Ha számba vesszük Konrad Lorenz életének eredményeit, hosszan lehetne sorolni a listát: orvos; zoológus; a viselkedéstan, azaz az etológia tudományának megalapozója, aki a bevésődés jelenségének felfedezéséért Nobel-díjat kapott; az evolúciós ismeretelmélet atyja; Kant königsbergi tanszékének pszichológiatanára; számos egyetem díszdoktora és kitüntetettje; öt tudományos intézet alapítója; a Hortobágyi Nemzeti Park létrehozásának egyik kezdeményezője; a 70-es évektől a környezetvédelem egyik vezéralakja; számos könyv szerzője.
Belső kötelességének tartotta, hogy átadja tudását és azt is, hogy szót emeljen, sőt konkrét lépéseket tegyen annak védelmében, amit értékesnek tart. Természetvédő volt, de nem volt szűklátókörű, nem felejtette ki a természet egészéből az embert, sőt rámutatott, hogy korunkban maga az ember is veszélyben van. Ő a Föld betegségének oka, de benne, lelkében, az erkölcsében van a helyzet megoldásának kulcsa is.
Konrad Lorenz, az összehasonlító viselkedés lélektan megalkotója, nemcsak rangos tudós, hanem sikeres író is. Sok humorral és öniróniával, de mint állatbarát, őszinte szeretettel, ragaszkodással mesél két- és négylábú "társairól"
Salamon király, - mint írva van - társalgott az állatokkal, a halakkal, a férgekkel. Igaz, ehhez volt egy varázsgyűrűje.
Konrad Lorenz . aki egy életet töltött el különféle állatok közvetlen tanulmányozásával, s velük élt - a varázsgyűrű használatát merőben sportszerűtlennek tartja, hiszen az élőlények minden varázsszer nélkül is a legszebb történeteket mesélik el az embernek - nevezetesen a valóságot.
1903. november 11-én született.
Libalányom Martina
Ma köszöntött be a nagy nap. Teljes 9 napig kotlottam húsz értékes vadlibatojásomon, jobban mondva, személyesen csak az utolsó két napon, addig átengedtem a dolgot egy testes fehér házilibának, valamint egy ugyancsak kövér és fehér pulykahölgynek. Vagyis csak a két utolsó napon vettem ki a tojást a pulyka tojó alól, és dugtam a saját keltetőgépembe.
Megszületett végre az én első pirinyó kis nyári ludam, aztán megvártam, míg a mama melengető hasát pótolni hivatott elektromos melegítőpárna alatt megerősödött annyira, hogy rendesen fel tudta emelni a szemét, és valamicskét totyogott is.
És akkor oldalvást hajtotta a fejét, és nagy, sötét szemével felnézett rám. Sokáig, nagyon sokáig bámult rám a kis libagyerek. Amikor aztán megmoccantam és kiejtettem egy kurta szavacskát, egyszeriben feloldodótt a feszült figyelem s a pirinyó liba köszönt, bőbeszédűen ismételgette a nyári ludak kapcsolatteremtő hangjelét.
Fogtam a csemetémet, és levittem a kertbe, ahol a dundi hófehérke trónolt. Jó mélyen bedugtam a kislibát az öreg liba puha meleg hasa alá, és szentül meg voltam győződve, hogy a magam részéről eleget tettem kötelezettségemnek.De hát, mint kiderült, maradt még jócskán okulni valóm.
Alig telt el néhány perc mikor a fehér liba alól halk csirregés hallatszott : Vivivivi? Az öreg liba tárgyilagosan, megnyugtatóan válaszolt.Gangangan! Erre minden értelmes libagyerek megnyugodott volna, de nem az enyém.. nagy sebesen kimászott a jó meleg tolldunna alól és hangosan zokogva elszaladt tőle... Pfühp.... ilyenformám hangzik a kis nyári ludaknál "az elhagyatottság füttye" A szegény kicsike magasra nyújtózkodva álldogált félúton a libamama és köztem, és egyvégtében sipákolt.Ekkor én megmoccantam, mire a sírás azonnal elcsitult..
Sóhajtva vettem fel kicsit , s jóllehet akkor alig tíz dekát nyomott, nagyon is jól tudtam milyen nehéz viselnem,mennyi fáradtságos munkámba kerül, ha tisztességesen fel akarom nevelni.
Éjszakára előkészítettem neki egy csudás, villannyal fűtött bölcsőt, Martinámat a melegítőpárna alá dugtam, ahol el is aludt vagy tíz percre... már éppen elalvófélben voltam, mikor megszólalt? Vivivivi? /én itt vagyok, te hol vagy, ez így ment hajnali fél négyig, amíg tört nyári lúd nyelven odavetettem: gang-gangang" és megtapogattam egy kicsit a melegítőpárnát, Virrrr - mondta Martina, már alszom is, jó éjszakát.....
Egész gyorsan megtanultam gangangangozni... gondolom, tán még ma is így válaszolnék, ha valaki mély álmomban halkan így szólna hozzám: vivivivvi.....
/Salamon király gyűrűje/
