931-ben visszautazott Amerikába, hírnevének köszönhetően elhelyezkedett a repülőiparban.

Egy évvel később Endresz a világ óceánrepülőinek találkozójára repült a géppel, Bittay István rádiótávírász navigátorral.

1932. május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát, melyre meghívták mindazokat, akik átrepülték az Atlanti-óceánt. A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére, ahol leszállás közben a gép átpördült, lezuhant, és mindkét férfi meghalt. Olaszországban ünnepélyes külsőségek között elbúcsúztatták őket, a temetés itthon történt, hatalmas tömeg együtt érző részvételével.

forrás: Miszlay Zsolt
(História, Szebb jövő nyomán Szent Korona Rádió)

(Fotó: Képes Pesti Hirlap 1930. év, 108.szám)

Richard Evelyn Byrd amerikai sarkkutató

A virginiai Winchesterben született 1888. október 25-én. A floridai Pensacola-támaszponton megtanult repülni, s az I. világháború végéig szolgált az USA haditengerészeténél, ki is tüntették. A háború után repülő-navigációs berendezések kifejlesztésén dolgozott, megtervezte az első hidroplános atlanti-óceáni repülést. Az óceánrepülésre épített kormányozható léghajókkal is foglalkozott. 1924-ben a D. B. MacMillan vezette, nyugat-grönlandi expedícióban egy tengerészeti repülőegység parancsnoka lett.

 Ezután határozta el, hogy elsőként elrepül az Északi- sarkra. Ez 1926. május 9-én történt meg - saját közlése szerint - a Floyd Bennett vezette gépet ő navigálta. A Spitzbergákról 15,5 óra alatt oda-vissza megjárták az utat, ezért megkapta az Kongresszus emlékérmét. (Byrd halála után Bernt Balchen azt állította: az utat nem tették meg - ám ez nem igazolható.) Byrd később együttműködött Ch. A. Lindbergh-gel, mielőtt az 1927-ben egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt. Byrd ezt negyedmagával nyugatról keletre hajtotta végre 1927 júniusában, s a bretagne-i francia partokon kényszerleszállással ért földet. Ezért az útért megkapta a Becsületrendet, s a New York-i polgármester vitézségi érmét.,

 1928-ban bejelentette, hogy a levegőből kutatja végig az Antarktisz ismeretlen régióit, ehhez óriási támogatást kapott az amerikai társadalomtól. A költségeket 400 ezer dollárra becsülték. 1928 októberében indult el, s a Ross-jégen, a Bálna-öböl partján rendezkedtek be. A Little America bázisról indultak a repülők a kontinens fölé, felfedezték a Rockefeller-hegyláncot, s mögötte a Byrd feleségéről elnevezett Mary Byrd-földet a Nyugati Antarktiszon. 1929 novemberében - a déli félteke tavaszán - Byrd három társával elrepült a Déli-sarkra, majd vissza, összesen 19 óra alatt. Második expedíciója 1933-ban érkezett Little Americába. 1934 telén öt hónapot töltött egyedül, 196 km-el délre a bázistól, a Barrier-jég felszíne alatti kunyhóban a Bolling-bázison, 50-60 fokos hidegben. Betegen, fagyástól és szénmonoxid-mérgezéstől gyötörten találtak rá.  .

 1945 után a Magasugrás program vezetőjeként 1,4 millió km2 antarktiszi területet térképezett fel a Philipine Sea repülőgép-anyahajó fedélzetéről, s ismét átrepült a Déli-sark fölött. 1955-ben az USA antarktiszi programjainak parancsnoka lett, utolsó felfedező repülését Közép-Antarktisz felett hajtotta végre. Egyedül című könyvében leírta a Bolling-bázison átélt öt hónap tapasztalatait.

forrás: Múlt-kor

A magyar repülés történetének legnagyszerűbb vállalkozása

"Justice for Hungary" 

1931. július 15. Justice For Hungary feliratú repülőgépükkel Endresz György és Magyar Sándor átrepülték az Atlanti-óceánt.

Endresz György (Perjámos, 1893. jan. 6. – Littoria, 1932. máj. 21.): pilóta. Az I. világháborúban mint tábori pilóta vett részt, több kitüntetést kapott. A háború után a Magy. Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, később a Magy. Aero Szövetség oktatótisztje volt. Az Amerika és Mo. között tervezett óceánrepülés szervező bizottsága 1930-ban vezetőpilótának kérte fel.A „Justice for Hungary” elnevezésű géppel 1931. júl. 16-án 25 óra 40 perc alatt Harbour Grace-ből az Atlanti–óceánon át leszállás nélkül Bicskéig repült (navigátora is m. volt: Magyar Sándor). Óceánrepülésükkel elnyerték Rothermere lord tízezer dolláros díját. 1932. máj. 21-én Bitai Gyula navigátorral Rómába repült az óceánrepülők kongresszusára; a littoriai repülőtéren a gép lezuhant. Mindketten életüket vesztették.
A "Justice for Hungary" (Igazságot Magyarországnak) amerikai magyarok áldozatkészségéből épült repülőgép volt, amellyel Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor 1931. július 15-16-án rekordidő alatt repülték át az Atlanti-óceánt.
Az esemény mind a mai napig nem él igazán a köztudatban, bár nagysága, jelentősége óriási.

A szervezést az Egyesült Államokban élő magyarság végezte közadakozásból. Detroitban megalakult az American-Hungarian Transatlantic Comittee, amely darabonként 1 dollárért árusított levelezőlapok árából kívánta az óceánrepülés költségeit fedezni. 1930. februárjában Lord Rothermere (1868-1940), az angol Daily Mail újságkonszern elnöke, 10 000 dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő javaslatára kapta a repülőgép a "Justice for Hungary" nevet.

1930 júniusáig az Egyesült Államokban és Kanadában mintegy 5000 dollár, Magyarországon viszont csak 45 dollár gyűlt össze, ami még a repülőgép megrendeléséhez sem volt elég. Ekkor jelentkezett egy, az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil, aki majdnem teljes mozgatható vagyonát, több mint 25 ezer dollárt áldozott az ügy érdekében. Így végre minden adott volt a nagy vállalkozás elindításához.

A "Justice for Hungary" 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén. A tökéletesen működő motor és a profi páros már a táv első felén rekordot döntött: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat, annak ellenére, hogy korszerű, földindukciós iránytűjük már indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot, és az óceán fölött sűrű köd akadályozta a tájékozódást.

Az út további szakaszában a navigálás - a rossz időjárás miatt - még nehezebbnek bizonyult. A kényszerű manőverezés és a viharzónák kerülgetése miatt meghiúsult a Mátyásföldre tervezett landolás, pedig ott már ezrek várták türelmetlenül a Lockheed Sirius feltűnését. Már magyar területen, Győr közelében az óceánrepülők észlelték, hogy az üzemanyag-ellátás akadozik, további hetven kilométer megtétele után benzinhiány miatt leállt a motor. Siklórepülésben közelítették meg a talajt, és 1931. július 16-án délután, Bicskétől nem messze, Felcsút határában, egy kukoricatáblában kényszerleszállást hajtottak végre.

A Harbour Grace-től Felcsútig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő pontosan 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, óránként csaknem 230 kilométeres átlagsebességgel. Továbbá a korábbi óceánrepülők közül senki sem hatolt ilyen mélységig az európai kontinens belsejébe, így három világrekord is megdőlt ezen a napon.

A rekordereket nemzeti hősként fogadták 1931. július 20-án Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél, ahová százezrek ünneplése közepette érkeztek. Az euforikus hangulat, a korabeli leírások szerint három hétig tartott.
Endresz György az események után továbbra is pilótaként dolgozott, Magyar Sándor azonban még 1931-ben visszautazott Amerikába, hírnevének köszönhetően elhelyezkedett a repülőiparban.

Egy évvel később Endresz a világ óceánrepülőinek találkozójára repült a géppel, Bittay István rádiótávírász navigátorral.

1932. május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát, melyre meghívták mindazokat, akik átrepülték az Atlanti-óceánt. A magyarok május 21-én 15 órakor értek Róma Littorio repülőterére, ahol leszállás közben a gép átpördült, lezuhant, és mindkét férfi meghalt. Olaszországban ünnepélyes külsőségek között elbúcsúztatták őket, a temetés itthon történt, hatalmas tömeg együtt érző részvételével.

forrás: Miszlay Zsolt
(História,   Szent Korona Rádió)

(Fotó: Képes Pesti Hirlap 1930. év, 108.szám)

Egy legendás szerelem

Consuelo és Antoine de Saint Exupery

Repülés, nők, irodalom - e három szenvedély "ifjú istenné" varázsolta Saint Exupéryt, aki örökösen viaskodott nagy, mackós és ügyetlen testével, hogy betuszkolja a vadászgépek pilótafülkéjébe. E szenvedélyek istenné változtatták a költőt, aki folyton szomorú képpel járt-kelt, amikor nem repült, és akinek arra volt szüksége, hogy - Ikaroszhoz hasonlóan - kiszabaduljon a hétköznapok labirintusából. A repülésben, a nőkben és az irodalomban valójában volt valami közös: lehetővé tették eme érzékeny és élénk ember számára, hogy szárnyaljon, amelyre olyan nagy szüksége volt, mint a levegőre; így tudott elmenekülni örök gyermeki érzékenysége elől. Consuelo nem olyan volt, mint a többi nő, akivel a kiábrándult költő rendre találkozott. Őbenne megtalálta rózsáját, akár a kis herceg. Első találkozásuk után ő lett az Asszony, és bár többször is szakítottak, mindig hűséges maradt e soha ki nem hunyó szerelemhez. A különös, a mesemondó, az áradó Consuelo örök szenvedélye maradt.


Antoine de Saint-Exupéry Jean de Saint Exupéry vikomt és Marie Boyer de Fonscolombe harmadik gyermekeként született, egy régi vidéki nemesi családba.
Miután az előkészítő iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának a tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt, és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.
Első meséje L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent lapban jelent meg. 1928-ban adta ki első könyvét Courrier Sud (A déli futárgép) címen. Átkerült a Casablanca – Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett a Nyugat-Szaharában. 1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.

1931-ben jelent meg a Vol de Nuit (Éjszakai repülés), amellyel elnyerte a Femina-díjat.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec Cityben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rhône-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el, és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne-öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.  /Wikipedia/




1935-ben díjat tűztek ki a Párizs-Saigon közötti légiút megtételének világrekordjára, amelyre megszállott pilóta lévén Saint-Exupery azonnal benevezett. Nekivágott a nagy útnak, ám egy szerencsétlen műszaki hiba folytán a gép a Líbiai-sivatag fölött lezuhant. A fiatal író szerencsével határos módon túlélte a becsapódást, ám napokig élelem és víz nélkül tengõdött a homoktengerben, mígnem egy arra járó karaván rátalált az akkor már alig élõ kapitányra. Ez az élmény ihlette a későbbiekben leghíresebb művei, így a Kis Herceg és a Citadella megírására is.


 1939 „megszületett” az író legkedvesebb könyve: A kis herceg, amelyet a világ 110 nyelvére fordítottak le és máig a legolvasottabb könyvek egyike. A mű alapját képező erkölcsi tanítás örökérvényû. A történet abban a homoktengerben kezdődik, ahol a Saint-Exupery kapitány nem sokkal korábban majdnem az életét vesztette. A szőke kisfiú messziről, a B-612-es kisbolygóról érkezik a Földre, ahol gyermeki tisztaságával, bájos kérdéseivel és elragadó lényével a felnőtt pilótát ámulatba ejti és elrepíti egy olyan világba, ahol még sohasem járt. Vagy mégis? A kis Herceg megtanulja, hogyan kell élni, hogy mi a jó és mi a rossz, valamint a legfontosabbat: a titkot, miszerint az élet értelme a szeretet. Közös beszélgetéseik által Saint-Exupéry is újra gyermekké válik, megtanulja az elemek és az élet őszinte tiszteletét. Ez a lelki fejlődés csúcspontja, hiszen önzetlenséget, fenntartások nélküli végtelen szeretetet jelent, melyre csak a gyermekek képesek igazán.

Amelia Earhart, az első jelentős női pilóta

Teljes nevén Amelia Mary Earhart. 1897-ben született, 1937-ben tűnt el a Csendes-óceán felett. Ő volt az első jelentős női pilóta, a repülés úttörője. Nagyon sok olyan utat tett meg Lockheed Vega monoplán gépével, mely férfiak számára is erőt próbáló lett volna.

1928. Két társával együtt átrepülte az Atlanti-óceánt.
1932. Egyedül repülte át az Atlanti-óceánt.
1934. Hawaii-ról Kaliforniába repült. (Az előtte próbálkozók mind a tengerbe zuhantak ezen az úton.)
1937. Az egész Földet akarta körbe repülni. Ez alkalommal tűnt el a Csendes-óceán térségében Fred Noonan navigátorral együtt.

Amelia eltűnése
Az elmúlt hetven év során nagyon sokan próbálkoztak Amelia kisrepülőjének felkutatásával. A Csendes-óceán szigetvilága felett repültek, amikor utolsó rádió kommunikációjukat leadták. Akkor jöttek rá, hogy túlságosan gyorsan fogy az üzemanyaguk, akkor már tudták, hogy nem lesz elég ahhoz, hogy elérjék a következő szárazföldet. Elmondásuk szerint a Howland-szigetet célozták meg, mint esélyes leszállási lehetőséget. Ez a rádiójelzés volt az utolsó nyom velük kapcsolatban.

Teóriák
Az elmúlt hetven évben sok kutatócsoport, antropológusok és régészek próbálkoztak az igazság kiderítésével. Egy amerikai antropológus szerint Amelia Nikumaroro szigetén szállt le, mivel ezen a szigeten 1940-ben brit katonák találtak csontokat, melyek európai nőtől származnak. Más feltételezések szerint Amelia és navigátora Japán területen szállt le, ahol fogságba estek, úgy haltak meg. Vannak, akik szerint, előre megtervezetten, szándékosan hagyta gépét lezuhanni, de ő nem szenvedett balesetet, hanem új életet kezdett más néven, mert elege lett népszerűségéből.

A mai napig számos kutatócsoport indul Amelia földi maradványainak megkeresésére.