Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

 Negyven nappal Karácsony után, február másodikán tartják Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, ami tulajdonképpen a karácsonyi liturgia befejező akkordja, ugyanakkor szerzetesek világnapja is.

  Ennek a tavaszkezdő napnak fontos szerepe van a zsidó és a keresztény mitológiában is, hiszen jelképesen a megújuló és újrakezdhető világ szimbólumait találjuk bennük. A katolikus templomokban a nagymise előtt ezen a napon gyertyát szentelnek, amely jelképezi az asszonyi termékenységet és a megújuló élet ki nem oltható lángjait. A szentelt gyertya egyike a legrégebbi hazai szentelményeknek.

A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél szentelték meg a gyertyát, amit aztán a későbbi századokban is gondosan őriztek a sublótban és a ládafiában, vagy a szentképek rámái mögé erősítetve. Régen minden katolikus falusi házban volt szentelt gyertya, aminek nagy szerepet tulajdonítottak az emberi élet során, a bölcsőtől a koporsóig. Gyakran vihar idején gyújtották meg, védelmező céllal. De égett, ha beteg volt a családban, befalazták az új ház falába, a haldokló kezébe is ezt adták. A gyerekágyas anya szobájában is ez égett éjjel-nappal, egészen a keresztelőig, "nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék".

A Gyertyaszentelő Boldogasszony Napja azonos a rómaiak tavaszkezdő ünnepének idejével, de eredete még régebbre, a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Démétér istennőnek a személyéhez kapcsolódik a megünneplése.

Démétér leánya, a bájos és fiatal Perszephoné egy szép napon a vidám forrásnimfák társaságában virágot szedett a napfényben fürdő réteken. Amint éppen egy illatos nárcisz fölé hajolt, hirtelen megnyílt a föld és a sötét alvilág istene, Hádész bukkant elő. Egy mozdulattal megragadta a rémülettől szinte kővé meredt Perszephonét  és magával vitte birodalmába. A fájdalomtól félőrült édesanya jajongva kereste gyermekét. Bejárta utána a rétet és az erdőt, de nem akadt sehol sem a nyomára. Mélységes bánatában gyászba borította a Földet is, mely nem termett magot, a mezőn  nem fakadt fű a legelésző állatok számára. Éhínség és nyomor szakadt az emberekre is.

Könyörgésére Zeusz, az istenek feje szigorú parancsot adott Hádésznak, hogy csupán az esztendő egy részében tarthatja magánál az időközben feleségévé lett Perszephonét. A verőfénybe fürdő tavasz és a termést fakasztó nyár egy időre visszaadja anyjának a gyermekét, aki könnyezve öleli keblére az elveszettnek hitt lényt.

A fenti történet gyönyörű magyarázata az évszakok változásának, a sötétség és a fény, a fagy és a meleg örök küzdelmének.

A klasszikus görög világból sarjadó római mítosz a télutó ünnepének hőséül Faunust, az erdők és mezők vidám istenét tette. Mivel ő vigyázott a nyájak épségére, gyakran úgy emlegették, mint Lupercust, azaz "farkasűzőtt". Ünnepét február elején tartották: akkor a papság a leölt áldozati állatok bőrébe öltözve, szíjakkal a kezében járta végig a városokat, megérintve velük a szerencséjüket ebben látó hiszékeny emberek vállát. Mivel a szíjnak latin neve "februm", ebből az időszakból február hónap lett.

Időjóslás: 

Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért "Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön".  
A népi jövendölés szerint legalább ennyire fontos szerep tulajdonítható a pacsirtának is: Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni- mondják.

Forrás:

Magyar néprajz

Európából eltűnt a szántóföldi madarak több mint fele

"Agrárium

2019. január 28. 

 

Szerte az Európai Unióban 1980 és 2016 között az összes szántóföldi madárfaj – mint például a mezei pacsirta, a bíbic, a mezei veréb és a seregély – állományának mintegy 56 százaléka eltűnt. Az ok: az intenzív mezőgazdaság.

Az adatokat a nijmegeni székhelyű Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) hozta nyilvánosságra. A szervezet megfigyelései egyeznek a német szövetségi környezetvédelmi hivataláéval (UBA), amely szintén úgy látja, csökkent a vidéki területeken jellegzetes madárfajok állománya.
A német környezetvédelmi hivatal úgy látja, hogy

a szántóföldi madárfajok csökkenő egyedszámának fő oka a területek intenzív mezőgazdasági felhasználása.

A mezei pacsirták száma is csökkent Fotó: wikimedia.org

 

A Német Természetvédelmi Szövetség (Nabu) szerint Németországban 1980 óta a szántóföldi madárfajok egyedszáma több mint 40 százalékkal fogyatkozott meg. Ausztriában a BirdLife madárvédelmi szervezet szintén mintegy 40 százalékos csökkenésről számolt be az 1998-as évhez képest.
A Nabu vezetője kiemelte, hogy ezek a számok azért is riasztók, mert a madarak jelenléte megmutatja, mennyire egészséges egy-egy terület.

Az állomány nagyságának visszaesése azt jelzi, hogy sivárrá váltak a mezők és szántóföldek, ahol sok madár nem talál többé költő- és élőhelyet, illetve táplálékot.

A később csatlakozott uniós tagállamokban a szántóföldi madarak állománya még inkább visszaesett. A jelenség fő okaként a Nabu az EU mezőgazdasági támogatásait tekinti, mivel ezek környezetszennyező mezőgazdaságot támogatnak.
Az EU agrárminiszterei január végén Brüsszelben tárgyalásokat fognak folytatni a 2021-2028 közötti közös agrárpolitika környezetvédelmi intézkedéseiről."

Környzetünk védelmének fontossága

David Attenborough – brit természettudós, dokumentumfilmes, az ismeretterjesztő televízióműsorok egyik úttörője:

„A földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.” 


Szent-Györgyi Albert – Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus:

„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.”

Albert Schweitzer – Nobel-békedíjas német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos:

„A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.”
„A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem hogy mennyire tiszteljük az életet.”

Friedensreich Hundertwasser – osztrák építész, festő és filozófus:


 
„Vendég vagy a természetben – viselkedj!”
„Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.”

Kempelen Farkas - 1734. január 23-án született

Ma már senki sem lepődik meg azon, hogy az élet minden területén robotokba lehet botlani. Sokan úgy gondolják, a robotika a legújabb kor tudománya. Nem is gondolják, hogy már az ókorban (sőt, feltehetőleg előtte is) alkottak olyan mechanikus szerkezeteket, amelyek már robotnak minősülnek.

Robotok a történelemben
Ókor
I.e. 2500 előtt a Tarentumi Arkhütasz két és félezer évvel ezelőtt egy repülni tudó fagalambot épített.
II. Ptolemaiosz Philadephosz egyiptomi fáraónak már az I.e. 200-ban volt embert utánzó androidja.
Egyes leírások szerint az alexandriai Héron egy éneklő madarat, és vele egy szerkezetben elhelyezve, a zajra mérgesen hátraforduló baglyot készített. A madár rémülten elhallgatott a bagoly pedig elégedetten figyelte a hatást.

A XVI.-XVII. század a tudományos fejlődés egyik fontos állomása. Ebben a korban élt Newton, aki a mai modern fizika egyik megteremtője máig használatos tételeivel. A gépiesítés, a mechanikus eszközök alkalmazása ekkor kezdte térhódítását. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc is lelkes barkácsolója volt a szórakoztató bábuknak és mechanikus szerkezeteknek.
1738-ban a francia J. Vaucanson szerkesztett egy furulyázó juhászt, aki 17 zenedarabot tudott eljátszani és egy több mint ezer alkatrészből álló kacsát.

A korszak egyik nagy alkotója Kempelen Farkas, aki 1734. január 23-án született Pozsonyban. /1804. 03. 26.-n halt meg. /Ír bevándorló szülei szülővárosában, majd később Győrben taníttatták. Később Bécsben és Rómában is tanult. Jártas volt a filozófiában, jogban, és a matematika, fizika tudománya felé is nagy érdeklődést mutatott.

Mária Terézia törvénykönyvének gyors, és nagyon színvonalas latinról-németre történő fordításával hamar bekerült az uralkodói udvarba. Közéleti, tudományos tevékenysége jól indult. Hamarosan az udvari kamara fogalmazója, majd tanácsosa, 25 évesen pedig a magyarországi sóbányák igazgatója lett.

1768-1771 között, mint a Bánát telepítési kormánybiztosa 37.000 családot telepített le a néptelenné vált területeken, ahol faluközösségeket szervezett. A telepesek típusházait maga tervezte. Meghonosította a Délvidéken a lentermelést, és selyemgyárakat is létesített. Az eredmények láttán és Kempelen személyes közbenjárása után Mária Terézia a határőrvidéket végül visszacsatolta Magyarországhoz.

1773-ban megalapította az első magyar zálogházat Pozsonyban, amely az uzsorások ellen létesült.

1776-ban megteremtett mindent feltételt a nagyszombati egyetem átköltöztetéséhez Buda várába, amelyet személyesen irányított.

A kor értelmi fejlődése nem volt tömeges. Az emberek tudatlanságát bizonyítja, hogy nagyon sokan hittek a természetfölötti erők személyes megtestesülésében, így történt, hogy „boszorkánymester" hírébe keverték Kempelent. Ő tervezte a Pozsony várának vízszükségletét kielégítő vízmerítőgépeket és kútszerkezetet, a pozsonyi hajóhídat, a schönbrunni császári palota szökőkútja i és a látványos vízesést is a palota parkjában.

1777 újabb találmányának, a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép dátuma volt. Első gőzgépét a bécsi Stubentornál állították össze. E gépet később a magyarországi Ferenc-csatorna építéséhez is használták.

Tervei alapján Budán a Duna partján fúrt kutakból lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet, javítva ezzel a város vízellátását.

Egy év múlva II. József császárral szabadalmaztatta a gőzturbina ősét. Modelljel az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményében mai napig megtekinthető. Elkészítette továbbá a Száva-Adría csatorna tervét, és részt vett Buda várának építkezésében. 1790. október 25-én játszottak először a tervei alapján készült budai Várszínházban. Ludwig von Beethoven is adott itt hangversenyt .

Hatalmas lángelme, magyar nemes, a lovagi cím birtokosa, állami hivatalnok, tudós, kutató, tervező és építész, feltaláló és gépszerkesztő, ipari polihisztor volt egy személyben.

Három kiemelkedő alkotása volt:

1769-ben fél év alatt elkészített és rövidesen egész Európa által megcsodált „automatája", a sakkozó basa, amelyet a Philadelphiai Panoptikumban 1854-ben tűzvész pusztított el.

1779-ben megszerkesztett, domború betűs írógép, majd a kézi szedő és nyomtatógépe, amelyet egy vak bécsi lány, Paradis Mária részére készített.

1790-ben összeállított, több mint húsz évi munkával tökéletesített „beszélőgép". (ezt tekintette élete legnagyobb alkotásának), mely ma a Millenáris Kiállításon tekinthető meg.

Az 1769-ben Mária Terézia császárnőnek megrendelésre készített „sakkozó basa” az akkori technikai tudásnál felülmúlhatatlan játéknak számított. A szórakoztató „automata” az addig ismert mozgó, zenélő bábukat is túlszárnyalta. Első bemutatására Bécsben került sor a császári pár előtt. A rövidesen világhírűvé vált sakkozógép egész Európát lázban tartotta.

A basa párnán pihentetett bal kezét felemelve sakkozott, amelyet valószínűleg a gép asztalában (150x66x117cm méretű zárt szerkezet) rejtőzködő ember vezérelt, annak ellenére, hogy a gép a mozgatórugójának felhúzása után kezdte a játékot. Az ötlet annyira jó volt, hogy valószínűleg senkinek nem tűnt fel a gép belsejében ülő ember.

Valójában megalkotta az első manipulátort, amely bonyolult mechanikai és optikai szerkezet útján, az ember parancsára működött. Nem is a sakkozó ember elbújtatása volt a technikai bravúr, hanem a pantográf segítségével áttételezett, az asztal belsejéből pontosan mozgatható szerkezet és a periszkóphoz hasonló optikai kivetítőrendszer. A bábu feje az ellenfél minden lépésére megmozdult és körültekintett a táblán. A mechanizmus a mozgást három irányban tette lehetővé, a 64 négyzet bármelyikének közepére pontosan leeresztette a bábu kezét, illetve felemelte az adott sakkfigurát. Az ellenfél rossz lépésére a bábu a fejét rázta. Ha az ellenfélnek sakkot adott, akkor kettőt bólintott, ha viszont mattot, akkor hármat biccentett.

Kempelen e gépével messze megelőzte korát. A szerkezetet három rézkarcolaton örökítette meg. 1785-ben Lipcsében is bemutatta a sakkozó törököt és beszélőgépét. Elsősorban a sakkozógép aratott páratlan sikert. A megjelent szakértők véleményét Ebert János Jakab wittenbergi matematikaprofesszor összegezte 1785-ben megjelent 68 oldalas könyvében. Tapasztalataikat megvitatták és próbálták megfejteni titkát, azonban a rejtőzködő embert nem fedezték fel.

Már 1769-ben megkezdte másik nagy alkotása, az izomerővel, kézzel működtetett beszélőgép elméleti, majd gyakorlati kidolgozását. 1782-ben volt Bécsben, a császári udvarban a sakkozó basa második bemutatója,
és a sokéves munkával majdnem tökéletessé fejlesztett beszélőgép főpróbája. A beszélőgép legnagyobb teljesítménye a következő mondat volt:  "Venez, Madame, avec moi á Paris!" (Asszonyom, jöjjön velem Párizsba!).

Ő maga a beszélőgépet tartotta igazi nagy alkotásának, amelyet viszont a közönség alig méltatott figyelemre. A sokévi tudományos kísérleteken, eredményeken alapuló beszélőgépet csak néhány kíváncsi ember nézte meg, és hasbeszéléssel gyanúsították Kempelent. A sakkozó basának, a különleges és misztikus szer­kezetnek viszont viharos sike­re volt.

Az igen nagy feltűnést kel­tett európai körutazás után, 1786-ban II. József kinevezte Kempelen Farkast valóságos udvari tanácsossá a magyar és erdélyi kancelláriához.

1790-ben a világon elsőként megszólalt a továbbfejlesztett, valóban beszélőgép. 1791-ben, Bécsben jelent meg német és francia nyelven Kempelen leg­jelentősebb tudományos mun­kája, Mechanismus der men­schlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner spre­chender Maschine című köny­ve, amely a beszéd mechaniz­musával és a beszélőgép ismer­tetésével foglalkozott. E könyv­ben például összefoglalta a ma­gán- és a mássalhangzók kép­zése között felfedezett különb­séget, továbbá a kemény és lágy mássalhangzók kiejtésekor tapasztalható eltéréseket. Leírta a gép szerkezetét: fújtatója a tüdőt, a sí­pok a hangszalagokat helyet­tesítették, s megvoltak az orr­üreget pótló nyílások és a száj­üreget utánzó tölcsér is. Leírta a zöngétlen, a zöngős hangzók képzésének módját. E ku­tatásokkal a süketnémák és be­szédhibások gyógyítását kíván­ta elősegíteni. Gépét Faber József me­chanikus fejlesztette tovább. A Nemzeti Újság 1841. május 22-i száma közölte, hogy a Faber­ féle beszélőgép a budai Tigris Szálló vendéglőjében látható, s már számos érdeklődő megte­kintette. Faber beszélőgépe az ember beszédképző szerveit próbálta utánozni kaucsuksze­rű anyagból, guttaperchából. A szerkezet állítólag minden be­tűt és szót tisztán ejtett ki. A továbbfejlesztett változatot sem tekintették nagyon hasznos szerkezetnek, inkább dicsekvőnek.

Az 1939-es New York-i és San Franciscó-i Világkiállításon be­mutatott modern beszélőgép, amelyet elektromos rezgőkö­rökkel építettek meg, is a Kem­pelen-féle mechanikus beszé­lőgépnek „pontos mása" volt.

Harmadik kimagasló találmánya a világon elsőként, megtanította írni-olvasni a vak énekesnőt, Paradis Mária Teréziát, egy osztrák ud­vari tanácsos leányát, Mária Te­rézia császárnő keresztlányát. A 19 éves művésznő 1778 vé­gén először az írás-olvasás ele­meit tanulta meg Kempelentől, majd kéregpapírból kivágott betűkből latin szavakat állított össze. Paradis Mária volt az el­ső vak ember, aki domború be­tűk tapintásával ismerte meg az ábécét, majd a mai olvasó­táblához hasonló készüléken szavakat, mondatokat képzett a domború betűkből.

Kempelen 1779-ben egy újabb találmányt, domború be­tűs írógépet szerkesztett Paradis Mária részére. Ezen kívül telje­sen berendezett kézinyomdát, szedő- és nyomtatógépet készí­tett és ajándékozott a vak lány­nak, s megtanította használa­tukra. Paradis Mária 1779. jú­nius 15-i, e gépekkel Kem­pelennek írott, az oktatást meg­köszönő levele teljes terjede­lemben megjelent a Press­burger Zeitungban. A művésznő írásai adták az öt­letet ahhoz, hogy a vakokat megtanítsák írni és olvasni. Ezen tényt erősítette meg pél­dául 1837-ben Johann Wilhelm Klein, a bécsi vakok intézeté­nek igazgatója, a Klein-írás (va­kok számára készült betűfor­mák) megteremtője és Valen­tin Haüy, a vakok párizsi inté­zetének megalapítója is, aki ha­zájában elsőként kezdett a va­kok oktatásával foglalkozni.

Magánéletében sok megpróbáltatást kellett túlélnie. Első felesége alig két hónapi házasság után, 1758-ban him­lőben meghalt. Ő maga is sokat betegeskedett. 1761-ben édes­apja halála után egyedül maradt a pozsonyi csa­ládi házban. 1762-ben nősült másodszor, s e házasságából öt gyermeke született, de közü­lük csak kettő élte meg a fel­nőttkort. Sok időt szentelt művészeteknek, így színházi darabokat szerzett, verseket, epigrammákat írt, és gyönyörű rézmetszetei őrzik keze ügyességét. Példás családi élete mellett a túlfeszített munka­tempó, a különféle megbízatá­sai, pl. a bánáti kormánybizto­si teendők is leterhelték. A halála előtti években, fel­tehetően haladó gondolkodá­sa miatt, Ferenc császár meg­vonta tőle kegydíját. Al­kotásokban gazdag élet után sanyarú körülmények között, szegényen halt meg 1804. már­cius 26-án Bécsben. Sírkövére Horatius szavait vésték: „Non omnis morffar...!" (Nem halok meg egészen..)

forrás: Kempelen Farkas élete
mechatronika.hu/

Január 22. Magyar Kultúra Napja

Január 22. napja 1989 óta a magyar kultúráé. Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be - "a magyar nép zivataros századaiból" vett példákra épített költeményét - a Himnuszt.



Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.


Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette.

A Himnusz eredeti kézirata, a II. világháború frontjának közeledése idején, a Csekéhez közeli Álmosdon összegyűlt Kölcsey-rokonság jegyzőkönyvben megörökített döntése alapján, 1944-ben letétként került a Nemzeti Múzeumba. A Szózat kéziratait a Vörösmarty-család átruházott örökségeként őrzi a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattára. Kölcsey remekműve, a világ nemzeti himnuszköltészetének páratlan darabja s, hogy végül is melyik költemény, Kölcsey vagy Vörösmarty verse, a Hymnus vagy a Szózat vált a magyarok nemzeti himnuszává, azt a két megzenésített óda sajátos, vonzó versengése során, nem a törvény, hanem a törvénynél maradandóbb, népakarat döntötte el.

Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én, nagy magányában Csekén írt Hymnusa csak több év múltán, a Kisfaludy Károly szerkesztette Aurorában jelenik meg először, 1828 decemberében, másodszor pedig költeményeinek első gyűjteményes kötetében 1832-ben. A költő 1838-ban, 48 éves korában távozik az élők sorából, 1844-ben megzenésített Hymnusát sohasem hallhatta. A pesti Nemzeti Színházat bérlő Bartay Endre igazgató 1844 február 29-én 20 körmöci aranyas pályázatot ír ki a népszerűvé vált Kölcsey-költemény megzenésítésére. A pályázat nyertese Erkel Ferenc, aki egyetlen óra leforgása alatt írta meg a Himnusz zenéjét. A Kölcsey - Erkel- Himnuszt a pesti Nemzeti Színház mutatja be 1844 július 2-án. A széles nagy nyilvánosság előtt pedig először a Széchenyi hajógőzös vízrebocsátási ünnepén, az Óbudai Hajógyár munkásai éneklik el 1844 augusztusában.

Lengyelország egyik legizgalmasabb városa - Wrocław

Wrocławot, Alsó-Szilézia központját nem véletlenül tartják az egyik legszebb városnak. A Sziléziai-síkságon, az Odera két partján terül el, a folyó holt- és mellékágai átszelik a települést, amely történelmét és népességét tekintve az egyik legjelentősebb az országban.

Alsó-Szilézia ősi fővárosa bővelkedik látnivalókban, az egyik legrégibb és legszebb lengyel város.
A városnak öt nagyobb folyója van, sokan a hidak városának is nevezik, a településnek a második világháborút megelőzően 303 hídja volt, ebből 220 ma is áll.

Január hónap

Január - FERGETEG hava

A minden kezdetet, a megtisztulást jelképező januárt - a februárhoz hasonlóan - a legendás római király, Numa Pompilius (Romulus utódja) vezette be: Korábban márciussal kezdődött az évük, ugyanis a rómaiak a telet eredetileg hónap nélküli időszaknak tekintették. A március szerepét valószínűleg azért vette át a január, mert ebben az időszakban választották a konzulokat. Később a téli napforduló idején tartott Juvenalia fesztivált is e hónap első napjára helyezték át. Ez utóbbi ünnepséget Néró, a hírhedt római császár intézményesítette, állítólag azzal indokolva, hogy 21 évesen ekkor borotválta le először a szakállát, azaz e napon vált férfivá. (Érdekes módon Japánban január második hétfője a nagykorúvá válás napja, mégpedig azok számára, akik az új évben ünneplik a 20. születésnapjukat.)

A január elnevezés a rómaiak Januarius hónapjából ered, ezt a nevet Janusról (a ianua jelentése ajtó, kapu), a kapuk és a boltívek istenéről kapta. Egyes tudósok szerint Janus minden kezdetnek az istene; a napok, hónapok és az évek, de még az emberi élet kezdetét is neki szentelték. Janust a múltat és a jövendőt egyaránt jól ismerő, jóságos teremtőnek vélték. Elsőként mindig az ő nevét mondták, amikor megszólították isteneiket. Őt tartották Latium első királyának. Janus tanította meg az embereket arra, hogyan építsenek hajót, és hogyan műveljék meg a földet. Ünnepét, az Agóniát, január 9-én ülték meg. A Forum Romanumon épített templomának ajtaja háborúban nyitva, békében zárva volt. Ez utóbbira - Numa Pompilius (i.e. 7. sz.) és Augustus (i.e. 1. sz.) uralkodása között - a történetíró Livius szerint, csak két alkalommal került sor. Az ábrázolásokon Janus kezében kulcsokat tart, ujjainak száma, az év napjainak megfelelően 365, arca két ellenkező irányba néz. Ez a kétarcúsága azzal magyarázható, hogy minden ajtó befelé is visz a házba, meg kifelé is.

A 31 napos január „normális” években a hét ugyanazon napján kezdődik, mint az október, a szökőévekben pedig ugyanez az április és a július hónapokra igaz.

Miként általában minden kezdethez, január első napjaihoz is számos időjárási regula kapcsolódik. A britek szerint első három napja kormányozza az első három hónapot. A régi angol népi megfigyelés alapján, amilyen január második napján az időjárás, olyan lesz szeptemberben. Egy másik, még a rómaiak idejéből származó hiedelem azt mondja, hogy ha a kalendák napja (január elseje) nyáriasan napos, május elsejéig télies időjárás várható. A svédek számára pedig a Krisztus születését követő kilencedik nap (január harmadika) használatos időjóslásra, úgy tartják, hogy az e napra jellemző időjárás a következő kilenc hét során is meghatározó lesz.

Nálunk a középkorban a januárt, még januárius hónapnak, Boldogasszony havának hívták. A magyarok képzetében boldogasszony a szülést segítő anyaistennő. Boldogasszonynak nevezik Szűz Máriát, és boldogasszonynak tartják a várandós asszonyokat, a gyermekágyas kismamákat. A gyermekágyat valamikor Boldogasszony ágyának tekintették.

A 16. század végén íródott Csízió számos életviteli tanáccsal látta el olvasóit: "Boldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájása ellen igen jó. (...) Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos eczettel. Eret ne vágass. Ha mennydörgést hallasz e hónapban, kegyetleneknek halálát jelenti."

Az időjárásról és a születendő gyerekről a következőket írja: "Kis-Karácson napján a reggeli vörös ég hadat és pokolidőt jelent. De mikor fénylik szent Vincze, akkor telik meg a pincze; mikor fénylik szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas, vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös lesz, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon. (…) Kemény, s kegyetlen hidegű a Boldogasszony havában született gyermek, nedves és hideg természetű leszen, tiszta önnöntermészetében, de nagyravágyó, kevély, igen akaratos, minden szépséget szerető, tobzódó, tékozló, magamutogató, nyájaskodó a szép személyekkel, de haszontalan részeges és kártyás lesz."

A hónap harmadik napján Párizs védőszentjét, a várost kétszer is - először Attila hunjaitól, majd a római légióktól megmentő Genovévát köszöntik a franciák. A Saint-Étienne-du-Mont templomban őrzött ereklyéit minden évben emberek ezrei keresik fel.

Január 6-án, Vízkereszt napján - melyen a háromkirályokra és Jézus megkeresztelkedésére emlékeznek - vége szakad a karácsonyi ünnepkörnek, és kezdődik a farsang időszaka. Vízkereszt a legrégibb ünnep a keresztény egyház kalendáriumában, több országban munkaszüneti nap. A vízkereszt utáni második vasárnap Jézus első csodatételéről nevezetes, ekkor volt a kánai menyegző, melyen a vizet borrá változtatta.

Január 17-e az összes vagyonát a szegényeknek adó Remetei Szent Antal, a pásztorok és a háziállatok védőszentjének a napja, akihez az orbáncosok fordultak gyógyulásért. Ugyanezen a napon Mexikóban Szent Antóniát ünneplik. Ennek alkalmával a háziállatokat, szarvasmarhát, sertést és baromfit feldíszítik virágokkal és szalagokkal, és elviszik a templomba, hogy megáldják őket.

Január 20-a az íjászok védőszentjének, a vértanúhalált halt Sebestyén ünnepe. A középkorban – mint segítőszenthez – hozzá fordultak az emberek oltalomért a pestisjárványok, jószágvészek idején.

Piroska (január 18.) és Vince (január 22.) időjárásjósló napok: „Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy”, és „Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik a pince, Gabonával pajta, csűr, Mihály így jó, édes bort szűr.” – mondja a népi regula. Az utóbbi naphoz fűződő időjóslás Európa szerte elterjedt, másutt is úgy tartják, hogy ha Szent Vince napján tiszta az ég, több lesz a bor, mint a víz, illetve, ha ezen a napon beragyog a napsugár az ablakon, jó idő és bőséges termés várható az év során. A regula eredete nem ismert, de valószínűleg arra utalhat, hogy nem lehet rossz jelentésű ma napsütés azon a napon, melyen a szent vértanút megégették.

A Vincét megelőző napon, január 21-én a keresztény hitéért mártírhalált halt Szent Ágnesre emlékezik az egyház. Ágnes a fiatal szüzek védőszentje, ünnepén Rómában hagyományosan minden évben körmenetet tartanak, melynek során egy bárányt vezetnek keresztül a városon. Az Ágnes nap estéjét az angolok szerelemjóslásra is használták. Az egyik módszerük az volt, hogy a kíváncsi hajadon a Miatyánk halk mormolása közben a tűpárnából sorra kihúzogatta a tűket, majd - hogy álmában meglássa a jövendőbelijét - az egyiket a hálóinge ujjába szúrta. Ennél egyszerűbben is megtudhatta, ki lesz a párja, ehhez elég volt a hátára feküdnie, és összekulcsolt kezeit a tarkója alá tennie. Majd miután a lány álomba szenderült, megjelent előtte a leendő férje, és egy csókkal köszöntötte őt.

Január 25-e, melyet Szent Pál apostol megtérése után Pál-fordulónak hívnak, az év leghidegebb napja, ezután már enyhülni szokott az idő. A Szent Pál napi jó időhöz a néphagyomány szerint jó termés és a bőség képzete kapcsolódott. Sokfelé az egész év időjárására, sőt az év során várható eseményekre is következtettek az e napon megfigyelt időjárásból. Elterjedt hiedelem volt, hogy ha Szent Pál napján szép az idő, süt a nap, jó termés várható, ha havazik, vagy esik az eső, drága lesz a gabona, ha felhős vagy ködös az idő, sok madár és állat el fog hullani, ha pedig erősen fúj a szél, háborúskodásra lehet számítani.

Január 21-én a Nap a december 22-étől uralkodó Bak jegyéből a Vízöntő jegyébe lép. Január születési köve az igazságot, az állandóságot és a fizikai erőt jelképező gránát, és a rózsaszínű kvarc. Úgy tartják, hogy a januárban született nőknek a gránátkő kivételével semmilyen drágakövet sem szabad viselniük, ezzel biztosítják rendíthetetlen, igaz barátságukat és a hűségüket.