"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. december 24., szerda

Mit üzen nekünk karácsony ünnepe?

Az ünnepeknek jelentőségük van életünkben. Olyan különleges alkalmak, amelyek felszínre hozzák a lelkünkbe rejtett titkokat.

Karácsony ünnepe elsősorban hangulatával közvetíti felénk üzenetét. A szeretet ünnepe a szívünkhöz szól.




Ünnepi hagyományaink

A hagyományok több ezer éves biztos alapjain áll ez az ünnep. Az emberek már az ó-korban megünnepelték a téli napfordulót. Ez volt a fény újjászületésének ünnepe. A régi rómaiak is már átvették Mithrásznak, a Legyőzhetetlen Nap istenének ünnepét, s később a keresztény vallás – bölcsen – e nagy hagyományokkal rendelkező napra tette legnagyobb ünnepét, Jézus születése napját, mint a fény újjászületésének új jelképét. Így folytatódott a több ezer éves hagyomány, melynek üzenete szinte az egész világon ugyanazon értékeket hordozza: az újjászületés vágyát, és az új születésének magasztos pillanatát, a gyermek iránti szeretetet, a családi összetartozás értékeit és élményeit, embertársaink iránti pozitív érzéseinket, és a békés együttlét örömét. Ezt a vágyat, a jövőre vonatkozó bíztatást hordozzák a karácsonyi szimbólumok: az utat mutató csillag, a boldogságot, békességet jelképező angyalok, a megváltásunkra született gyermek stb.

A karácsony érzelmeket gerjesztő ünnep, hiszen alapvető értéke a szeretet.
Azzal, hogy elfogadjuk magunkat és embertársainkat, megtapasztaljuk a belső béke hatalmát. Elhagyjuk előítéleteinket, és emberi kapcsolatainkban megtanulunk a szívünkkel látni. Erich Fromm szerint a szeretet az egyetlen racionális válasz az emberi lét kérdéseire.

2014. november 8., szombat

Kedves mese - nem csak gyerekeknek..

Mese a sündisznóról,
aki arra vágyott, hogy megsimogassák

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere vissza!  De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam morgott a sün , jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam!! Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.

Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán

2014. február 12., szerda

A szerelem



 Mi a szerelem?
Nem lehet definiálni. -.Mindenkinek mást jelent.

Gyakran nem más csak egy illat, egy szín, egy kép, egy hang, egy rezdülés, egy mozdulat, egy mosoly.

A szerelem nem más, mint egy pillanatnyi állapot, amikor valami megrezdül benned, gyorsabban ver a szíved, jobban érzed a körülötted levő világot .
Eszedbe jut a napról, az esőről, a szélről, a csendről, a hangról, egy dalról, egy képről. 

És a szeretet?

Szereted a barátaidat, a zenét, a virágot.. Szereted, ha eső után friss a levegő, szereted, ha vége a télnek, és tavaszodik, szereted, ha nyáron nézed a nap felkeltét,  szereted, ha előveheted a nyaralásról készült képeket... és szereted, ha mindezeket van kivel megosztani. Ez a szeretet. Egy világ iránt, egy ember iránt, mindegy. Ez miben más, mint a szerelem?

Igaz szerelem? Nagy kérdés.

Szerelmi szimbólumok

szerelem2A szerelmi szimbólumok termékenységet, összetartást, boldogságot sugároznak és ezt programozzák  tulajdonosaiknak a nap huszonnégy órájában. Az ember lelke örül, amikor ránéz egy-egy festett, faragott, hímzett tárgyra. Ezt az érzést erősíti az, hogy ezek a szimbólumok egy ősi rendet, egy világnézetet sugároznak. Olyan gondolkodásmódot, amiben minden ember tudja, hogy hol a helye a világban és a szívével is látja, érzi és éli az életet. A szimbólumok olyan „segítők” a hétköznapi életben, amelyeket bárki használhat.

 

A mandarin kacsapár a hűség jelképe A mandarin kacsapár a hűség jelképe
 . A holtomiglan-holtodiglan kapcsolat szimbóluma, hiszen a kacsapárok életük végéig együtt maradnak, és közösen nevelik utódjaikat. Ezért Kínában a menyasszonyi ruhákra gyakran festenek, hímeznek mandarin kacsapárt.
Kínában a menyasszonyi ruhákra gyakran festenek, hímeznek mandarin kacsapárt.Kínában a menyasszonyi ruhákra gyakran festenek, hímeznek mandarin kacsapárt.
Sokszor ajándékoznak a házasulandóknak olyan képet, ahol a mandarinkacsákat lótuszvirág és lótusz gyümölcs kíséretében ábrázolják. Ezzel kívánnak bőséges gyermekáldást az ifjú párnak.

2013. december 27., péntek

Karácsony üzenete

Az ünnepeknek jelentőségük van életünkben..
Olyan különleges alkalmak, amelyek felszínre hozzák a lelkünkbe rejtett titkokat.      


Jól csak a szívével lát az ember...

Azzal, hogy elfogadjuk magunkat és embertársainkat, megtapasztaljuk a belső béke hatalmát. Elhagyjuk előítéleteinket, és emberi kapcsolatainkban megtanulunk a szívünkkel látni.

“Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik? (…) Az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.” (Erich Fromm)

“Azért szeretünk valakit, mert fáradunk érte, és azért fáradunk érte, mert szeretjük.” (Erich Fromm)

 

2012. október 1., hétfő

Az idősek világnapján (október 1.)

 "Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött."
Sütő András 


Október elseje az idősek világnapja. Segítségükkel ápoljuk a hagyományainkat, száll generációról –generációra a sok tudás.
Szeretettel gondoljunk  rájuk, s nem csak ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz szeretetükkel, bölcsességükkel ők is mindig a rendelkezésünkre állnak. Idős koruk tapasztalatával helyükre tudják tenni a dolgokat, tudják mi a jó, amit tovább adhatnak, s tudják mi az a rossz, amit el kell kerülni a következő generációnak.
Feladatunk, lehetővé tenni számukra az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani nekik a pihenés éveibe. Vigyázni kell rájuk segíteni őket, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli életet élhessenek.
Érezzék, hogy nem hagyjuk magukra őket, hogy fontos részei életünknek. Szüleink és nagyszüleink mosolya és gondoskodása rengeteg erőt sugároz felénk, a kitartásuk, szeretetük felbecsülhetetlen kincs számunkra.


M Legrand : Az idősek tisztelete!

Amíg fiatal vagy,
Sosem gondolsz arra,
Hogy eljön az ősz is,
S elszállnak a darvak.

Amíg fiatal vagy,
Nincsen sosem gondod,
Nem érdekel semmi,
Csak a saját dolgod.

Pedig gondolnod kell,
Azon sok emberre,
Akik annyit tettek,
S jártak a kedvedbe.

Legalább e napon,
Jussanak eszedbe,
Legyél hálás nekik,
S ne legyen feledve.

Szüleid, akik az
Életedet adták,
Nagymamák, nagyapák,
Ne legyenek árvák.

Tanítóid, kiktől
Csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel
Tiszteleted rójad.

Törődjél és szeress,
Mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz
Annyit kapsz, majd vissza!


2012. február 23., csütörtök

Gondolatok

- Elsősorban mi hát a szeretet?



- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet
a válladra rakott.



„A csillagok voltak az első versek”

Szikrázó szavak keltek a lángból
Éjjel, mikor az arany Nap alszik
Álmában ezer csillag táncol.

A csillagok járják az első táncot,
áttetsző fátyolban fényleányok
Szaturnusz gyűrűin körbe lengnek
nyomukban gyúlnak délceg lángok.

Rejtve a mennyben, Vénusz ölén
Parázsló csókokból ábrándok kelnek
S mire az arany Nap, ébred álmából
Világra jönnek az első versek.
/Mészáros Ferenc/



2012. február 14., kedd

Február 14


Rómában kezdődött minden. Az olaszok, mint tudjuk, nagyon szeretnek mulatni, szeretik és kedvelik az ünnepeket, s ez régen sem volt másként. Az egyik ilyen kedvenc ünnepük volt Lupercakia, amelyet február 15-én tartottak. Luperca egy istennő volt, még hozzá ő volt az erdők, mezők, tüzek urának Faunusnak hitvese. S ha már istenekről van szó, hát kijárt nekik egy évben egy nap, amely napon áldozatot mutattak be nekik az emberek.
Ezen a napon Róma népe a város leghíresebb dombjához vonult, s annak rendje és módja szerint tette a dolgát, állat és kenyéráldozatot mutattak be istenüknek. Az áldozati kecskék bőréből szíjakat hasítottak, amivel a férfiak megcsapkodták a mellettük álló lányokat.
Persze, a jó öreg Juno istennő is szereti mindenbe beleártani magát. Ugyanezen a napon az ő tiszteletére egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, amelyet fiatal és természetesen nőtlen férfiak húztak ki. Így egyszerre letudták az ismerkedést is, és hát kezdődhetett a szerelem. Ha komolyra fordult a dolog, akkor a következő év ünnepén össze is házasodhattak.

Így lett ez a nap a szerelmesek napja. De hogy mitől lett Valentin nap? S hogy ki is volt Valentin? A legendák szerint egy római papról van szó, aki a keresztényeket segítette, s ezért II. Claudius császár 269. február 14-én kivégeztette. Pártfogói persze nem feledték, s halálának napját róla nevezték el, majd kikiáltották a szerelem és szeretet ünnepének.

A keresztény világban hamar elterjedt ez a szokás, s már is Angliában találhatjuk magunkat az 1400-as években. Az angolszászok már akkor is tudták, hogy hogyan kell a másik szívét rabul ejteni. A fiatalok apró ajándékokkal, versekkel lepték meg egymást.
Franciaországban is ismert lett a játék. Ők visszatértek a régi gyökerekhez, annyi különbséggel, hogy egy szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk és lányok, leendő kedvesük nevét. Aztán szép lassan, úgy az 1700-as évek tájékán megjelentek az első Valentin verseskötetek.
A 19. században, pedig a Valentin napi üdvözlőkártya küldése vált szokássá.

Valentin egyébként magyarul Bálintot jelent, ezért nálunk Bálint napként is szokták emlegetni. Hazánkban a 90-es évektől vált egyre népszerűbbé a szokás, hogy ezen a napon ajándékkal lepjük meg kedvesünket.








Nem csak a szerelem, hanem a szeretet ünnepe is. Gondoljunk szeretteinkre, lepjük meg őket ezen a napon egy apró ajándékkal, pár szál virággal, egy finom süteménnyel..

A Valentin nap megünneplése a mai kor divatja?
Bármilyen meglepő, nem! A Szent Valentin Nap megünneplését Celacius pápa rendelte el 496-ban.

A középkorban ő volt Anglia és Franciaország területén az egyik legnépszerűbb szent.

Azt se feledjük el, hogy nemcsak Valentin napkor fontos a szeretet, a törődés, a figyelmesség!

2011. július 5., kedd

Barátság, szeretet

Van úgy, hogy azt hiszed,
Nem kellesz senkinek
Egyedül vagy a világon.
Gondolj arra, hogy vár még rád,
Ezer csoda amit nem láttál,
S ezer ország nyitja rád kapuját.

Millió ember arra vár,
Úgy nézz rá, mint jóbarát
S igaz ember.
Nem hamis szívű báb.
A világ még sok titkot rejt,
De ne ítélj el soha más embert,
Amíg nem tudod, hogy ki vagy és mennyit érsz.

Nézz a tükörbe,
Lásd, amit látnod kell,
És higyj, abban amiben hinni kell,
És tedd meg, amit te magadtól elvársz.

"A legszebb gondolatok a szeretetről" cimű könyv tartalma:

 

A Szeretet Nap, amely bevilágítja lelkünk egyik felét. A Barátság Hold, amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét. Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik, hogy lelkünket felemelje, gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse. Az emberiség történetének legnagyobb gondolkodói vallanak Napról és Holdról: Szereteiről és Barátságról