Szeptember 29. Mihály napja

Szent Mihály fõangyal, arkangyal, õ a mennyei seregek fejedelme. Mihály és angyalai támadták
meg a Mennyben a sárkányt, és letaszították õt onnan a romlott angyalokkal együtt.

A haldoklókat Mihály oltalmazza, s lelkük kísérõtársa, amikor az
ember a túlvilágra költözik.
A halottat „Szent Mihály lován” viszik utolsó útjára, a temetõbe.

A temetési harangszó a gyászolók lelkét az égig emeli, kísérik a halottat, akinek
lelkét Szent Mihály vezeti.
Szent Mihály az ember bírája, amikor Isten elé áll. Õ teszi mérlegre jócselekedeteinket és gonoszságainkat.

Világszerte hegyeket, várakat, várkápolnákat, templomokat, városkapukat
neveztek el róla, hogy tartsa távol a gonoszt, a járványokat és a betegséget.




Őszi évnegyedelő nap. Európa-szerte ismert pásztorünnep. Ezen a napon hajtják be a legtöbb állatot a faluba, ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Bérfizető, pásztorfogadó napnak is tartották Mihály napját.

„Kikeletkor, Szent György napkor
Minden ember lehet pásztor,
De már ősszel, számadáskor
Az az ember, ki beszámol.”
Farkasünnep a hegyi pásztoroknál, a télre mutató nap az időjárás-megfigyelés szerint. A pásztorok úgy tartják:
ha Mihály nap éjszakáján összefekszik, egymást melegítve a birkanyáj, kemény lesz a tél, ha egymástól távolabbra feküsznek, enyhe telet várhatunk.
Megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés, a halak a víz fenekére húzódnak.
A mihály napi égdörgés szép őszt, de kemény telet jelent.

Mihály – napi népszokások:
Szent Mihály a templomok védőszentje, ezért sok falu és város búcsút tart a templomban szeptember végén.
Több helyen /főleg az Alföldön/ ezen a napon járt le a pásztorok szolgálati ideje, ekkor fizették ki a bérüket.
Ez az időszak a híres vásárok ideje, ahol a falusi emberek kereskedtek portékáikkal.
Szent Mihály napján kezdődik a kisfarsang, az őszi lakodalmak tartásának időszaka valamint:
- a gazdasági év fordulója;
- a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének, ünnepi lakomáinak ideje;
- vásárnap;
Ehhez az időszakhoz sokféle időjáráshoz kapcsolódó szólás és közmondás tartozik.
 
/O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások/
Szent Mihálykor keleti szél igen komoly telet ígér: szólás,  ami azt jelenti, hogy a keleti szél fagyos telet hoz.
Aki Szent Mihály - nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni:
közmondás, ami azt jelenti, hogy aki Szent Mihály napja(szeptember 29.)
után is úgy öltözködik, mint ahogyan nyáron szoktak, az nem lehet okos ember.
Szent Mihály nap után akármerről fúj a szél, hideg az:közmondás, jelentése az, hogy késő ősszel már csak hideg szél szokott fújni.

Ezen a napon született Caravaggio

Caravaggio (er.: Michelangelo Merisi vagy Amerighi; Lombardia, Caravaggio, 1573. szeptember 28. - Porto Ercole, 1610. július 18.) itáliai festő, aki korának művészeti elvárásai ellen lázadva vált a manierizmus, valamint a 17. század eleji naturalisztikus ábrázolás iskolateremtő képviselőjévé. 

Forradalmian új stílusa, amely a fény és árnyék kontrasztján alapul, vagy az alak drámai megvilágításán a mély árnyékból a barokk festészet ismertetőjegye lett. 

 Rövid pályafutása ellenére jelentős életművet hagyott hátra, és utat mutatott követőinek, a caravaggistáknak.

Caravaggio rövid és zaklatott élete miatt nem hozott létre iskolát, nem gyűjtött tanítványokat, de művészetének egyedisége több jelentős festőt vont hatása alá, akik összetett stílusának különböző részleteit vitték tovább. 

Ezen a napon- Tompa Mihály

 

 ALKONYATKOR

 Tünődve állok én
Az est sugárinál,
Midőn a nap sötét
Hegyek mögé leszáll;
Kérdem: ha életünk
Fáklyája majd elég,
Ujabb dicső korány
Reá derűl-e még?
És a vak éj után
Ragyogva kél napunk;
Jelenti: álmaink
Után - feltámadunk.

1817. szeptember 28-án Rimaszombaton született Tompa Mihály.

A népies-nemzeti irodalmi irányzat képviselőjeként tartják számon, ugyanis költészetének középpontjában a népiesség, valamint a hazafias líra állt. Petőfi Sándor és Arany János mellett az úgynevezett „nagy triász” tagja volt.

Margit nap

Szent Margit legendája

Árpádházi Boldog Margit IV. Béla magyar király leánya volt, 1242-ben az újabb kutatások szerint Znióváralján született. Szülei a tatárpusztítás elől Klisszába, Dalmáciába menekültek s a veszedelem idején tett fogadalmuk értelmében, hálából az isteni Gondviselés segítségéért, gyermeküket az egyház szolgálatára szánták s már egészen kicsi korában beadták a veszprémi Szent Katalin-kolostorba, a szentdomonkosrendi apácákhoz. Vele ment dajkája, Bodoméry Tamás főispán fiatal özvegye, Olimpiádis asszony is, Erzsébet nevű leányával. Margitot tízéves korában 18 társával átvitték a Nyulak-szigetén épült, Boldogasszonyról elnevezett domonkosrendi apácakolostorba, ahol élete végéig maradt. Még nem érte el tizenkettedik évét, amikor fogadalmat tett. Tizenkilenc éves volt, amikor nagy ünnepélyességgel apácának szentelték föl. A források szerint több ízben alkalma lett volna, hogy visszatérjen a világi életbe. Előbb állítólag egy lengyel herceg, majd II. Ottokár cseh király kérte meg kezét, de a kegyes életű királyleány nem cserélte föl fátyolát a menyasszonyi koszorúval. Istennek ajánlott önsanyargató életmódja még az egykorú fogalmak szerint is párját ritkította. Gyenge teste azonban nem sokáig bírta ki a lemondás szenvedéseit; huszonkilenc éves korában meghalt. A személyéhez fuződő, még életében tapasztalt s később megismétlődő csodás jelenségek hatása alatt, kevéssel a temetés után megindult az eljárás szentté-avatása érdekében. De bár az erre irányuló hivatalos vizsgálat, a fönnmaradt jegyzőkönyv bizonysága szerint, meglepő eredménnyel járt, a végleges elintézés - többszöri sürgetés ellenére is - késett. A sokáig húzódó ügy végül 1805-ben, olymódon fejeződött be, hogy a Szent Domonkos-rend kérésére VII. Pius pápa megengedte Boldog Margit halála évfordulójának (január 18-ának) ,,festum duplex'' gyanánt való ünneplését. A magyar nép közvéleménye azonban, noha kedveltjét hivatalosan csak ,,Boldog'' jelző illetné meg, ösztönös ragaszkodással továbbra is kitartott a régi szólás mellett s hitbuzgósági eszményét mai napig Szent Margitnak nevezi.

A közönségesen Margit-legenda néven emlegetett műnek 231 lapra terjedő, nyolcadrét papirosra írt, elején csonka, végén befejezetlen kézirata 1836 óta a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. A magyar nyelvű szöveget először Ferrari (Ferrarius) Zsigmond bécsi domonkosrendi szerzetes említi De rebus Ungaricae Provinciae S. Ordinis Praedicatorum (Viennae, Austriae) c. 1637-ben megjelent munkájában, mely a Legenda latin fordítását is magában foglalja. Ferrari szerint a magyar nyelvű kézirat a töröktől menekülő margitszigeti apácák révén, idők folyamán Nagyszombatba került; innen szerezte ő meg egy másolatát, melyet aztán lefordíttatott magának. - Az ismert és reánk maradt kézirat utóbb Pozsonyba jutott s Pray György-nek, a kiváló jezsuita történetírónak a tulajdona lett. Ő tette aztán közzé nyomtatásban 1770-ben ily című munkájában: Vita S. Elisabethae Viduae nec non B. Margaretae Virginis. Tyrnaviae. Kiadványát igen értékes történeti tájékoztató vezeti be. - Tizenkét évvel később Vajda Sámuel, tihanyi apát a nagyközönség részére is hozzáférhetővé akarván tenni, saját kora helyesírása szerint adta ki. E kiadás azonban nem alkalmas a zavartalan olvasásra, mert akkoriban a kézirat részei még nem voltak megfelelő módon elrendezve, s így történt, hogy több helyen össze nem tartozó lapok kerültek folytatásként együvé. Erre vonatkoznak a Vajda-féle kiadványban az efféle kitételek: ,,Alig ha itt-is egy kevés heánosság nintsen e' régi írásban.'' A Nemzeti Múzeum birtokában levő s már rendbehozott kódexet a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Volf György tette közzé 1879-ben, a kézirathoz teljesen hű, betűszerinti, tehát ismét elsosorban tudósoknak szánt alakban, a Nyelvemléktár című nagyobb sorozat nyolcadik kötetében. Volf György állapította meg, hogy a kódexet Ráskay Lea, egy előkelő származású margitszigeti, domonkos- vagy - amint magyarosan mondják - dömésrendi apáca másolta 1510 táján. Volf Györgyön kívül napjainkig sok tudós foglalkozott már a Legenda különbözo kérdéseivel. Az irodalomtudósok egész sora kutatását főképpen annak megállapítására irányította, hogy ki írhatta a Legendát. Ezt azonban máig sem sikerült kideríteni. Mindössze annyi bizonyos, hogy az ismeretlen szerző latin eredet nyomán írta a magyar szöveget. Az újabb búvárkodások nyomán kitűnt, hogy a latin legenda két forrásra vihető vissza. Az egyik mű, melynek alapján készült, a legújabb kutatások szerint fr. Marcellus XIII. századi magyar dominikánus szerzetestől származik, a másik forrás pedig az a latin nyelvű jegyzőkönyv lehetett, melyet Boldog Margit halála után 1276-ban vettek föl a szentté avatással kapcsolatos vizsgálat ügyében.

    Margit napja....      Alighogy elmúlt a Medárd-veszély, tizedikén Margit okozhatott meglepetést. "Margit felhőtől fél, égi háborút vél" - mondogatták az öregek arra utalva, hogy a zivatar elveri a gabonát és leveri a gyümölcsöt a fáról. Júniusban inkább már száraz, napos idő lenne kívánatos, mert ez a gabonaérés ideje. "A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe" - tartja a népi megfigyelés. Szintén termésjósló nap volt 11-én Barnabás napja, amikor "Ha szép az idő, tele lesz a magtár, ám az eső csak pusztítja a szőlőt".     "Medárdius tájban a nyár hideg faggyal nem jár" - állítja egy régi népi megfigyelés, amely az ilyenkor még néha előforduló hűvösebb napokra utal. Több a valószínűsége viszont a Margit naphoz fűződő, és a nyugtalanabb időjárást jelző regulának: "Margit felhőtől fél, égi háborút vél". Mindenesetre a sokévi megfigyelések szerint június az egyik legzivatarosabb hónapunk és a haragvó villámoké is. Nem árt tehát megszívlelni egy másik hajdani figyelmeztetést: "Jól figyelj, s a vihar során / messze kerüld el a tölgyfát. / Lucfenyőtől mindig szaladj, / de a bükkhöz hű maradhatsz." Egyébként a 10-én esedékes névünnepet sokfelé Retkes Margit napjának is nevezték, merthogy a gazdaasszonyok szerint az ekkor elültetett retekmag ígérte a legjobb termést. Másutt e napot Legyes Margitnak titulálták, és az ablakokat zárva tartották, mert különben abban az évben sok lesz a légy. (Állítólag a kötényében hozza a legyeket, és onnan engedi be a konyhába.

Vers vasárnapra

Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.

"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."

Ez az idézet Herman Ottótól, a sokoldalú magyar tudóstól származik, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával. Herman Ottó javaslatára 1906 óta a természet ünnepeként tartjuk számon május 10.-t.

 Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.

A MADÁR

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kereszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.

A FA

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilágba nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.

       

 

Virágok májusban

  Gyöngyvirág, pünkösdi rózsa, törökszegfű, margaréta, nőszirom, harangvirág, labdarózsa és még számtalan fajta hónapja. Május végén a rózsák is virágozni kezdenek.

Kétarcú növény a május-június táján virágzó és mennyeien édes illatot árasztó gyöngyvirág.



Szabadon erdőkben, ligetekben él. Ma már szinte minden kertben megtalálható. Nagyon jellegzetes finom illat jellemzi, ami leginkább megkülönbözteti őt bármely más növénytől. Ezt az egyedi illatot a régmúlt korokban isteni ajándéknak tekintették és arany tégelyekben tartottak.

Itthon májusi gyöngyvirág néven terjedt el és ismert. A szívre ható növények közé tartozik. Ez a faj okozza a leggyakoribb mérgezéseket.A növény minden része mérgező, a víz fogyasztása is, amiben a növény volt.

A virág pora tüsszentésre ingerel. Korábban tubákok összetevője volt.

Számtalan keresztény legenda kapcsolódik a gyöngyvirághoz.   Az egyik történet szerint például Szűz Mária könnyei, miket Krisztus megfeszítésénél ejtett, átváltoztak a gyöngyvirág kis fehér harangjaivá, ezzel párhuzamosan az is elterjedt, hogy valójában ezek Éva átváltozott könnyei, miután Ádámmal távozniuk kellett a paradicsomból.

Tudtad, hogy...

a gyöngyvirág levelei oltott mésszel (kalcium hidroxid) keverve, zöld festéket adnak?
..ez a növény a vallásos szimbolikában az alázatot, és Krisztus második eljövetelét is jelképezi?
..a gyöngyvirág néhány lepkefaj, például a Fehéres őszibagoly elengedhetetlen tápláléka?
..egy legenda szerint a csalogány addig nem tér vissza az erdőkbe, amíg a gyöngyvirág ki nem nyílik?
..a franciák a szeretteiknek gyöngyvirágot adnak május elsején, abban a reményben, hogy szerencsét hoz a következő  május elsejéig?
..a gyöngyvirág 1967-ben Finnország nemzeti virágává vált?

Margaréta

A margaréták egyszerűek, mégis kifinomultak, emellett az egyik leggyönyörűbb képviselői a virágok birodalmának. Vidámságot és bőséget sugároznak. 
A margaréta az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezi. Az új kezdetet is szimbolizálja. Virágnyelven a margaréta jelentése „hűséges szerelem”, és „soha nem fogom elmondani”.

A harangvirágot nem lengi körül valami különös, misztikus történet, mint a liliomot, vagy a bazsarózsát, ám mégis van valami megfoghatatlan varázsa.






Talán a kedves egyszerűsége. Bármerre járunk, - erdőn, mezőn, dombokon, hegyeken – minduntalan jelen vannak, egészen tavasztól őszig. Ki gondolná, hogy az 1200 fajt magába foglaló család többnyire Eurázsiából és Dél-Afrikából származik, s ma már az egész világon megtalálható. Színei a hideg tartományba tartoznak. Az alapszínek közül különösen a kék és a fehér az, amelyik állandó társunk jóban, rosszban. Tökéletes harmóniát érhetünk el velük virágágyásainkban. A fehérben, rózsaszínben és kékeslilában pompázó kecses virágharangok egész nyáron díszítik kertünket.