Kezdetben vala a füstjel és a dobszó. Valamikor régen így jeleztek az egymástól távol élő emberek, ha valamit sürgősen tudatni akartak a másikkal. Később ezek szerepét a futárok és a postagalambok vették át. De egyik sem volt tökéletes. Utóbbi nem bírta el a többoldalas, díszes pecséttel lezárt levelet, így csak rövid üzenetek küldésére volt alkalmas, előbbi elvitte ugyan, de mit ért vele a feladó, ha a címzett nem tudott olvasni?
A sötét középkorban az írás-olvasás tudománya jobbára a papok és az írnokok kiváltsága volt, így aki feltétlenül levélben akart üzenni, de eme képességeknek nem volt birtokában, az velük íratta meg. De a legszebb szóvirágokkal díszített szerelmes levélből is elveszik a romantika, ha egy harmadik fél tolmácsolásában kell meghallgatni...
A technikai fejlődés előrehaladtával a távközlés eszközei is fejlődtek, megszületett a távíró, a telefon, majd később a rádió és a televízió. Ma pedig már az interneten szörfözünk, mobiltelefonnal a kezünkben vagy táskánkban rohanunk a dolgunk után...
Május 17. a
Távközlés Világnapja, május 18. az Internet Világnapja a Nemzetközi
Távközlési Egyesület kezdeményezésére. A Távközlés Világnapját 1968 óta
tartják.
Mára a távközlés nem csupán az emberi hang továbbításáról szó, hanem adatok, videók, multimédia továbbításáról is.
Az internet, a világméretű számítógépes hálózat, kapcsolatot teremthetünk a világ bármely részén élő felhasználókkal, a legrövidebb idő alatt juttathatjuk el üzenetünket az elektronikus levél, az e-mail segítségével, sőt még vásárolhatunk is anélkül, hogy elmozdultunk volna számítógépünk mellől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése