Régmúlt idők történései

Általános tény, hogy az embernek hírszomja van, tehát érdekli, hogy mi történik a nagyvilágban. A legprimitívebb civilizációk esetében is találunk kezdeményezéseket a hírközlésre, az embert elkísérte történelme során a hírek, történések egymással való minél hatékonyabb megosztásának kérdése.

z egyetemes történelem számos érdekes eseményét napilapstílusban tekinti át a SzemTanú című könyv - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/hirek/szemtanu-konyv-regmult-idokrol-napilapstilusban#sthash.vhliWnDk.dpuf

"

A könyv  a mai újságok nyelvezetét, rovatneveit, arculatát alkalmazza régmúlt idők történéseinek bemutatására.

Kr.e. 100-Kr.u. 1500

Taoista fitness

A kínai taoista szerzetesek nemcsak rítusokkal, imákkal töltik idejüket, de keményen edzik testüket is.







Hétpróbás lovagok

Egész embert kívánó új sportág van születőben. A lovagi készségek megfogalmazója Godefroy de Preiully provence-i lovag  határozott elképzeléssel és szabályokkal építette fel a lovagi hétpróba rendszerét.

A septem probitates részei a következők:

1. lovaglás
2 .úszás
3. vadászat
4. íjászat
5. vívás
6. szórakoztató táblás játékok ismerete
7. versmondás és a tánc alapelemei

Az úszás tulajdonképpen a lovon való úsztatást jelenti, ahol tömlők és rőzsekötegek akadályozzák  meg a lemerülést.

Nem kétséges, hogy a hétpróba sikert arat az ifjak körében. Elterjedését csak a sportlétesítmények hiánya és a drága felszerelés gátolhatja meg.




Az északi germánok és vikingek között legnépszerűbb sport az evezés és a vitorlázás."


forrás:" SzemTanú"
képek: NET

z egyetemes történelem számos érdekes eseményét napilapstílusban tekinti át a SzemTanú című könyv - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/hirek/szemtanu-konyv-regmult-idokrol-napilapstilusban#sthash.vhliWnDk.dpuf

z egyetemes történelem számos érdekes eseményét napilapstílusban tekinti át a SzemTanú című könyv - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/hirek/szemtanu-konyv-regmult-idokrol-napilapstilusban#sthash.vhliWnDk.dpuf

Az egyetemes történelem számos érdekes eseményét napilapstílusban tekinti át a SzemTanú című köny - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/hirek/szemtanu-konyv-regmult-idokrol-napilapstilusban#sthash.vhliWnDk.dpuf

Az egyetemes történelem számos érdekes eseményét napilapstílusban tekinti át a SzemTanú című köny - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/hirek/szemtanu-konyv-regmult-idokrol-napilapstilusban#sthash.vhliWnDk.dpuf

A delfinek

Az emberek szemében talán a legszimpatikusabb állat, a szüntelenül mosolygós képű delfin. Sok történet maradt fenn róluk, amint kimentik a fuldoklókat, vagy a hajókat helyes irányba navigálják. Arisztotelész, Aiszóposz, Hérodotosz, ifj. és id. Plinius és más ókori görög szerzők, elismeréssel írtak a hajótörötteket kimentő delfinekről. Már az ókorban halálbüntetéssel lakolt az, aki megölt egy delfint.

A kecses, intelligens, játékos és barátságos delfinek, egyedülállóan segítőkészek. Azt mondják, hogy a delfin királyi hal, mert az emberek iránt nagyon jó szándékkal viseltetik. A delfin szimbolizálja a tengert, annak erejét és hatalmát. A görögök a delfint a megváltás és a szellemi újjászületés állataként tisztelik. Azt mondják, hogy a delfin látványa a jó szerencse jöttére utal.

Az egyik görög mítosz megörökítette, ahogyan egy delfin megmentette Ariónt. Arión a leszboszi költő és zenész, egy alkalommal sikeres előadó körútjáról, Szicíliából vitorlázott hazafelé, amikor a hajósok megirigyelték a nála lévő sok pénzt, elhatározták, hogy megölik, és elveszik a pénzét. A költő azt kérte utolsó kívánságként, hogy elénekelhessen egy dalt. Miután siratóénekétől meghatódtak támadói, a tengerbe vetette magát, ahol egy delfin a hátára vette, és kivitte a szárazföldre. Arión jóval előbb érkezett meg Korinthoszba, mint a hajósok, akik hencegve mindent elmeséltek Arión barátjának, ezért elnyerték a méltó büntetésüket. E történet megörökítéseként, lett Arión lantjából a Lant, a delfinből, pedig a Delfin csillagkép az északi égbolton.

A delfin, a görög főistennek, a tengerek királyának, Poszeidónnak, a földi megfelelője. Delfinné változik az olümposzi isten, Apollón, hogy delfinként vigye el a jövőjükre kíváncsiakat a delphoi jósdába Püthiához, a híres papnőhöz.

Egyesek a habokból született Aphroditéval is kapcsolatba hozták a delfint. Egy legenda szerint, amikor Dionüszosz, a szőlőtermesztés és bor istene Indiából visszatérve görög földre  Naxosz szigete felé hajózott, a tengeri rablók fogságába került. De hiába verték bilincsbe, azonnal lepattant az a csuklójáról. A kalózok nagy ámulattal figyelték, amint szőlőindákkal és repkénnyel futtatta be az árbocot és a vitorlákat, és ezek után medvévé majd oroszlánná változott. Látván ezeket a csodákat, a tengeri rablók a tengerbe ugrottak, és delfinné változtak.

Egyes arab népek képzetében az él, hogy a delfinek szállítják a halottak lelkeit a túlvilágra. A görögök legendákban is gyakran előfordul, hogy a holtak lelkét a delfinek viszik a Boldogok Szigetére. Több indián törzs szintén úgy véli, hogy a delfinek közvetítenek az igazi világ és a túlvilág között. A keresztényeknél a szigonyra, vagy keresztre feszített delfin, Jézus Krisztus alakjához kapcsolódik, és a feltámadás valamint megváltás jelképe. Az alkimista hagyományban, mint a misztikus újjászületés szerepel. A delfint gyakran ábrázolják talizmánokon és a zászlókon.

Rossz ómen, és szerencsétlenség hoz, ha megsebesítenek egy delfint. Időjósként is alkalmazhatók, ha a delfinek jó időben játszadoznak, vagy közel mennek a parthoz, szeles idő várható. Ha delfinek dél felé úsznak, rossz idő lesz, ha észak felé tartanak, jó idő várható.


Amikor viselkedéskutatással foglalkozó tudósok elkezdték figyelni a delfinek világát, meglepő dolgoknak lettek tanúi. Néhány kutató vizsgálatok céljából delfineket akart befogni az Egyesült Államok partjai közelében. Erre meglehetősen kétes módszert alkalmaztak: egy csoport közelébe érve felrobbantottak egy kevés dinamitot a víz alatt. A robbanás zaja és lökéshullámai elkábítottak egy állatot, a tudósok pedig egy érdekes eseményt figyelhettek meg. Ez a kábult jószág, mivel a delfin emlős és tüdővel lélegzik, megfulladt volna, ha elmerül. De társai segítségére siettek: kettesével aláúsztak, és a víz színe fölött tartották orrlyukát, hogy levegőhöz juthasson. Mikor a segítőtársak kimerültek, két másik állt a helyükre, és addig folytatták így, míg a kábult delfin kellőképpen magához nem tért.

Ilyesfajta egymás közötti segítségnyújtást azóta többször és több helyen is megfigyeltek, ennél fogva létezését ma már tényként kezelik. Innen már csak egy lépés az, hogy szükség estén ne csak fajtársuknak próbáljanak segíteni a jóindulatú állatok. És valóban, történt erre is példa. Florida partjainál lökdösött ki a vízből egy fürdőző nőt a vízből egy delfin. Ami azt illeti, olyan helyzet is előfordult, hogy ezek a segítőkész állatok némileg túlzásba vitték a jó szándékot. Egy hatalmas, a tenger élővilágát bemutató akváriumban egy velük egy medencében levő kis termetű, betegségbe esett cápán próbáltak segíteni. A cápa azonban, kopoltyúval lélegző hal lévén, éppen a vízből kiemelve kezdett fulladozni.

Kávé

Aki kávézik,  tovább él..



A témában elkészült eddigi legnagyobb tanulmány eredménye azt mutatja, hogy a kávéivás hozzájárul az egészséghez, mi több, valamivel tovább élnek a fekete nedű szerelmesei.

A 402 ezer ember adatainak elemzéséből összeállt tanulmány szerint a koffeintartalmú és a koffeinmentes kávé is előnyös hatású.
Számos olyan vegyület van a kávéban, amely hozzájárulhat az ital előnyös hatásaihoz, így antioxidánsok és olyan anyagok, amelyek segítik a rák megelőzését, de maga a koffein nincs ezek között.
forrás: NET,origo

 Kávé és tea

A koffein másként hat, ha teában, és másként, ha kávéban isszuk. Egy csésze kávé után öt perccel a koffein már kimutatható a szervezetben, a maximális koncentrációját fél óra múlva éri el, majd az élénkítő hatás rövid idő alatt el is múlik, 3-4 óra múlva pedig újra elálmosodunk. A kávé gyors hatásának fő oka, hogy felszívódása már a gyomorban megkezdődik, a teából viszont csak a bélrendszerben, fokozatosan szabadul fel a koffein, így felszívódása a szervezetben lassabb ütemű - ezért a tea kevésbé gyorsan hat, de hosszabb távon frissít.

Jóslás kávézaccból

A kávézaccból való jövendölést évszázadok óta gyakorolják a Közel-Keleten és Ázsiában, és a teafűolvasás mellett ősidők óta a legnépszerűbb prognosztizáló technikák közé tartozik. A 19. században a tasszeográfia (tealevélből, kávézaccból vagy borüledékből való jóslás) tudománya újra az érdeklődés középpontjába került, és az emberek szívesen figyelgették a csésze aljára leülepedő szemcséket, hogy megtudhassák a jövőjüket. A kávézaccjóslás olyan hatékony eszköz, ami meditatív betekintést enged a tudatalattidba, és ha pl. két kézzel fogod a bögrét, összehangolhatod a két agyféltekét, ami ösztönzőleg hat a kreatív problémamegoldásra. A kávézaccból való jóslás szabadjára engedi a képzeletedet, amelynek segítségével létrehozhatsz egyéni értelmezéseket, megoldásokat, és szórakoztató, kreatív módon hallgathatsz a belső hangodra. Ne feledd, a jóslás is egyfajta művészet, így minél többször gyakorlod, annál ösztönösebben kaphatsz választ a kérdéseidre.

A jóslás során három dologra kell különösen figyelned: a csésze alján, a közepén és a tetején megjelenő jelekre. Az alsó rész általában emberekre, helyzetekre vagy múltbéli dolgokra utal, a középső a jelenről árulkodik, míg a felső rész azt jelzi, hogy mi közeledik a jövőben. A jobb oldalon kirajzolódó formák általában pozitív tartalmúak, míg a bal oldalon lévő jelek rossz eseményeket, ellenségeket vagy betegségeket mutatnak. Ne aggódj, ha az elején semmit sem látsz, mert a megjelenő képek nem lesznek olyan egyértelműek, mint pl. egy fénykép, sőt, első ránézésre akár homályosnak, hiányosnak vagy érthetetlennek is tűnhetnek. Lép át az elméd korlátait, és engedd útjára a képzeletedet, ezáltal könnyebben értelmezheted a kávézaccból összeállt különböző képeket. Minden szimbólumnak (pontok, körök, háromszögek, négyzetek, állatok, tárgyak, számok, betűk) van értelme. Íme néhány konkrét példa arra, hogy mit olvashatsz ki a kávézaccból:

A kávézaccból való jóslás a ciprusiaknál, a törököknél és az araboknál is hagyományos jóslási forma.
Kell hozzá egy nyeles kávéfőző, személyenként egy-egy teáskanál porrá őrölt kávé, egy kanál cukor és egy csészényi víz. A kávét, a cukrot és a vízet alaposan össze kell keverni a főzőedényben, majd kevergetve felforralni. Az első forralásból öntünk egy kis vízet mindegyik csészébe majd visszarakjuk a tűzre, mikor újra elkezd forrni megint öntünk a csészébe és ezt még1x megismételjük.Amikor a kávé leülepedik és kicsit kihűl,meg kell inni. A csésze alján maradó zacc a jóslás alapja. A következő módon....

A csésze tetejére helyezzük a csésze tányérját, majd hirtelen átfordítjuk és balról jobbra 3x megforgatjuk. Letesszük.Kicsit várunk majd felemeljük a csészét és egy szalvétára helyezzük.Megvárjuk hogy a zacc megszáradjon és kezdődhet a jóslás.

JELEK:(a leggyakoribbak)

Egyenes vonal, vagy bármely olyan alakzat, ami egyenes irányt mutat: nyugodt, kalandoktól mentes élet
Egyenes vonal más vonalakkal keresztezve vannak: kellemetlenséget jelez, balesetet, akadályt, hakereszt jelenik meg akár halált is jelenthet
Sok kis vonal egymás körül: gazdagságot, sok pénzt jelent
Félkör alakú vonal: hűtlen barát
Kis görbe vonal: kis betegség, rosszul lét
Sok görbe vonal: az ügyek nem jól alakulnak
Négyzet alakú jel: boldogság, szerelem, biztonság
Háromszög: siker az üzleti életben
Korona háromszögekből: siker a szerelemben
Egy nagy tojás: esküvő
Nagy tojásban kör alakú pontok: gyermekáldás
Kereszt: ismerős halála
Két kereszt: boldog öregkor
Három kereszt: sikeres karrier
Sok kereszt: nagy bosszúság
Ház: családi boldogság
Ajtó: biztos karrier
Pap vagy pálmaág: anyagi jólét
Virág vagy csillag: boldogság, siker a szerelemben
Fa: boldogság, védelem
Fekete hal: jó hír
Fehér hal: félelem
Szamár: gondoskodás a családról
Teve: a helyzet jelentősen javul
Elefánt: siker
Kutya: hűséges barát
Kakas: pletyka
Nyúl: családi gyarapodás
Sárkány: magasra törés
Sas: lelki szabadság
Madarak: jó hír
Bogarak: szomorúság
Nap: hosszú ideig tartó boldogság
Hegyek, dombok: nehézség

Kávé horoszkóp

Kos: Kedveli a kalandokat, és állandóan úton van. Emiatt a tripla adag eszpresszót kedveli, hogy legyen energiája.

Bika: Makacsnak születtek, emiatt kiválasztanak egy bizonyos kávéfajtát és jó ideig hűségesek lesznek hozzá. Például egy egyszerű, mégis elegáns Cappucinót.

Ikrek: Mindig a legújabbat választják a piacról (illetve üzletből), nem számit annyira, hogy eszpresszó vagy cappucinó. Valószinű, hogy a legjobban egy dupla Caffe Latte teszi őket boldoggá, félig koffeinmentesen, félig normálisan.

Rák: Koffeinmentes kávét szereti, a koffein idegessé és lobbanékonnyá teszi őket.

Oroszlán: Kávérajongó, és nem kizárt dolog, hogy nincs kávéautomatája. Egy csicsás csészébe töltött eszpresszó jellemezheti, ami segítségével a figyelem központjában maradhat egész nap.

Szűz: Zárkózottsága lévén egy egyszerű kolumbiai kávét kedvelne. Mindenki tudja, hogy ez jó, és biztos benne, hogy függővé teszi. Sosem fogadna el egy rossz kávét.

Mérleg: Még az innivalók között is az egyensúlyra törekszik. Szerinte egy kávé tejjel az ideális. Persze egyenlő részre elosztva.

Skorpió: Elbújik egy nagy bögre kávé mögött... jó sok tejjel. De senkinek sem kell tudnia erről. Mintha titok lenne a Skorpió jellemzője, igy sosem tudhatod, mit iszik.

Nyilas: Ma egy karamelles kávé, holnap egy frappé. Ő sem tudja biztosra. Mindegyiket szereti, ugyanakkor egyiket sem. Minden tipust kipróbál szezontól, hangulattól és ajánlatoktól függően.

Bak: Mindig a leghatásosabb módót keresi, tehát talált egy megoldást kávézás terén is. Egy eszpressó megoldja az energia kérdését, ugyanakkor időtakarékos is. Nem szeretné, ha meg kellene álljon a tennivalóival egy kávé miatt.

Víizöntő: Szeret kísérletezni az ízekkel, és mindemellett új íz- világokat teremt. Nagy valószinűséggel sosem iszik meg két egyforma ízű kávét. Keveri, méricskéli, és addig próbálgatja, amíg meg nem találja a számára legfinomabbat.

Halak: Általában kávé helyettesitőket keres. Nem igazán kedveli a kávét, de ha mindenképp meg kell igya, hozzáad egy csepp különlegességet: tejszínhabot, alkoholt vagy akár gyümölcskrémet.

Gondolatok a szomorúságról

...Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot?

 Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult.

Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel?
Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül – sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre.

Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.

/Tatiosz/

Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színük? Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. – Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. – És a magány? – A magány az ibolya színét viseli. – Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. – És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? – Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa. – Na és a szerelem? – A szerelem színe a telihold. – Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.”

/A megkapó szépségű dialógus Alkyoni Papadaki “A hold színe” című regényének egyik nyelvi ékessége, amely önálló idézetként fényes karriert futott be legalább egy tucat nyelven, köztük természetesen magyarul is/

Buzsák - a buzsáki hímzés

 A Balatontól 15 km-re fekvő, népművészetéről és hagyományairól messze földön ismert község Buzsák.

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A 15- 16. században nagy számú dalmát, ill. illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen, és az általuk hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző.

A buzsáki ingnek ismert ruhadarab az ujjakon szőttes díszítésű volt, ismert az ingujj alján és az ingujj hosszában elhelyezett díszítés is. A ingujj végét sokszor széles csipkével díszítették, a csipkéket is az asszonyok  verték.
Ugyancsak nagy múltra tekintenek vissza a szőttesek. A szövés-fonás mesterségét már 8-10 évesen megtanulták a lányok, hiszen 15-16 évesem már férjhez is mentek.
A háziszőttes vászonból készültek a férfiak ingei, gatyái, a női blúzok és az alsószoknyák. A lepedőket színes szőttessel és rátéttel is díszítették. 

A díszlepedőket a lányok a férjhezmenetelükkor kapták. A gyermekágyas lepedőt az asszony ágya elé, a gerendába vert szegre akasztották "szemmelverés" ellen.

Buzsákon három hímzésfajta ismert, a vézás, a boszorkányos, és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés.

Az eredeti vézás hímzés vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat.
A községben több úgynevezett „rajzolóasszony” van, akik a hímzőasszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat.
A vézás hímzés leggyakoribb motívumai a rózsa, a katykaringó, a hajó, a csibeláb, a lánc és a legyező.
 

A boszorkányos hímzés eredete a régi úri hímzésre vezethető vissza.
A kézimunkát előrajzolt minta szerint a rajzolás vonalán láncöltésekkel körbevarrják, utána töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel.
Valamikor fehér vászonra varrták a tulipán, rózsa, bimbó, nefelejcs, levél mintákkal, különböző színű fonallal, az alapot pedig kitöltötték fekete színnel, szintén boszorkányos öltésekkel. Így a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna.Rengeteg időt és fonalat igényelt, emiatt napjainkra csak egy-két darab lelhető fel a szekrények mélyén a fekete háttérrel kivarrt kézimunkák közül.


A rátétes, vagy ahogy itt hívják „bécsis” az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.
A motívum előrajzolás nélküli kivágása, valamint a kivágott anyag ráfércelése és a másik anyagra való apró, szinte láthatatlan öltésekkel való rávarrása nagy figyelmet és szakértelmet igényel.
Az alkalmazott motívumok nagyon sok változáson estek át az elmúlt évtizedek során.
Kezdetben halotti és gyermekágyas lepedőkön találkoztunk ezzel a hímzéstechnikával. A régi hímzéseken a motívumok igen esetlegesek, az alkalmazott minták esztétikai megjelenése közel állt a régi konyhák polcainak papírkivágásos csíkdíszeihez.
A régi piros csigavonalas hímzés a XIX. sz. végére szinte teljesen feledésbe merült, a korábbiakkal ellentétben ruháikon sem alkalmazták sehol. Ha megnézzük a XIX. sz. végi halottas lepedőket, a szőttesmintát keretező rátét motívumai nagyon elnagyolt, kezdetleges mintasorok, valóban a papírkivágás egyszerű motívumai elevenednek meg rajtuk.A XX. század elején már csodálatos darabok láttak napvilágot, amelyek már a vágóasszonyok finom ízlésvilágát tükrözik.
Az egyszerű mintákat felváltották a bonyolult, művészi kidolgozású virágok, levelek, indák, melyek az ágyterítők mellett a megrendelésre készülő tüll alapanyagú sálakra, ruhákra is felkerültek.
A rátét anyagát – mely piros, kék, vagy fehér színű batiszt, - szimmetrikusan összehajtják 2, esetleg 4 részre, majd előrajzolás nélkül ollóval virág, esetleg virág - és állatmotívumokat vágnak ki. Aztán kiterítve a rávarrandó alapra – vászon, sifon, vagy tüll anyagra – fércelik, majd a tűvel aláfordított mintaszéleket finoman, gondosan, apró öltésekkel körülvarrják. Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, tulipán, cakni, levél, katykaringók, páva, szarvas.
Ma már nagyon kevesen készítik, hiszen nagyon kevesen élnek már az ún. „vágóasszonyok”.

 

“Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.”
Wass Albert

Pilis hegység ősembere

 A régészet vagy archeológia tudománya a régi korok kultúráit tanulmányozza különböző tárgyi leletek alapján. A régészet legfontosabb társtudománya a történettudomány, amely a régészek kutatási eredményeit is felhasználja a történelem feltárásához. A régészek leggyakoribb módszere az ásatás, amikor a föld alól tárják fel pontos tervek és rendszerezés alapján a múltbeli épületek vagy sírok maradványait. Ezen kívül víz alatti és barlangi régészeti kutatások is előfordulnak. A régészek a jellegzetes azonosságokat mutató leletegyütteseket földrajzi terület, illetve korszak szerint összekapcsolják, mint a feltételezhetően összetartozó emberi közösségek, törzsek vagy népek hagyatékát. Ezeket az összetartozó leletegyütteseket, illetve a mögöttük álló hajdani kultúrákat nevezik régészeti kultúráknak.

A Pilis hegység ősembere..

A vadregényes Pilis joggal és méltán nyűgözi le az embereket. Területén barangolva lépten-nyomon történelmi nyomokra bukkanunk. Várak, erődítmények, védművek, kolostorok, templomok, kőfülkék, barlangok vélt vagy valóságos romjait vagy maradványait találjuk.



"A Pilis hegység környékén az utolsó jégkorszak végén jelent meg az első ember. Ebben az időben a sarkvidéki hótakaró lehúzódott az európai szárazföld belsejébe, s a Kárpátok vonulatát örök hó fedte. Jellemzők az állandóan rendkívül hűvös nyarak. A tél nagyon hosszú volt, a nyár rövid, hideg és nedves. Az ősz már augusztusban kezdődött. Elszaporodtak a sarkvidéki rókák, hermelinek, havasi pockok. Hófajdkakasok rikácsoltak nyirkos tavaszokon.

A régészet segítőtársa, a paleontológia, hihetetlenül érzékeny "hőmérőt" talált ki a jégköri éghajlat mérésére. Barlangok rétegeiben, sziklarepedésekben ezrével gyűltek össze egerek, pockok, apró rágcsálók csontjai. Mindegyiknek ismerjük pontos természetrajzát, életfeltételeit, a fajok arányából biztosan meg tudjuk állapítani a hőmérsékletet. A Pilis hegységben nyár közepén 11-12 fok volt a hőmérséklet.

Különös embercsoport élt ekkor a Pilisben a kiskevélyi barlangban és a pilisszántói kőfülkében. Az ősember korának talán legtitokzatosabb embercsoportja Magyarországon! „Barlangi gravettiek", mások szerint „barlangi eszkimók". Nagyon keveset tudunk róluk egyelőre, mert kevés és hiányos az a régészeti lelet, amely tőlük ránk maradt. Azt sem tudjuk biztosan, hogy valóban barlanglakók voltak-e ezek az elzárkózott hegyi emberek, olyan korban, amikor már rég földkunyhókban laktak mindenütt, vagy csak még nem találtuk meg szabad ég alatti vadásztáboraikat. Mindenesetre feltűnő, hogy a barlangjaik mindig a hegyvidék szélén vannak, a síkságra, alacsony dombvidékre néznek.

A pilisi vadászok teljesen a rénszarvasra specializálták magukat, különlegessé váltak az eszközeik is. Csupán a pilisszántói kőfülkében 1200 rénszarvas combcsontjának gömbölyű végét ütötték le, ami azt mutatja, hogy itt csupán feldarabolták az állatokat, eltávolították a fölösleges részeket a koponyával együtt, a húst pedig elszállították más helyre. Hová? Nem tudjuk. Még érdekesebbek a pilisi vadászok szerszámai. Mindössze kétfajta szerszámukat ismerjük. Az egyik alig néhány centiméter hosszú, pattintott hegy a „gravetthegy". A másik apró, egyik szélén ügyesen pattintott, finom kis penge. Ezeket a kis pengéket leginkább egy zsebkés kisebbik pengéjéhez lehetne hasonlítani, csontból vagy fából készült foglalatba erősítették. A foglalat 20-30 centiméter hosszú is lehetett, a vége csúcsos volt. Két oldalán hosszú rést vágtak a kőpengék számára. Ebbe erősítették be sorban az apró pengéket és így kétélű kőélű lándzsa lett belőlük.

A Pilis hegység vadászai valószínűleg oldalági leszármazottai voltak a síksági gravet-ti törzseknek. Erre mutatnak a „mikró" nyílhegyek, de ezt jelzi néhány érdekes csonttárgy is, mely a jégkor végéről maradt ránk. Az egyik barlangban piskóta alakú csontdísz, a másik barlangban csontból faragott, véséssel díszített amulett került elő. Ezek is gravetti törzsek használati tárgyaira emlékeztetnek.

A Remete-hegyi Felső-barlangban (Máriaremete és Nagykovácsi között) 1969-ben megtalálták a „neandervölgyi" ember pattintott kőszerszámát. Egyszerű, kitűnően megmunkált, bal oldali élű kaparó volt, az éle kissé fogazott. Az itt előkerült felső-barlangi szerszám anyaga szép fényes, barna színű kőzet. Radiolarit. Régebben jáspisnak nevezték. Megállapítható, hogy Dorog környékéről került ide. Tehát ott is megfordult, nyersanyagot gyűjtött és vadászott a Felsőbarlang embere.

A barlangból huszonnégy fajta állat maradványa került elő. Ebből kiderült, hogy mire vadászott az itt élő ősember, és az is, hogy milyen volt az akkori éghajlat, az ember természeti környezete. Nagyjából az alábbi állatfajokra lehetett következtetni: siketfajd, hófajd, farkas, róka, barnamedve, barlangi medve, hermelin, borz, barlangi hiéna, oroszlán, nyúl, mamut, jégkori vádló, gyapjas orrszarvú, gímszarvas, rénszarvas, óriásgím, kőszáli kecske, pézsmatulok stb.
Ez a fauna, az állatfajoknak ez az együttese, egy-két kivétellel szinte kizárólag vadászat révén került a barlangba. Legnagyobb számmal a barlangi medve fordult elő. Az oroszlán, a mamut, az orrszarvú, az óriásgím agancsaival be sem fért volna a barlang nyílásán. Ezek zsákmányként kerültek ide. Sőt az is megállapítható, hogy csak egyes részeit hurcolták be. Az óriásgímnek például a levetett agancsa ott feküdt a barlang hátsó részében.

Az éghajlatáról még többet mondanak az elejtett állatok. Azt mutatják, hogy lassan lehűlt a klíma, közeledett az utolsó jégkorszak. A hiéna, a vádló, az oroszlán megélt még talán tovább is, de időnként már megjelent a hófajd és az északi rénszarvas. A réteg, megannyi leletével nem lehet fiatalabb a Würm-jégkor kezdeténél, mert pl. a pézsmatulok később már egyáltalán nem élt a Kárpát-medencében.
Hol vadászott, merre járt a Felső-barlang embere? Természetesen itt vadászott, de eljutott a vörösvári völgybe is egészen Dorogig. Azonkívül megfordult Budafokon vagy a Tétényi síkságon. S az itt talált hatalmas medveagyar megtetszett neki és hazavitte a barlangjába. Ez pedig támpontot adott a régészeknek az ősember mozgási területéről.

Az 1932-ben felfedezett Bükk-hegységi „neandervölgyi" embermaradvány után 37 évig váratott magára a következő (Felső-barlangi) „neandervölgyi" lelet megtalálása.
A jégkorszak végén a tőlünk északra és délre talált ősemberek, azaz ezek a különös vadászok a rénszarvasokkal együtt eltűntek. Ők voltak ezen a vidéken az utolsó ősemberek.
Elmúlt a jégkorszak, lejárt a mamut- és rénszarvasvadászok ideje. E vidék ősemberei bizonyára ismerték már a barlangok adta természetes lakásokon kívül a földbe vájt lakóputrit is. Olyan volt ez már, mint később az első földművelőké. Le is telepedhettek volna, ha nem a vadászat hajtja őket. Elkészült az első, agancsból csiszolt „kapa", amilyennel pár ezer év múlva a legegyszerűbb fajta földművelést kezdte meg az ember. Foglalatba erősítette a kőpengéket, ugyanúgy, ahogyan később az első sarlók éle készült. Ismerték a csontból csiszolt „varrótűt", ám egyelőre inakkal varrtak. Később megszelídítették az állatokat, s kialakult az állattenyésztés."
Forrás : Magyar régészet regénye 1976.

Kegyelet virága - krizantém

 A krizantém hagyományosan a kegyelet virága.

A krizantém vagy más néven margitvirág az őszirózsák családjába tartozik, Ázsiában őshonos növény. Neve görög eredetű, aranyvirágot jelent.  Krizantém az ősz napsugara.

A krizantém gyógyító hatása

Emberi fogyasztásra nemesített fajtát Kínában ősidők óta hosszú életet adó gyógynövényként tartják számon. A virág vérnyomáscsökkentő és gyulladáscsökkentő, de emésztési problémák ellen is hatásos. A sárga krizantém virágát lázas állapot, meghűlés, fejfájás kezelésére is használják.

A tradicionális távol-keleti gyógyítás szerint a krizantém virága a máj és a tüdő meridiánjaira hat. A belőle főzött tea belsőleg fogyasztva ragyogóvá teszi a szemet, javítja a látást, méregtelenítő, hűtő, altató hatással rendelkezik. Használható hőhullám esetén, májgyengeség okozta szédülésre, számítógép okozta szemfájdalom és látászavar jelentkezésekor. Külső alkalmazásban szemöblítőként kötőhártya-gyulladás, szemduzzanat esetén hatásos. A dísznövényként tartott krizantém emberi fogyasztásra nem alkalmas, gyógynövényként keressük a patikákban.

A virágok évezredeken keresztül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Részei voltak különböző ünnepeknek és rituáléknak, inspirációt adtak a művészeknek, költőknek és mesemondóknak, sőt még szerelem és szerencse dolgában is hatalmat tulajdonítottak nekik.

A krizantém története

Időszámításunk előtt 550-ben már említést tesznek róla, a Song-korban pedig már nemesítették. A különböző fajtáknak festői neveteket adtak: Aranycsengő, Alabástrom medence, Bíbor rákolló, Ezüsttál.

Kínában főleg a szokatlan színű, formájú fajták a kedveltek. A krizantém Kínában az ősz jelképe, ünnepét a 9. holdhónap 9. napján tartják. A művészetek mindenkor előszeretettel dolgozták fel, megjelent a költészetben, a festészetben, a faragványokon és hímzéseken.

Ősidők óta gyógynövényként is számon tartják, amely megőrzi az erőt, és hosszú életet biztosít. Egy 3000 éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egy olyan gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, ha fiatal lányok és fiúk szedték le. A felkeresésére indult ifjak bár sok kalandot átéltetek, a fiatalító gyógynövényt nem lelték meg. Helyette megtalálták a krizantémot, amivel kereskedni kezdtek.
Már a Han-korban a 9. hónap 9. napjának ünnepén krizantémbort ittak. Azt tartották, hogy aki krizantémbort iszik, hosszú életű lesz a földön.

A híres költő, Tao Yuanming (365-427) több verse is a krizantémról szól. Tao Yuanming a magányosság jelképének tartotta a krizantémot, amely az ősz nyugalmát, szépségét képviseli.
A 8. század táján került át Japánba (kiku néven), ahol még nagyobb megbecsülésnek örvendett, mint Kínában. A krizantémot a japán uralkodók jelképükké választották, és hivatalos címerük lett. Ugyanakkor megjelent a koreai művészetben is, ahol a négy “nemes növény” egyikeként – a szilva, az orchidea, a krizantém és a bambusz – előszeretettel jelenítették meg díszítőelemként.
A krizantém meghódítja Európát
A 18. században bukkant fel az európai kertészetekben. Először Hollandiában, majd Franciaországban, később Angliában terjedt el. 1830 óta nemesítik, és az 1930-as évektől intenzíven termesztik.

forrás: krizantém története,kertlap