A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Demre közepén fekszik a Szt. Miklós templom. Mellette a sírhelye, amely 1956-ban ásatások során került elő. A Myra-folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van. 1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szt. Miklós csontvázát. Sietségükben néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában őriznek. Már a 4. sz.-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt. Miklós templom a 7. sz.-ban épült. A 9. és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab tengeri háborúban. A 11. sz. végén helyre lett állítva. A ma látható mozaikok abból az időből származnak. 1860-ban az orosz cár, Anna Galidscha megújította. A Szt. Miklós sírján látható rongálás az olasz tengerészek 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő ereklyéket Bariba vitték, ahol ma is őrzik ezeket. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során.
Tisztelete a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a hatodik században - azóta ülik temetése emléknapját december 6-án -, majd átterjedt Itáliába is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitele után, 1087-ben vált valóban egyetemes szentté. Szent Miklós volt tehát a Mikulás-figura atyja, akinek nevében szerte a világon megajándékozzák a gyermekeket.
A püspökről fennmaradt legendák közül talán a három szűz kiházasításának története köthető össze leginkább napjaink Mikulás-napi szokásaival. Egy szegény embernek volt három lánya, akiket hozomány híján nem tudott kiházasítani, és így a prostituáltak sorsa várt rájuk. Miklós három egymást követő évben (más források szerint három egymást követő napon) az éj leple alatt arannyal teli erszényt tett az ablakba. Harmadszorra a szegény ember megleste az adakozót, meg akarta neki köszönni az ajándékot, de Miklós elhárította a hálálkodást – köszönjék Istennek. A legendát jeleníti meg Fra Angelico (1387-1455) képe: A három szűz férjhezadása című festmény jobb szélén látható az ablakba ajándékot helyező Miklós.
A Miklós-napi szokások magyarországi története sok bizonytalanságot tartalmaz. Eredetileg álarcos alakoskodás ideje volt december 6., s hogy a XVIII. század végén már nálunk is űzték, azt éppen egy 1785-ből fennmaradt tiltás igazolja: „Minekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmével ellenkező, ijesztő, csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek mint alattvalóinak ezentúl meg ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti este az ily színes öltözetekben való járást."
Az ajándékosztogató, mosolygós Mikulás – egyes vélekedések szerint egyébként Szent Miklóstól, a hozzá kötődő szokásoktól-hagyományoktól teljesen függetlenül – csak a XIX. században, a városokban jelent meg. Aztán lassan az ablakba rakott, kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékokat elhelyező, éjjel közlekedő Mikulás személye a köztudatban összeolvadt Szent Miklós alakjával.
A Mikulás-szokások egyre távolabb kerültek a vallási hagyományoktól (az ajándékosztó Mikulás mellől elmaradtak a büntető, virgácsot hozó Krampuszok, elmaradt a jó és a rossz erkölcsi ítéletének megjelenése), és az úgynevezett modern világban a karácsonyt megelőző, sokszor azzal összeolvadó ajándékozási szokások részévé vált.
Szent Miklós napján ma világszerte azt a Mikulást várjuk, aki Észak-Amerika gyermekeihez az Északi Sarkról érkezik (de ott csak némi késéssel, karácsonyra jön meg!); a világ többi részét pedig a finnországi Lappföldről indulva egyetlen éjszaka járja be rénszarvas húzta szánján.
/ Forrás: Élő Népművészet/
/Kép: Fra Angelico: a három szűz férjhezadása/
Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése