Víz Világnapja március 22.

Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a Víz Világnapjává. A világnapok olyan hétköznapi ünnepek, amikor az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem. A Víz Világnapja egyike ezen ünnepeknek. E nap jelentősége tehát éppen az, hogy világszerte felhívja a figyelmet vízbázisaink fokozott védelmére, az ivóvíz fontosságára, különleges értékére. 

A Víz Világnapja alkalmával a megszokottnál is több figyelem irányul ember és víz évmilliókra visszatekintő kapcsolatára .

 A víz kincs, a víz érték! A világ számos országában embert próbáló feladat a napi vízadag előteremtése is. Jelenünk és az eljövendő generációk sorsa többek között azon is múlik, hogy miképp gazdálkodunk a Földön meglévő vízkészleteinkkel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk vizeinket.

"Víz! Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy."(Saint-Exupéry)

A víz világnapja jó alkalmat teremthet arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, melyet joggal tekinthetünk az élet bölcsőjének.

Lehoczky János:
A VIZEK FOHÁSZA
/részlet/

"Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
 Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.....
 
Víz vagyok.
Őrizned kell!"

Március 21. Költészet Világnapja

Ma, a tavasz első napján van a Költészet Világnapja, ami egyébként nem azonos a Költészet Napjával, vagyis április 11-vel.
Az ünnepnapot az UNESCO tűzte arra a napra, amikor az északi féltekén beköszönt a tavasz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség napjára.

Nekünk magyaroknak van mit ünnepelni. A csodálatos magyar nyelv olyan irodalmi nagyságokat adott a világnak, mint Petőfi és Ady, József Attila és Radnóti Miklós. És még hosszan, nagyon hosszan lehetne folytatni a sort.

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Tavaszi napéjegyenlőség, a csillagászati tavasz kezdete

A napéjegyenlőség idején a Nap az égi egyenlítőn megy körbe. Ilyenkor a Nap horizont feletti íve, megegyezik a horizont alattival, tehát ebben az időben egyenlő hosszúak lesznek a nappalok és az éjszakák. Ezt jelenti a napéjegyenlőség. De hogy ne legyen ilyen felszínes a tudásunk, nézzük meg, hogy hogyan viszonyultak ehhez az időszakhoz a régebbi korok emberei.

Az egyiptomiak mielőtt Krisztus feltámadásának ünnepét megülték volna, ami nem más, mint Húsvét, megtartották a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét is. Ez a nap a fény újjászületését, uralomra kerülését jelentette, amit az isteneik szimbolizáltak. Úgy, mint Isis és Osiris szerelme, amelynek gyümölcse Horus, az isteni napgyermek. Így támadt fény a sötétségből.

A görögöknél is ünnep ez a nap. Méghozzá Perszephoné-é, aki visszatért az alvilágból, Hádész birodalmából. De a görögök életéből sem hiányozhat az ehhez az időszakhoz kapcsolódó romantikus történet. Aphrodité egykor beleszeretett Adoniszba, akit elrejtett egy szelencébe, hogy senki meg ne láthassa. A szelencét Perszephonénak adta, aki nem bírta legyőzni kíváncsiságát, kinyitotta azt, és ő is nyomban beleszeretett a férfiba. Ezek után esze ágában sem volt visszaadni a szelencét Aphroditénak, akinek bánatától még a földek is kiszáradtak.
Még apja, Zeusz sem tudta megvigasztalni, ezért arra kötelezte Adoniszt, hogy az év egy harmadát töltse Perszephonéval, a másik harmadát Aphroditéval, a harmadikat pedig egyedül.
Így aztán a férfi minden tavasszal visszatér Aphroditéhoz, s földek virágba borulnak, a termés pedig szárba szökken a boldog szerelemtől.

A nomád népeknél hiányzott az állandó meghatározott pont a nap állásának megfigyeléséhez. Éppen ezért sokan úgy gondolják, hogy a tavaszi ünnepköröket egyeztették a napéjegyenlőséghez. Ez nem egészen így van. Egyedül a húsvét vasárnapja az az ünnep, amely kapcsolódik a napéjegyenlőséghez. Ez a nap pedig mindig a tavaszi napéjegyenlőség napját követő holdtölte utáni első vasárnap.

Márciusnak ezen időszaka alatt jön el hozzánk Sándor, József, Benedek, akik a zsákban hozzák a meleget. S hogy Benedek a legjelentősebb személyiség a három férfi közül, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ő engedi ki ebből a bizonyos zsákból a szárnyas rovarokat. Mindemellett március 21-e Szent Benedeknek "égi születésnapja". Benedek ünnepének böjti időpontját az a legenda magyarázza, mely szerint a szent egy megközelíthetetlen barlangban élte remete életét, ételhez pedig csak egyik társa segítségével jutott. Aztán a segítőkész barát meghalt, a rá vigyázó őr pedig eltörte a csengőt, amellyel a szent jelezhette szükségletét a világ számára. Benedeket csak a gondviselés mentette meg.

A Földön a márciusi napéjegyenlőség napja március 21. (illetve március 20. ritkán március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt). A XXI. században 2011 volt az utolsó olyan év, amikor március 21-én következett be ez az időpont, innentől a század végéig mindig korábban lesz.

Kukulkán-piramis
Március 21-ei időponthoz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőséghez rengeteg történet, tudományos ismeret tartozik. Sőt még egy fantasztikus látvánnyal is gazdagabb lehet az, aki ekkor elutazik az Újvilágba. Ott ugyanis áll egy templompiramis, amelynek Kukulkan a neve. Az építmény négy oldalán felvezető lépcsősorok mindegyike 91 lépcsőt tartalmaz, amelynek összege az építmény alatti lépcsővel összesen 365 nap, az év napjainak száma. A tájolása észak, kelet, dél, nyugat irányú. A napéjegyenlőség idején a Nap sugarai által vetett árnyékok egy a templomból előkúszó kígyó alakját elevenítik meg.

/forrás: sulinet/

Akik zsákban hozzák a meleget..

A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkezik Sándor, József, Benedek, akik a melegért felelősek a magyar néphit szerint.

Sándor napja - március 18.

Az első igazán meleget hozó nap. Ekkorra már a napsugarak is barátságosabban simogatják a földeket. „ Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható „ - tartotta a népi regula. Ezen a napon engedték ki először a méheket. A néphit szerint, ha a méhek sűrűn kitelepednek a kas, vagy kaptár szájára, akkor jó idő lesz. Aki serényebb munkára akarta a méheit fogni, az hangyabolyt szórt a kas alá.

József napja - március 19.

A három összetartozó nap közül a leggazdagabb szokásokban és hiedelmekben. „Ha József napján derült, hőség hozzánk beül „ - szól a regula. Ha ezen a napon szivárvány látszik az égen, benne széles sárga sáv, az jó búzatermést, a széles piros sáv pedig bő bortermést ígér. Egyes falvakban ezen a napon kezdték el szántást, a gazdag termés reményében.

Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot".  

Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. 

És ezidőtájt várták vissza a gólyákat is, amelyek tollazatának tisztaságából jósoltak.

 

Ha tiszta fehér volt a tolluk színe, akkor szűk esztendő várt rájuk, viszont, ha koszos volt, akkor bő termésre számíthattak.

  

Benedek napja - március 21.

Ez a tavasz első napja. „Ha ezen a napon dörög az ég, száraz lesz a nyár” - tartották elődeink. Szeged környékén a Benedek-napon ültetett hagymát augusztus 24-én szedték föl, utána a háztetőre rakták, ahol 7 nap érte a napsugár és 6 éjszaka a harmat. Ennek a hagymának a főzetét elsősorban a tífuszos betegek gyógyítására tartották alkalmasnak.

 Kedves Sándorok, Józsefek, Benedekek - Sok Boldog Névnapot!

A magyar zászló és címer napja

A magyar zászló és címer napja 2014 óta hivatalos emléknap.

A címer és a zászló a nemzeti összetartozást fejezi ki, ezért is volt fontos egy külön emléknapot szentelni ezeknek. Az emléknap célja felhívni a magyar emberek figyelmét a nemzeti összetartás fontosságára, a zászlót kiragadni a mindenkori politikai kontextusból, hogy az valóban a nemzetet jelképezze, függetlenül az épp aktuális politikától és politikai szereplőktől.

Magyarország hivatalos zászlaja a piros-fehér-zöld vízszintes sávokból álló trikolór, a nem hivatalos zászló tartalmazza a címert. A nemzeti színeket együtt először 1608-ban használták. A jelenleg is használt címer 1990-ben került végleges alkalmazásra. Előtte 1918-19, 1946-49 között és 1956-ban az úgynevezett Kossuth-címer volt használatban.

 

1848. március 15.

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévnyi szenvedés
Kér éltet vagy halált!
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, ó magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1848. március 15-e a forradalom és a nemzeti önállóság szimbóluma lett, egyben a fiatalságé és a 19. század első felének költőié, akik a nép lángoszlopai és az események alakítói, főszereplői voltak. Ennek a jeles napnak a történései nemzeti mitológiánk részeivé váltak, hiszen ki ne ismerné közülünk azt, hogy mit jelentett a Pilvax-kávéház, a tizenkét pont, a Nemzeti dal, a sajtószabadság kivívása Landerer nyomdájánál.

Hamvazószerda - Most kezdődik a húsvétot megelőző 40 napos böjt.

Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
  
 A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás azokat is elkerülje. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve "semmihét", "csonkahét" volt, egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek" vagy "zabálócsütörtöknek". Ezen a napon ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területeken a csütörtöki torkoskodás "kötelező" volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. 

A böjt ideje és a jóllakás tilalma

A hamvazószerda és nagypéntek közötti időszakot egykor – főleg a vidéki Magyarországon - szigorúan megtartották. Ebben az időszakban a vallási előírások miatt elhagyták az állati eredetű zsírral való sütést-főzést, és mindent, még a desszerteket is olajjal készítették.
Naponta kétszer étkeztek, ebédre olajos levest, böjtös süteményt, vékony pitét ettek, vacsorára pedig olajos nyerskáposzta, savanyú paprika, dió és méz jutott.
Szokás volt, hogy a nagyböjt kezdete előtt az asszonyok pogácsát készítettek,

lesütötték a szalonnát, elmosogatták és eltették a zsíros edényeket, és legközelebb csak húsvét napján vették elő újra. Böjti időszak alatt tilos volt lakodalmat, bálokat és különböző zenés összejöveteleket tartani.
Napjainkra persze már sokat enyhült az egyház szigorúsága: először a zsírral való főzés tilalma szűnt meg, majd a húsfogyasztás negyvennapos tilalma. Manapság böjtös napnak csak a hamvazószerdát és a pénteki napokat tartják meg, vagyis ezeken a napokon nem lehet húst fogyasztani, és jóllakni is csak egyszer lehet.

Jellegzetes böjti ételek

Népi konyhaművészetünkben jellegzetes böjti ételnek számított a cibereleves, a korpából készült savanyú leves, a tejleves, túrós vagy mákos csikmák (házi, gyúrt tészta, amelyet kinyújtás után csíkokra vágnak, frissen, forrásban levő vízben kifőznek, majd cukrozott, darált mákkal megszórva fogyasztják), különböző aszalt gyümölcsök, tojás, halételek és sóban főtt bab, vagy a paprikás lepény.

Cibere leves

Hozzávalók: 4-5 gerezd fokhagyma, 1 dl tejföl, 1 dl tej, fél citrom, liszt.

Elkészítés: tegyél fel kb. 1,5 liter vizet főni, adj hozzá 4-5 gerezd apróra vágott, vagy zúzott fokhagymát, forrald fel, majd egy evőkanál liszttel elkevert tejjel és tejföllel habard be. Fél citrom levével ízesítsd savanykásra, majd – gyenge tűzön – melegítsd át.

Tipp: Tálald pirított kenyérkockákkal!