András nap - népszokások, babonák

Ha ezen napon egy lány a párnája alá egy gatyát szerez, megálmodja a jövendőbelijét!

ˇ Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján

ˇ Disznóvágás- és tor hagyományos időpontja, a disznóölések kezdete

ˇ Férjjósló és férjszerző leánynap varázslásokkal. 

Ha imádkozik és csak három szem búzát eszik és három korty vizet iszik egész nap a legény, vagy leány, éjszaka megálmodja, ki lesz a párja.

ˇ Fehér András - rossz év, Víg András - víg év.

Az év legjelentősebb házasságjósló és varázsló napjának Andrást tartották. 

Jósoltak is jóformán mindenből: ólomból,

 gombócból, disznóröffenésből, még a zsúpfedélből először a kötőbe pottyanó magból is.

„Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.”

András-napon a lányok böjtöltek, csak három szem búzát ettek, három csepp vizet ittak, s akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük.

Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.

András-napi népszokások

András napja ma vagyon

Az év jeles napjai közül a szentek ünnepei körébe tartozó november 30-i András-nap a télkezdő férfi névnap. 

Ehhez több népszokás, helyenként még ma is élő hagyomány fűződik.

A görögországi András apostol és vértanú „égi születésnapja" a 18. század végéig parancsolt ünnep volt vigíliával azaz böjti nappal. 

Az ünnep előtti böjti napnak a népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított. 

A vélt varázserőt a fiatalság igyekezett is kihasználni minden vidéken etnikumtól, vallástól függetlenül. 

Magna János írja, hogy Szatmárban András-napkor a református lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek s ez mondták: 

„András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek!"

Az András-esti szerelmi jóslások ma már csak játék, tréfa formájában fordulnak elő. 

András napkor a lányok kitették cipőjüket az ágy végéhez szemben egymással, és azt kilencszer átlépték, miközben ezt mondták: 

Én cipőm léplek, Szent András kérlek, Én Istenem, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem."

András estéjén éjfélkor a lányok kimentek az udvarra a disznósóihoz, annak oldalát vagy ajtaját megrugdosták, s közben figyelték, hányat röffen a disznó, mert ahányat röffen, annyi év múlva megy férjhez a lány.

Lányok szokása volt a gombócfőzés. 

Kilenc fiúnevet papírszeletekre írtak, összehajtogatva, tésztába gyúrva gombóccá formálták. 

Egyszerre a forrásban lévő vízbe ejtették, s amelyik először jött a felszínre, azt kikapták, megnézték a bennelévő nevet, s olyan nevű lesz a lány jövendőbelije. 

Nem kevés ügyességet igénylő András-esti szerelmi jóslás volt az ólomöntés. 

Egy darabka ólmot kanálban tűz fölött megolvasztottak, amikor folyt, kulcs karikáján át hideg vízbe öntötték. 

Amit a megdermedt ólom ábrázolt, olyan lesz a lány jövendőbelijének a foglalkozása. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva.

Jellemző a szatmári nép kedvességére, figyelmességére, hogy ha az utcán találkozik a nevenapját ünneplő ismerősével, így köszönti: 

„Sok neved napját érjél meg erőben egészségben, azt kívánom!" vagy „Sok András-estét érjél!" 

Az ünnepelt ezt feleli: „Köszönöm! Halgassa meg a jó Isten!" S közben kezet fognak.

A rokonok, közelebbi jóismerősök az otthonában köszöntik fel az ünnepeltet. 

Ez így volt régen is, ma is. 

Régen kisebb csoportokban az ablak alá álltak, s közösen köszöntő dalt mondtak vagy énekeltek. 

Ilyet: „Már megjöttünk ez helyre, András köszöntésedre, András, légy egészségben, Köszöntünk békességben!" 

Az előéneklés dalsorának végét a csoport visszhangszerűen megismételte. 

Az ilyen csoportos köszöntést mágyikázásnak, múzsázásnak, muzsákolásnak nevezik. 

Ez a szokás nem kifejezetten szatmári eredetű, más vidékről a Tiszahátra költözött családok hozták magukkal a századfordulón.

A férfiaknak, így az Andrásnak szóló köszöntőkben, akár férfi, akár gyermek mondta, sok volt a tréfás elem, a hangulatkeltő szándék.

„Valahányat ugrik életében a szarka, / Valahányat billen annak a farka, / Valahány szarkának farktolla tarka, / Oly sokáig tartsa a szerencse marka! / Szívemből kívánom!"

„András napja ma vagyon, / Kotlós tyúk ül a padon, / Ahányat ugrik féllábra, / Annyi áldás szálljon rája! / Nem volna kár felírni a nevét egy tönkre, / Felvinni a Tokaji hegyre, / Onnan lelökni Lökre, / Hogy híre¬ neve múljon el örökre! / Isten sokáig éltesse!"

„András napja ma vagyon, / Ugrik a bak a fagyon, / Azért ugrik a fagyon, András nekem pénzt adjon!"

Penyigén szokás volt, hogy András napján kezdődtek a disznóölések. 

Ilyenkor összejöttek a nagy családok, együtt ünnepeltek, örvendeztek.

Negyven napos hó?

Az északi részen élő palócok úgy tudják, hogyha András napkor hó vagy eső esik, akkor negyven napig abba sem hagyja. 

Másik hiedelem az, ha a libát megtartja a jég, akkor lucskos, sáros karácsonyra számíthatunk.

András-napi időjóslás:

A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. 

Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.

Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. 

Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. 

A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. 

Feltették a kemence tetejére. 

Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.

Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. 

A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. 

Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. 

Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.

Népi mondókák:

  

"Aki böjtöl András napján,

Vőlegényt lát iccakáján."

"Ágyláb, léplek

Szent András kérlek,

mondd meg, hogy ki lesz férjem!"

„Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik”

November – András napi disznótorozás:

A tél hagyományos disznóölő s lakodalmazó időszak.

A ház minden lakója számára jelentős esemény volt ez.

Régen még a gyermekek se mentek iskolába ezen a napon.

Alig pitymallott, amikor megérkezett a disznóölő koma, vagy sógor, mert a maga disznaját nem szívesen vágta le a gazda.

Mindenkinek megvolt a maga feladta.

Az asszonyok készítették a reggelit (általában hagymás vért, pecsenyét), az ebédet (orjaleves, paprikás hús, toroskáposzta), tisztították a fokhagymát, a belet, amibe töltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát. 

A böllér (hentes) bontotta fel a disznót, kavarta a kolbászt, sózta a szalonnát.

A gazdának legfontosabb feladata e napon a segítők ellátása volt, szíves szóval, tréfával és jó itókával.

A nap fénypontja a tor (vacsora), melyre a segítőkön kívül a rokonokat, szomszédokat, barátokat is meghívták.

A lakoma húslevessel kezdődött, ez után következett a töltött káposzta, sült hurka, kolbász, pecsenye.

A fogások sorát a hájas pogácsa és a rétes zárta.

Vacsora közben se vége, se hossza nem volt a tréfáknak, s közben gyakran emelgették a borospoharat azzal a céllal, hogy szerencséjük legyen a jövő évi disznóval.

A jó disznótor sokáig tartott, akár hajnali 2-3 óráig is elmulatoztak, nótáztak, táncoltak.

Végezetül pedig mindenki „kóstolóval” (kis csomag, amiben a készített hurka, kolbász volt) térhetett haza.

Szerte az országban jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, alakoskodó játékok bemutatására.

Több faluban járták a disznótoros házakat a kéregetők, a lesők, a kántálók. 

Erre fiúk vállalkoztak.

Többen összeverődtek, és az ablak alatt rákezdték:

"Eljöttem és kántálni, kántálni

ablak alatt fát vágni,

én is fogtam fülét, farkát,

adjanak egy darab hurkát."

(Forrás: Magyar Nyelv/Molnár Gizella/Jeles napok/alfahir)

Babits Mihály - A SZÖKEVÉNY SZERELEM

 
 

Annyi év, annyi év;
a szerelem tart-e még?
 

Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
 

Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
 

Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
 

Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
 

s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.

1883. november 26-án született Babits Mihály

 

Ady mellett Babits (1883 - 1941) volt a Nyugat legmarkánsabb arcélű lírikusa. A XX. század legműveltebb írója: eredeti nyelven olvasta végig csaknem az egész európai irodalmat. 

Nyelvtehetsége tette legkiválóbb műfordítónkká. 
Legkiemelkedőbb műfordítói teljesítménye Dante: Isteni Színjátékának átültetése. Jelentősebb drámafordításai: Szophoklész: Oidipusz király, Oidipusz Kolonoszban; Shakespeare: A vihar; valamint a középkori himnuszok könyve: az Amor Sanctus.


Babits Mihály a liberális polgári kultúra kiemelkedő képviselője, a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb jelensége.   A húszas évek második felétől a kor legjelentősebb folyóiratának, a Nyugatnak a szerkesztője, és mint a Baumgarten-alapítvány kurátora az irodalmi közélet szervezője is.

Mind alkotásaiban, mind közéleti szerepében rendkívüli igényesség vezette, ami tulajdonképpen családi öröksége volt.

Regényei közül a lélektan, különösen a tudathasadás iránti érdeklődését tükröző Gólyakalifa, az önéletrajzi ihletésű Halálfiai és az elégikus hangvételű lélekrajzi kisregénye, a Timár Virgil fia a legjelentősebb.

Katalin nap - november 25.

November vége.
Katalin nap.
Írj falevélre
Katalinnak.
Küldd el a széllel,
s ha megkapja,
hópihe térdel
az ablakba.
Isten éltesse
a Katát mind!
Teljen bélesre,
s nyárra megint.





Az er­dé­lyi nagy­asszony, Ár­va Beth­len Ka­ta

Árva Bethlen Kata, Bethlen Sámuel gróf leánya, Haller László gróf, majd Teleki József gróf neje, erdélyi írónő és mecénás.

 1700. november 25-én született Bonyhán.Anyja, Borsai Nagy Borbála 1717-ben a református hitben elmélyült leányát mostohafiához, Haller Lászlóhoz kényszerítette feleségül, aki 1719-ben meghalt. Beth­len Ka­ta pe­dig, akár egy gö­rög tra­gé­dia hõs­nõ­je, egy évig vir­rasz­tott a holt­test mel­lett.

  1722-ben férjhez ment gróf Teleki Józsefhez, akivel annak haláláig, 1732-ig éltek egyetértésben. Ezután nevezte magát Árva Bethlen Katának, mivel elvesztette két férjét, a két házasságból származó hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt pedig erőszakkal elvettek tőle. . Egészségi állapota gyenge volt, és a csapások hatására betegségei súlyosbodtak. Egyik legfontosabb támasza a reformtus hitvalláson kívül, az írás volt. 1744-ben kezdte el önéletírását. A csonkán maradt kézirat halála után, 1762-ben jelent meg Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása címmel. Még életében megjelent imádságoskönyve, a Védelmező erős pais. Az irodalom mellett a református hit védelme és a magyar kultúra támogatása kötötte le minden energiáját. Olthévízi és nagyenyedi otthona valóságos szellemi központja volt az akkori Erdélynek. Mecénásként bőkezűen támogatta udvari papjait, köztük Bod Pétert, akit kisdiák korától iskoláztatott. Bőkezűen támogatta az erdélyi református kollégiumokat is, igen gazdag könyvtárát a nagyenyedi kollégiumra hagyta.

A nagy­asszony sír­ja a re­for­má­tus temp­lom tö­vé­ben ta­lál­ha­tó, ma­gá­nyos fák alatt, ma­gá­nyo­san. Ke­gye­let­tel gon­doz­zák.

"A hé­vi­zi ha­gyo­mány­ban Beth­len Ka­ta ne­ve el­sõ­sor­ban ké­zi­mun­kák ké­szí­tõ­je­ként ma­radt fenn, aki mû­he­lyé­ben var­ró­nõ­ket fog­lal­koz­ta­tott. Ezek se­lyem­re meg posz­tó­ra hí­mez­tek, a mun­kát õ irá­nyí­tot­ta, a ter­ve­ket, min­tá­kat ma­ga ké­szí­tet­te.
A két leg­gyö­nyö­rûbb ké­zi­mun­ka Fog­ara­son, a re­for­má­tus pa­ró­ki­án ta­lál­ha­tó. A tün­dök­lõ sár­ga se­lyem­abroszt Beth­len Ka­tá­nak és má­so­dik fér­jé­nek ki­varrt cí­me­re ural­ja, meg egy tar­ka tol­lú, szét­tárt szár­nyú an­gyal, kö­rü­löt­te fan­tasz­ti­kus vi­rá­gok, óri­ás­csi­gák, egy va­dász les­ál­lás­ban, kí­gyó, med­ve és egy in­di­án tal­pig fegy­ver­ben.
Azt tart­ják, hogy ezt vi­sel­te Beth­len Ka­ta az 1722-es es­kü­võn, s csak ké­sõbb lett az ün­ne­pi pa­lást­ból úr­asz­ta­lá­ra va­ló te­rí­tõ a bol­dog ese­mény em­lé­ké­re. A má­sik ugyan­ilyen min­tá­jú, de egy­sze­rûbb ab­rosz „jegy­szok­nya” volt, ame­lyet az el­jegy­zé­sen vi­sel­he­tett. A két da­rab va­ló­szí­nû­leg a szá­zad öt­ve­nes éve­i­ben ke­rül­he­tett Fog­aras­ra.

Árva Bethlen Kata táblája a református templom falában 

Szép tájakon - Börzsöny-Csarna-völgy

Miért különleges a völgy?

A Börzsöny-hegység északi részén terül el, Perőcsény és Kemence községek határában a mintegy ezerhektárnyi egységes völgyrendszer. A Csarna-völgy a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén fekszik, nagy része fokozottan védett. Része a Natura 2000 hálózatnak; élőhely- és madárvédelmi területnek egyaránt kijelölték.

Számos ritka faj fordul elő a völgyben, a hiúz és vadmacska mellett a fekete gólya, a fehérhátú fakopáncs, a kis légykapó, az uráli bagoly, és az utolsó hegyvidéki parlagi sas költőpár is gazdagítja a völgy élővilágát. Itt él a Börzsöny szalamandra állományának egyharmada, a kristálytiszta vizű Fekete- vagy más néven Csarna-patakban pedig megtalálható a ritka Petényi-márna, vagy a kövi rák.


A Csarna-völgy és az ember

A Csarna völgyben 1913-ban épült egy erdészeti kisvasút, melynek pályája a Csarna-patak árterében haladt, a patakot tucatnyi híd segítségével keresztezve. A vasutat faanyag szállítására használtak az 1950-es évek végéig. Azóta azonban a használaton kívüli vasúti pálya tönkrement, a patak széthordta az egykori síndarabokat, és ismét birtokba vette a területet. Mára az elhagyatott síndarabok csak emlékeztetnek az emberi jelenlétre, a völgyben újra a természet az úr. A Csarna völgy jelenleg gyalogosan látogatható, jelzett turistautakon.

Nógrádszakál Palóc Grand canyon

A Páris-patak szurdokvölgye természetvédelmi területet Nógrádszakál községtől északra találjuk. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, megcsodálhatjuk a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit.

Márton nap főszereplője a liba.

A háziludat a babilóniaiaknak köszönhetjük, akik időszámításunk előtt 4000 körül kezdtek el a vadlúd háziasításával foglalkozni. Egyiptomban időszámításunk előtt 2800-ban már tenyésztettek és hizlaltak libákat. A házilúd (Anser anser domestica) őse, a nyári lúd (Anser anser) élettere Izland és az Amur-folyó között volt, vonulása során az északi félteke nagyobb részén megtalálhattuk, hazánkban februártól novemberig szállt meg. A háziasítás során a liba teste nagyobb lett, felül és alul szélesebbé és laposabbá vált. Magyarországon már a 11-12. században elterjedt volt; a ludak után egyházi tizedet is kellett teljesíteni. Kialakult a magyar lúd, melynek mára több fajtája létezik: lévai, makói, kisalföldi, balatoni és szegedi. A házilúd igénytelen, gyorsan növő, jól tollasodó fajta; húsa puha, mája nagy, évente átlagosan tizenöt tojást tojik. Ez nem túl sok; de ha belegondolunk, hogy a világot is ő tojta, úgy már egész más. A köznyelv a liba és a lúd szavakat szinonimaként használja; a szaknyelv szerint azonban a ludak fiatal, tíz-tizenkét hetes kornál nem idősebb szaporulatát hívják libának.

"LÚD
A ludak több időt töltenek a szárazon, mint a vízen, szinte kizárólag növénnyel élnek. Kitűnő futók, jó repülők. Lábukon úszóhártyáik vannak, egészen jól úsznak. Kígyóhoz hasonlóan sziszegve igyekeznek az ellenséget megfélemlíteni.
A vadlúdnak büszkébb a tartása, mint háziasított társának. Érzékei élesek és nagyon jól tudja cselekedeteit ész-leleteihez alkalmazni, azért nehéz megérteni, miért éppen a liba keveredett az együgyűség hírébe. Óvatos és elővigyázatos. A gácsér figyelmessége és ébersége növekedik a fiatalok kikelte után. Hűséges házastársak, sokáig özvegyek. A tavasz hírnöke, a házasság madara.
A Hold szellemének megjelenítői közé tartozik.
Egyiptomban kezdték meg a vadludak háziasítását. Heliopoliszban, a „Nap városában” tisztelt Gebet, a Föld-istenét lúdfejjel ábrázolták.
A sarki lúd a görög mitológiában Boreasz, az északi szél megtestesítője, az indián asztrológiában a téli napforduló totemmadara.

Egy római legenda szerint a Júnó-templom szent madarai, a libák, egyszer Rómát is megmentették.

Róma fellegvára és a Capitolium roppant veszedelembe került a gallok miatt. A gallok valahogy rájöttek, hogy a sziklának egyik, eddig megmászhatatlannak hitt oldalán, egy keskeny ösvényen be lehet lopózni a várba. Megvártak egy szép holdvilágos éjszakát és megindultak. Nem volt könnyű feladat, és ezt még megnehezítette, hogy mindezt a legteljesebb csendben kellett végrehajtani. A vakmerő vállalkozás tökéletesen sikerült. Olyan csendben kúsztak fel az oromra, hogy nemcsak az őrök nem hallot-tak semmi zajt, de még a kutyák éberségét is kijátszották. És bizonyára el is foglalták volna a várat, ha Júno istennő libái meg nem mentik a rómaiakat. Tudniillik, bármily nagy volt is az ínség, a Júno istenasszonynak szentelt szép fehér ludakat nem vágták le. Ott őrizték őket Júno temp-lomában, és remélték, hogy az istennő nem hagyja el az őt tisztelő népet, segítséget nyújt a végső bajban.
És ha mást mindenkit rá is szedtek a csendben lopózó gallusok, ezeket a ludakat nem tudták rászedni. Amint a számukra szokatlan neszt, lihegést, csúszást-mászást meghallották, mozgolódni kezdtek, majd hamarjában olyan nagy zajt csaptak, hogy gágogásukkal és szárnyaik csapkodásával felriasztották az embereket.
A Júnónak szentelt ludakról pedig évszázadokon át kegyelettel beszélt a hagyomány."/Temesvári Gabriella/


A libának nem csak a húsát használhatjuk, ott van még a tolla és a csontja is. A tollával régen kódexeket is írtak, ezért a legtöbb ókori nép nagy tiszteletben tartotta az állatot. Ha írás után nyugovóra térünk, a párnánkban is megtalálhatjuk a fehér pihéket, melyeket egykoron szorgos kezek tépkedtek le a száráról, s közben jókat cseverésztek, viccelődtek. Csontjából pedig jósoltak: a fehér, hosszú libacsont havas, a rövid, barna pedig sáros telet jövendölt. Tojása az ókori Egyiptomban az élet jelképe volt; sőt, a világot személyesen ő tojta. Kínában a liba a házastársi hűség szimbóluma; erre utalhat a vicc is, melyben a sírig hűséges feleség a mennybe kerülve szárnyakat kap, de nem azért, mert angyal, hanem, mert egy liba. Más értelmezések szerint a liba mint madár lélekszimbólum; megint máshol egyenesen az ördögtől elcsábított lelket jelképezi. A görög mitológiában Aphrodité madara volt. A libát magunkon is megtalálhatjuk, ha fázunk (libabőr), és ha a lábunk nem teljesen a kívánt formával rendelkezik (lúdtalp).

Libával álmodni Krúdy Álmoskönyve szerint sok mindent jelenthet. Ha csak úgy simán egy liba jelenik meg álmunkban, az szószátyárságra utal. Ha egy gúnárral találkozunk, mely meg akar támadni, az csábítást jelöl.
Lúdhúst enni: jó. (Ezek szerint lúdhúst nem enni: rossz.) A repülő liba messzi utazást, a libaölés örökséget, a libavásár nevetségessé válást, a libatoll gúnyt, a libaláb hideg időt (Tényleg van olyan, aki libalábbal álmodik? Libával álmodni már magában is, de csak egy lábbal meg pláne.), a sok liba pedig sok hiábavalóságot jelent.

Fodros lúd

Mint minden házilúd fajtának, ennek is a nálunk vadon élő nyári lúd az őse. A magyar lúdfajták legérdekesebb képviselője. Érdekessége, hogy a háttollak dísztoll szerűen megnyúltak és forgókat képezve borítják azt. Ez különleges megjelenést kölcsönöz a fodros lúdnak. Előfordul fehér és tarka színben egyaránt. Magyarországon kívül a Duna völgyében több helyütt ismert. A fodros tollazat mutáció eredménye, és valószínűleg az állatok különleges szépsége miatt maradt fenn tartósan a köztenyésztésben. Parlagi fajta maradt, amely viszonylag keveset tojik és lassabban fejlődik, de állítólag a mája különleges nagyságot ér el. A fodros lúd megmentésében és tenyésztésében fő szerepet a Debreceni Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszéke vállalta és ma is ott tartják fenn a legnagyobb állományt.

November hónap

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál.Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb.

A meteorológusok Őszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik,  

 a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.

"A márciussal kezdődő régi római év kilencedik hónapjának elnevezése a latin novem (kilenc) szóból ered. Julius Caesar (i.e. 100-44) naptárreformja óta a 30 napos november a tizenegyedik hónap. Másutt inkább az ilyenkor jellemző időjárásról vagy az évnek e szakában szokásos tevékenységekről nevezték el ezt a hónapot. A hollandoknál például régen Slaghtmaand (slaght = mészárlás) volt a neve, ugyanis ekkor ölték le disznókat, birkákat, barmokat, és sózták le a húsukat, hogy legyen mit télen enniük. Az angolszászok egyszerűen csak wind-monath-nak (szélhónapnak) nevezték, mert ekkor vette kezdetét a szeles, hideg idő, amikor a halászok partra vontatták hajóikat, és a következő tavaszig nem futottak ki a tengerre. A francia republikánus kalendáriumban a nagyjából novembernek megfelelő - október 22-tol november 20-ig tartó - időszaknak Brumaire (köd-hónap) volt a neve, míg a frankok Herbistmanoth elnevezése az állatok begyűjtésére, hazaterelésére utalt.
 Nálunk e hónapot Szent András havának vagy őszutónak hívták. A Csízió szerint az egészség megőrzéséhez ilyenkor elsősorban a tyúkmonyt (tojást) és mézet kell fogyasztani, de megengedett a tehénhús és a gyümölcs is. Inni csak módjával és főleg gyógynövények főzetét szabad. Ártalmas és ezért kerülendő bármilyen állat fejének a megevése, és a fürdőzésnek valamint a szerelmeskedésnek sem ilyenkor van itt az ideje. Szent András havában születni viszont kifejezetten előnyös, ezekről az emberekről ugyanis úgy tartják, hogy becsületesek, nemes bölcsek, okosak, takarékosak, jó elméjűek. Minden dolgaikban jámborak, tökéletesen hűek, istenfélők, igazságszeretők és szerencsések.
 Ebben a hónapban eleink az elkövetkező évszak időjárására a nyers bükkfáról levágott forgácsból következtettek: ha száraz volt, enyhe időt vártak, ha viszont nedvesnek találták, hideg telet jövendöltek. Az angolok nem a bükkfa forgácsát, hanem a makkját használták előrejelzésre. Ha a Mindenszentek napján megvizsgált makkot száraznak találták, kemény hidegre számítottak, ám ha a makk nedves és matt színű volt, csapadékos, de viszonylag enyhe telet vártak.

Ez utóbbit prognosztizálták a novemberi kemény fagyokból is. A zivatarnak viszont nagyon megörültek, mert termékeny évet jelzett előre.
/forrás:november Rosta E./. "

Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.

Jeles napok novemberben:    
Mindenszentek napja (november 01.)
Halottak napja (november 02.)       
Szent Hubertus (november 03.)
Szent Márton napja (november 11.)
Erzsébet napja (november 19.)
Katalin napja (november 25.)

András napja (november 30.)

Régi magyar elnevezések
Január - FERGETEG hava
Február - JÉGBONTÓ hava
Március - KIKELET hava
Április - SZELEK hava
Május - ÍGÉRET hava
Június - NAPISTEN hava
Július - ÁLDÁS hava
Augusztus - ÚJKENYÉR hava
Szeptember - FÖLDANYA hava
Október - MAGVETŐ hava
November - ENYÉSZET hava
December - ÁLOM hava
A hónapok régi katolikus keresztény elnevezése:
Boldogasszony hava (január)
Böjtelő hava (február)
Böjtmás hava (március)
Szent György hava (április)
Pünkösd hava (május)
Szent Iván hava (június)
Szent Jakab hava (július)
Kisasszony hava (augusztus)
Szent Mihály hava (szeptember)
Mindszent hava (október)
Szent András hava (november)
Karácsony hava (december)  

Novemberi babonák
A népi kalendáriumok szerint november 11-re, Márton-napra híznak meg a fiatal libák, így nem véletlen, hogy már a régi időkben is hatalmas lakomákkal ünnepelték meg ezt a napot, ami nem mellesleg az újbor és az utolsó vásári nap ünnepe is volt. A régi paraszti gazdaságokban állhatatosan vallották: „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Természetesen a naphoz további hiedelmek is kapcsolódnak, történetesen aki Márton éjszakáján álmot lát, boldog lesz, de mivel az újbort is ilyenkor kezdik meg, így ha valaki ettől spicces lesz, a következő évben elkerüli majd a gyomorfájás, fejfájás.

Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. A népi meteorológia fontos eszköze volt annak a libának a csontja, amit ezen a napon fogyasztottak el. A jól átsült liba mellcsontjából ilyenkor jósolják meg, milyen lesz a tél: ha fehér, akkor kemény, havas télre számíthatunk, ha szürkés, akkor latyakos, enyhe évszak köszönt ránk.

Szent Erzsébet napja, a tél erejét szabja. Ha november 19-én havazik, akkor a telet illetően több dologra is számíthatunk, a néphit szerint egyrészről fehér lesz a karácsony, másrészről enyhe decemberre, kellemes évszakra számíthatunk.

Mivel Erzsébetet a szegények védőszentjeként tartják számon, így országszerte több jótékonysági bált is rendeznek ilyenkor. A legenda szerint Erzsébet királylányként elemózsiát vitt a szegényeknek kötényében, azonban édesapja II. András ezt észrevette. Amikor dühösen számon kérte rajta, a kötényben lévő étel rózsaszirmokká változott…

Katalin napja
Szent Katalin nevéhez számos dolog köthető. Egyszerre védőszentje a kórházaknak és betegeknek, de a diákoknak és egyetemeknek is, napjához, november 25-hez pedig leginkább a házassághoz jóslások kapcsolódnak. A letört gyümölcsfagallyat ezen a napon vízbe kellett tenni, ha az Karácsonyig kivirágzott, kihajtott, akkor a házban nagy valószínűséggel házasságkötésre is sor kerül majd a következő év folyamán. A férfiak Katalin napját végig böjtölték, éjszakára pedig egy lányinget tettek a párnájuk alá. A néphit szerint ekkor megálmodhatták ki lesz a feleségük.

Természetesen a naphoz időjóslás is kapcsolódik, hiszen ha Katalin kopog, a karácsony locsog. Egy másik hiedelem szerint olyan januári időjárásra számíthatunk, amilyen ezen a napon van, másnapja pedig a februári időjárásra enged következtetni.

András napja
November 30-a a meteorológiai tél, továbbá az évszakhoz tartozó, hagyományos disznóvágások kezdetét is jelenti, innen ered a disznóölő Szent András elnevezés. Az ehhez tartozó mulatságok és lakomák egészen farsangig eltartottak. A nap népszerű tevékenységei közé tartozott az ólomöntés és a gombócfőzés. Előbbiből a leendő férj foglalkozására derülhetett fény, míg utóbbiból a nevét tudhatta meg az eladósorban lévő lány. Apró papírlapokra neveket írtak és a gombócba rejtették, majd kifőzés után választottak egy-egy gombócot és kettévágva megtudhatták ki lesz a jövendőbelijük.