Ezen a napon - Tinódi Lantos Sebestyén

 1556. január 30-án hunyt el Tinódi Lantos Sebestyén költő, énekmondó.

  A magyar költő, zeneszerző, lantos és énekmondó 1505-10 között született a Baranya megyei Tinódon.

Életéről saját énekeiből következtethetünk, sokszor az utolsó versszakba vagy pedig a versfőkbe rejtett utalások tájékoztatnak a keletkezés helyéről, idejéről és körülményeiről. Szigetváron Török Bálint udvarában nevelkedett. Vándorzenészként sok helyen megfordult, először Istvánffy és Verbőczi udvarainál működött. Nagyszombati látogatása után Kassán telepedett le, felesége és gyermekei itt éltek. Ő maga Czeczey Lénárt kapitányt szolgálta. Nyírbátorban, majd Egerben is tevékenykedett, itt írta 1553-ban legjelentősebb művét, az Egervár viadalát. Ezt követően Debrecenben, Erdélyben, többek között Kolozsvárott járt, végül újra Egerbe és a Dunántúlra utazott. Halálakor, 1556 januárjában Nádasdy Tamás udvarában szolgált Sárváron.   

Tinódi egyetlen fennmaradt kiadványát, a híressé vált Cronicát 1554-ben nyomtatták ki Kolozsvárott Hofgreff György nyomdájában.

 Ez az első épen fönnmaradt magyarországi kottás nyomtatvány. Gyűjteményét I. Ferdinánd császárnak ajánlotta, aki 1553 augusztusában nemesi rangot adományozott neki. A Cronica 23 éneket tartalmaz, amelyek a későbbi századokban döntően befolyásolták a népzene alakulását, és énekeskönyvekben, XIX. századi himnuszkönyvekben is megjelentek.

A gyémánt

A gyémánt misztikus erejét már az egyiptomiak felismerték, ahol a gyémánt viselése négy bal ujjunkon azt biztosította, hogy a vena amoris („szerelem ere“) az ujjakból egyenesen a szívbe vezessen. A gyémánt és gyémántpor elhelyezése az ujjakon az örök szerelmet biztosította.

A gyémántokat Európába legelőször talán Nagy Sándor hozta. Eleinte rejtélyes különlegességnek tartották, mágikus és gyógyító tulajdonságokat adtak neki. Úgy mesélik, hogy amikor Nagy Sándor megérkezett a Gyémántvölgybe, a völgy tele volt drágakövekkel és kígyókkal, amelyek gyilkos tekintettel védték őket. Nagy Sándor viszont a kígyókat becsapta és megszerezte a gyémántokat. A régi Görögországban a gyémántok az „istenek könnycseppei“ voltak, melyek a földre estek. Hogy hangsúlyozzák a gyémánt keménységét, „adamas“-nak hívták, ami legyőzhetetlent jelent. 60 évvel Krisztus előtt Plinius A természet történelmében ír a gyémántokról. Az első nem csiszolt gyémánt Rómában az 1. és 3. század között jelent meg. A 13. században említi Marco Polo Ormuzt mint az egyik fő perzsa gyémántpiacot.

Nyugaton a 13. században a fő gyémántpiac Velencében volt. Európa legtöbb fővárosa üzleti kapcsolatban állt ezzel a várossal. És innen jöttek a selyem- és gyémántkereskedők Brugge-ba. Brugge nem csak a gyémántüzlet központja lett, a gyémántok feldolgozása is itt folyt. A gyémántüzlet gyorsan elterjedt és ekkor lépett színre Brugg Lodewijck van Berken, a gyémántcsiszolás feltalálója.

A gyémánt csiszolása sokáig titkolva volt. A 14. században csak oktaédereket csiszoltak, fa- vagy rézalátéten gyémántporral megszórva. Ezt a módszert már régebben is használták más drágakövek és elefántcsont csiszolására. A gyémántoknál viszont ez a folyamat hosszú volt. A 15. században kezdtek modernebb módszereket alkalmazni a szabálytalan kristályok hasítására. A csiszolásnál viszont továbbra is az originális alak volt tiszteletben tartva. A gyűrűkbe piramis alakú kövek kerültek. A csiszolás lényege a szabálytalan részek és más hibák eltávolítása volt.

Cullinan gyémánt

1905.01.26. alkonyi órájában, Frederick Wells felügyelő, aki a Thomas Cullinan birtokában lévő gyémántbánya területén vizsgálódott, furcsa csillogásra lett figyelmes. Azt hitte, hogy a nyílt fejtésű gödör falán egy üveget talál. Miután kiszedte a földből a 18 méter mélyen lévő, több mint fél kilós valamit, még mindig nem tudta, hogy mit is tart a kezében. De, érdekesnek találta. Miután megvizsgáltatta a bánya szakértőivel, kiderült, hogy a valaha talált legnagyobb gyémánt akadt az útjába. A 3 106 karátos - kb. 620 gramm - követ Cullinan-nak nevezték el. Felfedezték azt is, hogy a kövön egy nagyobb törés található, így feltételezték, hogy egy még nagyobb darab levált része. Ennek eredményeképpen, lázas kutatás kezdődött a másik darab után, de nem találtak újabbat. Lehetséges, hogy a bányászat során megsérült.

A 3106 karátos, kékesfehér kő értéke felbecsülhetetlen. Állítólag ez a legnagyobb gyémánt a Földön, amit valaha találtak. Két búr tábornok vásárolta meg, hogy VII. Edward angol királynak ajándékozzák születésnapjára. A kő egyszerű postai küldeményként szerencsésen megérkezett Angliába, míg a - megtévesztésül - detektívek hadával őriztetett másolatot ellopták a hajóról. A király koronájával együtt lefényképeztette, és egy bank páncélszekrényében őriztette a követ, amelynek csiszolása nyolc hónapig tartott. A legnagyobb darab az angol királynő jogarába van belefoglalva, a második legnagyobb a királyi koronát díszíti, a továbbiak pedig a Koh-i-noor nevű gyémánttal együtt az angol királynő koronáját ékesítik. A többi kő is az angol koronakincsek közé tartozik.

Halált hozó gyémánt

A washingtoni Smithsonias Intézetben biztonságosan őrzött, 250 millió dollárt érő, balszerencsés Hope gyémánt története számos szerencsétlenséggel és legendával forrt össze. A gyémánt állítólag Ráma Szita hindu istenség szobrának a homlokáról származik, s a papot, aki ellopta később halálra kínozták tettéért. Az ismeretlen lelőhelyű szépséget Jean Baptiste Tavernier, francia kereskedő szerezte meg 1642-ben s 1668-ban XIV. Lajos királynak adta el. Az ekkor még 112 karátos követ az udvari ékszerész mindössze 67 karátosra csiszolta, s a French Blue névre keresztelt ékszert a király az aranygyapjas rend szertartási ékszerei közé rakatta, így csak ő viselhette ünnepnapokon.

A Hope gyémánt

XIV. Lajos megtört emberként halt meg, hisz birodalma meggyengült, ám utódai még balszerencsésebbek voltak. Lamballe hercegnőt az utcai csőcselék ölte meg, míg az ékszer új tulajdonosát Marie Antoinette-t guillotine alatt végezték ki. Tavernier-t, az ékszerkereskedőt egy indiai útja során (amit a fia adósságainak kifizetése érdekében vállalt) egy vad kutyafalka tépte szét. 1792 szeptemberében, a francia forradalom zavargásai közepette a kőnek nyoma veszett, ám 1812-ben John Francillon, londoni ékszerész megemlített egy londoni gyémántkereskedőt, bizonyos Daniel Eliasont, aki egy csodálatos, közel 50 karátos követ próbált eladni. 1820-ban IV. György birtokába került a kő, aki 10 évvel később hatalmas adósságot hátrahagyva halt meg. Az 1830-as években 45,52 karátosra, azaz a mai súlyára csiszolták a követ, amit egy londoni bankár, a kő névadója, Henry Philip Hope vett meg.

 

A Wittelsbach gyémántról szóló első beszámoló az 1660-as évekből származik, amikor IV. Fülöp spanyol király az I. Lipót osztrák uralkodóval frigyre lépő lányának ajándékozta. A drágakő 1722-ben került a bajor Wittelsbach uralkodó-családhoz, majd miután az első világháború alatt nyoma veszett, végül 1951-ben, Belgiumban bukkant fel újra. 2008-ban a Christie's londoni árverésén több mint 24 millió dollárért (4,6 milliárd forint) került Laurence Graff, a Graff Diamonds International vállalat elnökének tulajdonába.

 

1905. január 26.-án született Tamkó Sirató Károly

Tamkó Sirató Károly (Újvidék, 1905. január 26. – Budapest, 1980. január 1.) József Attila-díjas (1976) magyar költő, művészetfilozófus, műfordító.

Egyike azon keveseknek, akik megújították a magyar gyermeklírát: a hagyományhoz oly szorosan kötődő műfajt új témákkal, új formanyelvvel és látásmóddal gazdagította. A húszas években dadaista gesztusaival nagy feltűnést keltő, szürrealista elemekkel élő költő, műfordító a hetvenes évektől kezdve fordult a gyermekversek felé. Köteteinek megjelenése mindig élményszámba ment, a Pinty és Ponty, a Szélkiáltó, a Tengerecki Pál és a Tengerecki hazaszáll mára már klasszikussá vált.

Kattentotta [Korszakváltás]

Messze, messze Afrikában,
a Zámbézi folyó partján
élt egy apró Hottentotta.
Kinn játszott a folyóparton,
sziklák között a homokba.
Talált egy különös követ...
- Mi lehet ez?... - latolgatta,
latolgatta,
fontolgatta
az apró kis hottentotta;

Arra ballag Öregapó
A legbölcsebb hottentotta.

Hozzárohan,
megkérdezi:

- Öregapó!
Mi ez a kő?
Itt találtam a homokban.

Nézi, nézi Öregap,
a legbölcsebb hottentotta:
- Mi ez a kő?
Azt sem tudod?!
Ide hallgass, édes fiam!

Ez egy ős-kőkori fegyver!
Egy szakóca.
Egy marokkő!
Lehet harmincezer éves...
Egyik ősöd pattentotta!

Bámul a kis hottentotta...
Kezében az ős szakóca,
lehet harmincezer éves,
egyik őse pattentotta...
Ám éppen kezébe illik.
Harcol vele. Csapkod. Vagdos.
Csillog-villog, mint a szikra.

Öregapó!
Bölcsek bölcse!
Te legnagyobb hottentotta!
Pattints nekem még egy ilyet...
...ide a másik markomba!

- Hogy még egy ilyet pattintsak?...
Hová gondolsz édes fiam?!
Messzi múlté ez az ipar...
Hát hol élsz te?
Más divat jár Afrikában!
Hát nem tudod,
réges-régen nem élünk már
a Pattintott Kőkorszakban!

- Hát hol élünk? Öregapó!

Hogy hol élünk?
Ide figyelj:
a - Kattintott Fénykorszakban!

Imígyen szólt Öregapó,
a legbölcsebb hottentotta.
És mivelhogy alkonyodott,
s éj szállt volna
a
bungalóra
(nyelvével egy nagyot csettint!)
s a villanyt
fel
- kattentotta!

Szembeszél

Hogyha
fúj
a
szembeszél,
okos
ember
nem beszél!
Lélegzik az orrán át.
Nagy hidegben
ősz-esőben
így
játssza ki
a náthát!

BÍZTATÓ

Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.


Mamagol


A csillagpor a világűrből
a Föld légterébe - hatol.
A porzó sár a szellők szárnyán
felhők között - száll valahol.
A sas - suhog.
A fecske - rebben.
Róka - lopódzik.
Barlangi medve - barangol.
A gyalogos - gyalogol.
A kutya - kutyagol.
A lovas - lovagol.
S a borneói bunder-bébi
Az anyja hátán - mamagol.

Ezen a napon született - Mikszáth Kálmán

 Nógrád megye az ország északi részében található. Északról Szlovákia, keletről Borsod-Abaúj-Zemplén megye, délkeletről Heves megye, délnyugatról Pest megye határolják. Megyeszékhely: Salgótarján. A megye területe 2544 km², ez az ország területének mindössze 2,7%-a, ezzel Nógrád a második legkisebb területű megye.

Nógrád megye névadó várát, a Börzsöny keleti peremén egy kiemelkedő andezitkúpon emelték. Oklevelek alapján a megye legrégebbi várának tekinthetjük. A várat még a tatárjárás előtt építették. Nevét is – mely bolgár szláv eredetű (Novigrad) – a honfoglalás korában itt állott földvártól örökölhette.
Eleinte a megye királyi birtokainak központja volt, de 1199-ben a váci püspök adományként kapta meg II. Andrástól. Ezt követően hosszú időn át püspöki birtokként ismert.
Mátyás uralkodása alatt és Báthori Miklós püspöksége idején a várat megerősítették. Sziklába vésett mély árkokkal övezték, a vár belsejében pedig erős tornyot építettek.
A törököknek ostrom nélkül sikerült elfoglalni a várat, miután az őrsége 1544-ben megszökött. Nem sokáig volt azonban török kézen, mert a tizenötéves háború során, Nógrád vára is felszabadult.
A 17. században a királyok, Erdély fejedelmei és a törökök felváltva birtokolták a várat. Falai közül 1685-ben távoztak végleg a törökök. Ekkor a lőportornyot villámcsapás érte, és a robbanás meg a tűz a várat is súlyosan károsította. A törökök még az épen maradt részeket is lerombolták majd sorsára hagyták az erősséget. Azóta pusztuló rom.

Mikszáth Kálmán 1847. január 17-én született a Nógrád megyei Szklabonyán. Apja jómódú falusi birtokos volt, s egyben ô bérelte a helyi mészárszéket és kocsmát. Nemességükrôl is regéltek a családi legendák. Noha ezen csak az ô emlékezetük ôrködött, a levéltárak nem vigyáztak rá. Minthogy a határvonalon, a paraszti és az úri osztály mezsgyéjén élt a Mikszáth család, s ott élt a fiatal Mikszáth is. Együtt játszott a falusi gyerekekkel, hallgatta az öregek meséit. De módja volt rá, hogy tanulhasson. S így egyszer majd hangot is tudott adni mindannak, amit hazulról, a szülôföldrôl, a népbôl hozott magával.

Mikszáth ôsei többségükben tudományszeretô, klasszikus mûveltségû, tollforgató evangélikus papok, akik egyházi és történeti dolgokban egyaránt jártasak. Családi hagyomány, hogy látogatják a külföldi egyetemeket Wittenbergben, Halléban, Jénában hallgatták a teológiát, nevelôként bejutottak nemesi családokhoz is, ami szintén csak képzettségüket mutatja. Lelkészkedtek számos falu parokiáján, Gömör, Nógrád, Sáros megyében. Mûködésüket feljegyezték az egyházi anyakönyvek, hol pappá avatáskor, hol püspöki részvétellel történt beiktatásokkor. Mikszáth Dániel fôesperes a lutheránus egyház régi történeti könyvei szerint 40 évig lelkészkedett. Egy másikuk pedig a XVIII. században, 1780 körül 25 évig volt falusi lelkész.

A Rimaszombaton és Selmecbányán töltött diákévek után a kor kedvelt úri pályájára küldte a családi nagyravágyás: jogász lett Pesten. Anyja remélte, hogy fia így egyszer majd teljesíti becézett vágyát: szolgabíró, megyei úr lesz majd belôle. 1871-ben otthon, Nógrádban el is kezdte Mikszáth megyei pályáját: esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett. De csakhamar otthagyta hivatalát, egy gyarmati ügyvéd irodájában dolgozott tovább. 1873 nyarán megnôsült. Titokban, a család háta mögött megesküdött volt fônöke leányával, Mauks Ilonával. Tiltakozott ez ellen a házasság ellen a Mauks család. Ôk nem bíztak Mikszáthban. Hiszen nemcsak a megyénél, az ügyvédi irodában sem bírta ki soká. Egykedvûen dobott oda minden kínálkozó állást. Neki nem hivatal kellett, hivatása volt: író akart lenni. "Könnyelmû ember" - mondta ki róla az ítéletet a nógrádi dzsentri világ.

1873 végén fiatal feleségével együtt Pestre költözött. Megkezdte harcát az írói érvényesülésért.
Az 1873-78 között Pesten töltött öt esztendô Mikszáth életének legválságosabb idôszaka, jellemének, írói tehetségének, emberi és szellemi teherbírásának súlyos próbája. Derûs gyermekkorának, ifjúságának még az apró emlékeit is drága aranypénzre váltja mûveiben; ezt a korszakot babonásan elkerüli. Sebeket kaphatott, amelyeket még évtizedek múlva is fájdalmas volt érinteni. "Nem szerette fiatalkorunk szomorú idejét emlegetni" - emlékszik vissza felesége is. S ha mégis szóba kerültek, "másra terelte a beszélgetést".

1873 októberében hódítóként vág neki a pesti élet sûrûjének. "Eredeti hóbortja ez, ahogy meg akar élni a tollából" - hökkentette meg merészségével barátait is. Félig tréfásan maga is megjegyzi egyik írásában, hogy az életfenntartás szempontjából az írók és a királyok állnak a legmagasabb sorban, mint akiket az egész nemzetnek kell eltartania. Nem az író, hanem a kor gyengesége volt, hogy csak a király eltartására vállalkozott. Ez a korszak a magyar irodalomban a kísérletezés idôszaka. A régi eszmék, irányzatok már nem vonzanak, az újak pedig még születôben vannak. A kiegyezést követô csalódás nemcsak közéleti válsághoz vezetett, de az irodalomban is a kiábrándulást emelte uralkodó eszmévé. Mikszáth ebben a nyomasztó politikai, szellemi környezetben kísérli meg, hogy nevének irodalmi rangot, tehetségének elismerést, feleségének biztos anyagi helyzetet teremtsen.

A gyors sikert azonban az ô akarata sem bírta kidacolni. Ehhez nem volt elég a tehetség, értô és törôdô kor is kellett volna hozzá. S Mikszáth a kiegyezés korának Magyarországán élt. Hiába volt minden erôfeszítése. Elbeszélései jobbára nyomtalanul kallódtak el a szerkesztôségek asztalán. Elsô megjelent novellás kötetét nem vette észre a közönség. bizonytalan jövôjû, kétes lapokba írogathatott csak filléres cikkeket. Feleségétôl el kellett válnia. A kilátástalanság s az egyre jobban szorító nyomor kényszerített rá.

1878-ban újságíróként Szegedre került. S itt, a nagyalföldi polgár-paraszt városban magára talált. Szerették, megbecsülték.
Szeged és Mikszáth kapcsolata termékenyítô, ösztönzô, újjáformáló találkozás volt. 1878. augusztus elsején érkezett Szegedre szegényesen, megviselten. Amikor a pályaudvaron csomagjáról kérdezôsködtek, némi malíciával a zsebébe hozott két inggallérra mutatott: "Íme a kofferem."

Mikszáth közel 3 évet töltött a városban, bár átmeneti állomás volt életében, írói pályáján mégis sorsfordulót, korszakos változást jelentettek a szegedi évek. "Innen kezdve jól ment dolgom, írhattam kedvemre, senki se korlátozott, senki sem mondta: ezt szabad, ezt nem szabad írni, ez alapította meg szerencsémet. Írtam, ami éppen jólesett, közben megszerettem a szegedieket, ôk pedig engemet." - A vidéki újságíró szerencséje, hogy saját birodalma, szabad vadászterülete az egész lap.

Itt egy egészen másfajta paraszti világ nyílik meg elôtte, a misztikummal töltött, babonás, naiv nógrádi faluval szemben ez a paraszti élet ridegebb, keményebb. S ô itt mégiscsak kívülálló, s szinte néprajztudósi alapossággal mélyedhet el a különbözô típusokban...

Mikor 1881-ben visszatért Pestre elôször egy népszerû hetilap, az Ország-Világ segédszerkesztôje lett. Valójában ugyanabba a szegényes szállóba tért vissza, ahonnét Szegedre elhívták. Ô maga így emlékszik vissza ezekre a napokra: "Az irodalmi viszonyok azonban rosszul festettek. Micsoda nagyurak most a fiatal írók mihozzánk képest. Akkor írtam A jó palócok egyes novelláit, és kaptam értük egyenként öt forintot. Pepecseltem pedig némelyiken tíz napig. Kerestem tehát naponként az irodalommal tíz krajcárt." - Egyik barátja így emlékszik vissza ezekre a napokra: "Legtöbb bajunk volt Mikszáth Kálmánnal, aki akkortájt írogatta A jó palócok legszebb darabjait. Többnyire mindig késôbb hozta el egy- egy kéziratát, mint ígérte, mert nagyon fázott odújában. Némelyik kis remekét: A bágyi csodát, a Filcsik históriáit háromszor is átírta."

A fordulatot Mikszáth életében az jelentette, hogy egy néhány éve alakult, népszerû újság, a Pesti Hírlap egyik napról a másikra újságírók nélkül maradt. Az újságírók összevesztek a kiadóval és kiléptek. 1881 májusában ezért szerzôdtették Mikszáthot a Pesti Hírlaphoz, melynek azután évtizedeken keresztül munkatársa maradt.

A másik nagy esemény életében, hogy 1881 augusztusában megjelent a Tót atyafiak címû novelláskötete, négy korábban már különbözô lapokban közreadott elbeszéléssel. Mikszáth szinte egyik napról a másikra híres író lett. A lapok tele voltak a kötet magasztalásával, mindenki az eredeti írói hangot dícsérte, neves külföldi szerzôkkel mérték össze. A stílusában legközelebb álló világhírû amerikai íróhoz hasonlítva, magyar Bret Harte-nak nevezték.

Amikor következô novelláskötete, A jó palócok, 15 kisebb elbeszélés megjelent 1882 januárjában, az írói hírnevét végleg megalapozta. A lapok versengtek a kézirataiért.

A késôi jóvátételt is megadta az élet: hétévi különélés után, 1883-ban, újra megesküdött volt feleségével, Mauks Ilonával. Tehetsége elôtt nemcsak a közönség, meghódolt a hivatalos Magyarország is. 1887-ben képviselô lett, s az maradt élete végéig. Megkapott minden külsô elismerést. A 80-as évektôl kezdve nyugodt, derûs, kiegyensúlyozott volt az élete. Eseménytelensége jelezte békéjét.

Mikszáth azonban nemcsak nagy tehetség volt, nagy volt embernek is. Egyéni sorsánál jobban izgatta népéé, nemzetéé. Élete felszíni nyugalma épp ezért a lélek belsô útját nem tükrözte vissza. Arról a mûvei vallottak. S itt nem a fények nôttek, az árnyak sokasodtak meg. Mindjobban elkomorult a kezdetben derûs mikszáthi hang. Holott mint író, Jókai nyomán indult. A romantikus mesét, a felhôtlen idillt, a könnyed, áttetszô humort szerette. Késôbbi mûveiben azonban a villanó, vidám színek mindinkább csak a felszínen játszottak már. Mögöttük a mélyben ott sötétlett a lélek szomorúsága. A kor kényszerítette rá, hogy megváltoztassa hangját.

A kiegyezés korának félfeudális Magyarországa a maga idôszerûtlen, bomló társadalmi berendezkedésével kihívta maga ellen a jobbak bírálatát. S Mikszáth közéjük tartozott. Jó szeme volt, gondolkodva élt: az élet egyre növekvô megbetegedése nem kerülte el a figyelmét. Mûvei híven tükrözték vissza az úri- nemesi társadalom fokozódó erkölcsi-szellemi züllését, belsô szétesését. A valóságot írta: ítéletet kellett mondania. A kritikai realizmus lett a módszere. Nagy kritikai realista regényei (Beszterce ostroma, Az új Zrínyiász, Különös házasság, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, A fekete város) a leleplezô gúny, a szatíra fegyverével segítettek az idônek. Bomlasztották azt a világot, amelyet már halálra ítélt a történelem. Az ember tiltakozott bennük egy mindjobban elembertelenedô világ ellen.

Forrás:
Véber Károly: Így élt Mikszáth Kálmán

Vers vasárnapra

B. Radó Lili:
Ne mondd...

Ne mondd, hogy "úgy is jó!" Ne mondd...
Ne mondd, hogy "mindegy!" Nem igaz!
Napod ezer parancsot ont,
s ha nem igyekszel, lemaradsz!

"Úgy is" semmi sem sikerül!
Ha minden "mindegy", célt nem érsz -
csak úgy, ha küzdesz emberül!
Győzni az fog, ki tettre kész...

De azt, hogy "úgy sem", azt se mondd!
Csatát veszt, aki csügged, és
a tett helyett csak könnyet ont...
Az "úgy sem" az a csüggedés!

Hát sose légy reménytelen...
Kövessünk el bár száz hibát,
a győztes az lesz - higgy nekem! -
kit jó szándék hajt s értelem,
és helyrehozni nekilát.

A gyász hozzátartozik az élet élményeihez, s a bánatot, az élet bevégződését, világunk össze­omlását egyikünk sem kerülheti el. A túléléshez szükséges megtanulni a gyásszal és szenvedéssel bátran szembenézni, és bizakodni gyógyu­lásunkban és életünk újjáépülésében. Ahogy a veszteség elkerülhetetlen, tudnunk kell, hogy a gyógyulás is szükségszerűen bekövetkezik.

Judy Tatelbaum

Eső, hó, ónos eső

Az ország nagy részén valami esik: vagy hó, vagy havas eső, vagy ónos eső.

Az ónos eső neve beszédes. Ehhez persze tudni kell arról, hogy létezik egy technika, az úgynevezett ónozás. Különböző tárgyakat díszítenek ezzel a módszerrel, fényessé teszik azok felületét. Megolvasztják az ónt, a kívánt felületen szétfuttatják, így vékony réteget képez a tárgy felületén. A talajon megfagyott eső képez ehhez hasonló vékony réteget.

Kezdetben teljesen azonos a közönséges esővel. Amikor leér a talajra, akkor történnek érdekes dolgok. Ónos eső kialakulásához a legfontosabb tényező az, hogy a felszín fagypont alatti hőmérsékletű legyen. Az ott található növények, tárgyak szintén fagypont alatti hőmérsékletűek. Óhatatlanul ki kell fagynia, ki kell csapódnia az esőnek, bár nem kell, hogy nagyon nagy legyen a fagy.

 Az ónos eső tipikusan téli melegfront átvonulásával keletkezhet.
 
 Ez a túlhűlt levegő a felszínnek, fáknak, vezetékeknek ütközve azonnal megfagy: ez a rettegett jégpáncél, amelyen sem autóval, sem gyalogosan nem lehet biztonságosan közlekedni.

A túlhűlés (azaz a víz 0 fok alá hűl, de nem fagy meg) azért következhet be, mert a különálló vízcseppek másként viselkednek hűléskor, mint egy vödör víz, és a 0 fokot elérve nem szilárdulnak meg.

A világ első földalati vasútja

Százötven éve, 1863. január 10-én Londonban felavatták a világ első földalatti vasútját

.A londoniak nagy lelkesedéssel vették birtokba a világ első földalatti vasútját, amely néhány hónap leforgása alatt naponta 26 ezer főt szállított.



Az állomásokat pompázatosan igényessé alakították, bár a kocsikon nem voltak ablakok, mert a tervezők meg akarták óvni az utasokat az elsuhanó kopár alagút falának látványától. Attól is féltek, hogy az utazók pánikba eshetnek, ha tudatára ébrednek, hogy mekkora sebességgel közlekednek a szerelvények.

A londoni után másodikként, de az öreg kontinensen először Budapesten indult el a földalatti vasút 1896. május 2-án.

Az angolok által Tube-nak, vagyis "csőnek" becézett metróhálózat 207 megállójával és 402 kilométeres pályahosszával mára London egyik legismertebb jelképévé vált. A szigetország büszkeségét tavaly 1,2 milliárd utas vette igénybe.