Szép tájakon

Az Ohridi-tó a Balkán-félsziget legöregebb, mintegy 5 millió évvel ezelőtt keletkezett tava. Az átlagosan 155 méter mély tó vizét elsősorban föld alatti források táplálják, s az egyetlen Fekete-Drin vezeti el, ennek következményeként a tó vízkicserélődési ciklusa hetven évre tehető.

Források táplálta, szűrt vize kevés mikrobiológiai szennyező- vagy tápanyagot tartalmaz, oxigénben gazdag, s ennek köszönhetően rendkívül tiszta. Az Ohridi-tó hidrológiai adottságainál fogva rendkívül sajátos ökoszisztémával rendelkezik, a benne élő fajok mintegy fele endemikus, azaz csak itt honos. Az eddig leírt több mint kétszáz endemikus faj között számon tartanak nyolc ponty- és két lazacfélét is. Hasonlóan jelentős a part menti nádasokban áttelelő vízi- és ragadozómadár-állomány.
//Forrás. Wikipedia.hu/

Csillagok augusztusban

Nagyon jó időtöltés, kellemes érzés szép nyárestéken a tiszta égboltot nézegetni, a csillagképeket (Fiastyúk, Göncölszekér, Bika…) felismerni, és egyáltalán elábrándozni az élet dolgai felől az esti mennybolt alatt. Ilyenkor talán azon is elmerenghetünk, hogy mennyire kicsi kis semmik, porszemnyi lények vagyunk a teljességhez, az egész Univerzumhoz képest. Ez a kis ön-megmérettetés valamennyire visszahelyezheti, helyére teheti a magát oly nagyra tartó, a hatalmát óriásira értékelő embert, és valamelyest taníthatja alázatra, tiszteletre.

A csillagok minden időben nagy szerepet játszottak az ember életében. Az időszámítás, a naptár megalkotásában is hatalmas része volt a bolygók állásának, de, mondhatni a csillagászati megfigyelések nélkül egyéb tudományágak sem alakulhattak volna ki. Betlehem csillaga mindenféle nemzet és bármely korosztály számára ismert. A magyar népéletben is fontos rendeltetése volt a csillagoknak, a csillagok megfigyelésének. Az égboltozatra nagyobb figyelem összpontosult a korábbi évszázadok emberének hétköznapjaiban, mint ma, hiszen kevesebb volt az olyan tényező, ami elvonta volna a figyelmet a környezet, az éjszakai ég megfigyelésétől. A tiszta „csillagszeplős” éjszakai égnek óriási hatása volt az ember érzelmi világára is. Az égitestek látványában gyönyörködő, bámészkodó ember vigasztalást kapott keserűségére, reményt nyert a reménytelenségére. A ragyogó éjszakai ég a tisztaság, a szépség jelképe volt, de egyben a vágyódás és emlékezés eszköze is, a hétköznapi életet széppé tevő, csodálatos, ugyanakkor sejtelmes és félelmetes világ. Olyan világ, ami valamiféle állandóságot nyújtott a folyton változó életben. Hiszen évszázadok jöttek, mentek, emberek születtek és meghaltak, tavak, folyók születtek és száradtak ki, de a csillagok mindig ugyanúgy tekintettek a lent bolyongó, biztonságot kereső vándorlóra, tévelygőre, mint sok ezer éve mindig, a zavaros és forrongó világban. A magyar népköltészet, népdalkincs ezernyi szép példáját adja annak, hogy valaha mennyire egybeforrt az ember és környezete, az ember és a csillagok: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok, vagy Mikor Isten csillagokat teremtett, Véletlenül egy a földre leesett. Leesett a legszebb csillag a földre, Ott ragyog a babám két szemében.

Augusztus a hullócsillagok hónapja – bár több-kevesebb meteort, illetve látványos meteorrajok jelentkezését más időpontokban is megfigyelhetjük. 

  A Perseidák néven ismert meteorraj,   légkörünkben elégve meteorjelenséget okoznak,  Érdekes, hogy a meteorrajok közül a Perseidák rendelkezik az egyik legnagyobb sebességgel, a törmelékfelhő kicsiny porszemeinek átlagsebessége 59 km/s. A raj akár 60-100 meteort is adhat óránként.

A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla.

Múzeumok éjszakája

A Szent Iván-éjhez, az év leghosszabb éjszakájához igazodó múzeumi rendezvénysorozat ötlete 1997-ben Berlinben született, majd Magyarországon először 2003-ban rendezték meg.

Mi is a Múzeumok Éjszakája?

A Múzeumok Éjszakája az ország egyik legnagyobb kulturális eseménye, amelyben nem csupán a budapesti, hanem számos vidéki múzeum kínálata is megtekinthető.

A rendezvény évek óta nagy népszerűségnek örvend, hiszen mi más is lehetne kellemesebb egy forró nyári nap éjszakáján, mint hódolni a történelem, a művészetek és a velük összekapcsolható értékek nyújtotta látványosságoknak. Az egyik legizgalmasabb dolog éjszaka múzeumba menni, hiszen ezekben az órákban egészen különleges arcát mutatja a múzeum.

De nem csak egész éjszaka nyitva tartó múzeumokról szól ez az este, hanem várakról, skanzenekről, állatkertekről, vadasparkokról, fürdőkről, arborétumokról, kulturális központokról és egyebekről is, amelyek minden korosztály és közösség számára élményt és kikapcsolódást nyújthatnak.

A csillagászati nyár 2018. június 21-én, csütörtökön kezdődik - írja az Országos Meteorológia Szolgálat (OMSZ).

Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása.

Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván (János) napjának (június 24) előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet messze megelőző korokból ered.

A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása.

A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hágott az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.

A nyár szokásai között a legjelentősebb a szentiváni tűzgyújtás, azon a napon  amikor a nap legmagasabban jár, legrövidebbek az éjszakák és leghosszabbak a nappalok. Keresztelő Szent János tisztelete a katolikus egyházban az V. században alakult ki, s ekkor tették napját június 24-re. Természetesen a nyári napfordulót valamilyen formában a legtöbb népnél megünnepelték, így talán már a honfoglalás előtt ismerhette a magyarság. Ibn Ruszta arab történetíró szól ugyan a magyarok tűzimádatáról, de egyelőre nincs adatunk arra, hogy ez ehhez a naphoz lenne kapcsolható. Mindenesetre a középkorban elsősorban egyházi ünnep, de a XVI. századtól kezdve a források mint népszokásról emlékeznek meg. A szokás leglényegesebb mozzanata a tűzgyújtás:

 Tüzet megrakoljuk, Négyszögre rakoljuk:
Egyik szögén ülnek szép öregemberek,
 Másik szögén ülnek szép öregasszonyok
, Harmadikán ülnek szép ifju legények,
Negyedikén ülnek szép hajadon lányok.

                     (Kolony, Nyitra m.)

 : Rakd meg babám a tüzet, hadd csapjon a lángja!
Gyönge karjaimat melegitsem nála!
Jöttem is, mentem is, arra jártam én is
 Gyere, kedves angyalom, ugorj egyet te is!

  Gyere babám, tegyél rá, hadd szikrázzon lángja!
Teritsd földre a subád, hadd fekszünk le rája!
 Jöttem is, mentem is, arra jártam én is;
 Gyere, kedves galambom, melegedj meg te is! 

                   (Tild, Bars m.)


A Szent Iván-napi tűzgyújtásnak és ugrásnak határozott párosító szerepe is volt, és a téli napforduló szokásaival és népköltészetével lehet összevetni.

Kányádi Sándor

 A romániai magyar irodalom középnemzedékének sajátos nyelvű és sok változáson, küzdelmen csiszolódott alakja Kányádi Sándor


A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja távozott az élők sorából.


 
Kányádi Sándor erdélyi (romániai) magyar költő és műfordító 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Románia).

Versei az ezredforduló költészetellenes világában is sok ezer példányban fogynak el. Népszerű gyermekversein nemzedékek nőttek fel: a könnyen mondható, különleges ritmikájú, az élőbeszédhez közelítő versei alapvető erkölcsi értékek közvetítői is.

Távolodóban
távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

1996

Ha a napnak   —   vers

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,        
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje. 

Nyári alma ül a fán 

fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

1920. Június 4. Trianon

 



A diktátum okozta nemzeti tragédia mélységét és méreteit csak akkor érzékeljük igazán, ha a számok tükrében vizsgáljuk a történteket.

A történelmi Magyarország 282 870 négyzet km területéből, 103 093 Romániához, 61 633 Csehszlovákiához, 62 092 a Szerb- Horvát- Szlovén királysághoz, 3965 Ausztriához és 589 Lengyelországhoz került. Megmaradt 92 963 négyzet km. Az 1910-ben még  több mint 18 millió  főt számláló ország lakóssága, 7 615 117-re csökkent. Több mint 3,3 millió magyar rekedt az országhatárokon kívül. Ebből 1 662 000 Erdélyben, Partiumban és Kelet- Bánságban, 884 000 Felvidéken, 561 800 a Vajdaságban, Szerémségben és Muramelléken, 183 000 Kárpátalján, 26 200 pedig Őrvidéken élt.

Az új határvonalak meghúzásakor, a vasúthálózat 62,2%-át, a kiépített utak 64,5%-át, hajóútjainak 64,4%-át elveszíti. A termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Megfosztották az összes szén, arany, ezüst, réz, valamint sóbányájától és vízierőműveinek nagy részétől is. Falvakat szeltek ketté, 52-őt a román , 22-öt az osztrák, 76-ot a csehszlovák, 71-et pedig a jugoszláv határon. Több mint 100 falut és várost a közlekedési és vízszolgáltatási lehetőségektől vágtak el. Az ország területi megcsonkítása mellett a békediktátum csupán 35 000 főben állapította meg a magyar haderő létszámát és jóvátétel fizetésére kötelezte Magyarországot.

Ezek csak a fizikai, számokban kifejezhető következményei, melyek nem tükrözik a történteknek okozta, máig tartó lelki traumát. A kisemmizett, szétszakított és elüldözött családok százezreinek tragédiáját. A nemzet egészének bánatát.



Az Országgyűlés 2010. május 31-én június 4-ét nyilvánította a nemzeti összetartozás napjának.

Május van

" Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág, még az öreg bagoly is lehunyta - bár agglegény volt -, mert mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május.
/Fekete István/
  
Gyönyörűségnek vidámsága, te nemes Pünkösd hava! - így magasztalta a tavasz utolsó, ám legszebb hónapját, a májust a legrégebbi magyar csíziós könyvecske.

Az igazi tavasz kiteljesedésének  ideje május, nevét a római termékenység istennőjéről, Majáról kapta.
Régi magyar neve pünkösd hava, de ismert a tavaszutó elnevezés is, csillagászok szerint ikrek hava.



 
Május 1-je  több száz  éve tavaszünnep.

A keltáknál Beltane az ünnep neve, mely a fényistenük (Bel) tüzét jelenti. Más elképzelések azonban a közel-keleti Baál istenre vezetik vissza eredetét. Beltane az ifjú Isten férfivá serdülésének ünnepe. Ekkor szeret bele az Istennőbe, és e napon teljesül be szerelmük a mezőkön, virágos réteken. Az Istennőben megfogan az Istenség, az Ő megtermékenyülésének ünnepe ez.

Beltane egykoron druida tűzfesztivál volt, amelyet az Istennő és a Szarvas-istenség egyesülésének megünneplésére, a termékenység dicsőítésére tartottak. Ezen a napon a szüzek közül minden település megválasztotta a Május királynőjét, akit feláldoztak a Szarvas-istennek. 

Franciaországban 1561 óta május 1-jén tartják a gyöngyvirág ünnepét (fête du muguet), mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz.

 

 A nép szerelmes szívű legényei május elsején "májusfát" állítanak kedvencük háza elé. E hónap ünnepségei - a majálisok - a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A szerves élet fejlődésének ekkor van a tetőpontja.

 Amikor Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok Hieraploiszba mentek, a pogányok este egy faággal jelölték meg Fülöp szállását, de másnapra Isten angyalai a város minden házára zöld ágat tűztek, így a pogányok nem tudták melyik házba menjenek be. Így menekült meg Szent Fülöp a haláltól.

Van egy másik történet is miszerint: Szent Fülöp és Szent Jakab miközben téríteni jártak csatlakozott hozzájuk egy Valburga nevű szűz hajadon. A pogányok nem nézték jó szemmel a lány cselekedetét, ezért tisztátalannak nyilvánították, rágalmazták. A lány, hogy elűzze a gúnyolódókat elővette vándorbotját leszúrta a földbe, letérdelt és imádkozni kezdett. Alig múlt el pár óra és a bot kizöldült. Ez Szent Jakab napja hajnalára történt. Ettől fogva állítanak a nőtlen férfiak a jó magaviseletű lányok ablaka elé egy magas zöld fát, persze mindezt észrevétlenül.

Történészek kutatásai alapján pedig európai, azon belül pedig germán eredetű a májusfaállítás hagyománya. A középkorban kezdett elterjedni szélesebb körben. Az ünnepségek, melyek kapcsolódnak hozzá az ősi indiai és egyiptomi népek termékenységi táncaikból gyökereznek. A megújuló életet szimbolizálja a májusfa tánc. Minden éven, annak reményében, hogy bőséges lesz a termés új májusfát állítottak.

Az angoloknál és a bajoroknál a települések büszkesége volt a májusfa A fa szimbolizálta a jó módot, a függetlenséget, a falu illetve a város erejét. A fa kérgét és ágainak egy részét eltávolították, majd szalagokkal, virágokkal, koszorúval díszítették és ezután felállították. A fa törzse a férfiasságot, a díszek pedig a nőiességet jelenítették meg.

Magyarországon először a 15. században említik a májusfaállítást. A tavaszköszöntés jelképe, de ugyanakkor az európaitól eltérő szokások is kialakultak. Általában nagyon magas nyárfát, gyertyánfát vagy fenyőt, díszítenek szalagokkal, selyemkendővel, és egy üveg italt is akasztanak a fa ágai közé, melyet május végén a fa ledöntésénél fogyasztanak el a legények. Nálunk a termékenység jelképe és szerelmi ajándék, mivel főleg nőtlen férfiak állították annak a lánynak, akinek udvaroltak.

A májusfának bajelhárító hatása is volt, amelyet szinte napjainkig őriznek néhány kis faluban a székelyek: hársfaágat dugnak május elsején a földbe, olyan házak elé, ahol beteg valaki. Később a fa héját megfőzik, felét a beteg megeszi, míg a másik felét a folyóba dobják, hogy a víz messzire vigye a bajt. Számos más hiedelem is fűződik e naphoz: időjárásából a következő télre jósoltak, az ekkor köpült vajat fülfájás ellen használták, a boszorkányok távoltartására pedig bodzával aggatták tele a házat. Május elsejét a babonásabbak gonoszjáró napnak tartották, ugyanakkor termőnap volt a kenderre, üres nap a borsóra. Tiszta időjárása jó búzatermést jósolt.


Jankovics Marcell - a neves néprajzkutató - májust a "fagyosszentekre" utalva, találóan a nyár aggodalmas adventjének nevezte, aminek a jövendő termés féltése az alapja. "Május, ha sok esőt hoz, s nem küld nagyon hideget, vagy rekkenő meleget - jósolta a hajdani rímes megfigyelés -, bort, búzát várj eleget. Sokfelé közmondássá vált az a paraszti vélekedés is, hogy: "aki János evangélista napjáig (május hatodikáig) el nem vet, nem érdemes a jó szóra." Az uborka magját némely vidékeken másodikán, Zsigmond király névünnepén, másutt viszont ötödikén, Gotthárd napján volt ajánlatos földbe tenni.

A népi jövendölés szerint, ha a május elseje előtti éjjelen eső esik, nagy termés várható, de ha hideg van, vagy fagy, akkor termés nem lészen. Az április 21-étől május 20-ig uralkodó Bika csillagképben érkező hónapunk sok tavaszi öröm hordozója. Az év ötödik hónapjának nevéhez már az ókorban is különféle magyarázatok fűződtek: májusban a rómaiak a termékenység istennőjét, a hónapnak nevet adó Maját ünnepelték, aki - a mitológia szerint - Faunus leánya, Vulcanus felesége volt, és rokonságban állt a Föld istenasszonyával. A keresztény egyház májust, vagy más néven Pünkösd havát a Boldogságos Szűz Mária tiszteletének szenteli. A római katolikus templomokban ekkor a Szűzanya virágokkal felékesített oltára előtt májusi ájtatosságokat tartanak.
 

Népi megfigyelések májusban:  

- májusi csendes eső, növeli a vetést
- száraz május, száraz esztendő
- ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső lészen
- ha május elején esik, úgy kevés borunk lesz
- nagyon meleg május után esős június következik
- ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést
- sok bort hoz ám a három ác, (Pongrác, Szervác, Bonifác), ha felhőt egyiken se látsz
- Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz
- Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász
- Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök
- májusi meleg eső nagy termés, hideg eső rossz vendég