Virág történetek

A virágok évezredeken keresztül fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Részei voltak különböző ünnepeknek és rituáléknak, inspirációt adtak a művészeknek, költőknek és mesemondóknak, sőt még szerelem és szerencse dolgában is hatalmat tulajdonítottak nekik.

A virágok kecses formája a művészeknek és a kézműveseknek mindig inspirációt nyújtott. A 19. századi angol művész, William Morris virág és növénymintás képeiről vált híressé.
A történelem során mindig is használtak virágokat vallási és egyéb ünnepek alkalmával. 60.000 éves sírokban is találtak virágmaradványokat.

Virágok a mitológiában

A görög mitológia a piros anemónát, amelyet gyakran szellőrózsának is neveznek, Adónisz halálához kapcsolja. Ezt a jóképű fiatalembert két istennő is szerette, Perszephoné az alvilág- és Aphrodité a szerelem istennője. Adóniszt vadászat közben halálosan megsebesítette agyaraival egy vadkan. Az ifjú vére nyomán vörös szellőrózsák fakadtak a földből. A történet egy másik változata szerint az eredetileg fehér szellőrózsát Adónisz kiomló vére festette vörösre.

A nárcisz virágról szóló görög mítosz az emberi gyarlóság istenek általi büntetésének története.  


Narcissus kivételesen vonzó és jóképű fiatalember volt, aki visszautasította az érte epekedők szerelmét. A bánatba belepusztult Echo nimfa halála felbőszítette az isteneket, akik megbüntették Narcissust. Beleszeretett saját képmásába, amit az erdei forrás víztükre fölé hajolva pillantott meg. Önimádatában megpróbálta saját magát megölelni és vízbe fulladt, de a mítosz egy másik változata szerint megölte az önmaga utáni sóvárgás.  

A rózsa

Édes illatú virág, mely egy tüskés bokron nyílik és a mitológiában sok jelentése ismert. Az istennők imádásának jeleként rózsákat helyeztek szobraik elé, az ókori rómaiaknál pedig a szépséget jelképezte és Vénusz virágaként tartották számon a rózsát. A római mitológiában a halált és az újjászületést is szimbolizálta, ezért gyakran ültették sírokra is ezt a virágot.

 

Napraforgó

A virágtányér mindig a nap felé fordul. A görög mítoszban Klytia és Apollón napisten szerelmi története megmagyarázza a virágnak ezt a mozgását.

Klytia vízinimfa, de egyes források szerint babilóniai hercegnő volt, aki beleszeretett Apollónba. Kezdetben az isten viszonozta szerelmét, és mindig visszatért hozzá. Később ráunt a leányra, aki bánatosan követte fejével, ahogyan Apollón tüzes szekerével végigvonul az égbolton. Végül az istenek megsajnálták és virággá változtatták. A legenda egyes változatai szerint körömvirág lett belőle, de a legtöbb azt tartja, hogy Klytia napraforgóvá változott.

Forrás: virágok a mitológiában

Édenkert

 

Tavaszváró...

Törpe nőszírom



Ez az apró kis virág sokszor még a hó alól dugja ki a fejét, hogy a virágjai a nap fénye alatt kibontakozhassanak.
Törpe nősziromból sokféle változat létezik, a legtöbb azonban ragyogó, mély kék színben pompázik, és a nyár közepéig nyílik. Olyan helyen érzi igazán jól magát, ahol elegendő jut neki a kellemes, tavaszi napsütésből.

  A hagyományos, sárga trombitás nárcisz, az egyik legvidámabb színfoltja a kertnek, terasznak!
A krémszínű, csipkés szélű szirmok finomak, lágyak és elegánsak.

Emlékezés - felejtés

Hányszor léptünk már be úgy egy szobába, hogy, közben elfelejtettük miért is jöttünk? Hányszor, kerestük hiába a  kulcsunkat, ami rejtélyes módon eltűnt?  Vagy hányszor felejtettük el   nevét valakinek, akire emlékeznünk kellett volna. A feledékenységnek ilyen, és ehhez hasonló esetei számtalanszor megtörténtek már mindannyiunkkal.

 A környezethez való alkalmazkodás, a túlélés alapfeltétele a tanulás, a megszerzett információk tárolásának és előhívhatóságának képessége. Ez a képesség az embernél az evolúció során különösen magas szintet ért el, noha óriási egyéni különbségek vannak. Van, aki teljes eposzokat, színdarabokat képes élete végéig fejben tartani, másoknak egy vers memorizálása is gondot okoz. Van, aki kitűnően emlékszik régi dolgokra, de arra már nem, hogy mit csinált tegnap, és olyan is, akinek inkább csak a rövidtávú memóriája működik.

 

  A beérkező emlékeket az agy tárolható formátumba rakja, konvertálja. Ez lehet vizuális - képi, akusztikus - hangi, szemantikus – jelentés szerinti formátum. Ezután elraktározódik az adat, ami függ idegrendszerünk állapotától, sajátosságainktól – motiváció, hangulat -, előzetes tapasztalatoktól, együttes érzékszervi hatásoktól, és az ismétlődések számától., A tárolás milyensége meghatározza a későbbi előhívás módját, melynek két formája van: a felismerés és a felidézés. A felismerés sokszor csak az ismerősség érzésére támaszkodik.Felidézés alkalmával viszont megelevenítjük régi emlékeinket., Mindenkinek van olyan emléke, amiben minden apró részletet fel tud idézni. Ezek olyan emlékek, melyeknek vagy nagyon erős érzelmi töltésük van, vagy nagyon érdekesek. Szinte mozizunk az agyunkban, amikor emlékezünk.
 Hogyan javítható, illetve karbantartható az emlékezőképesség?
 
LAZITSUNK:
az idegeskedés és a stressz a memória romlásával, jár, tanuljuk meg kezelni a  stresszes helyzeteket és memóriánk is javulni fog.

KONCENTRÁLJUNK: Jól mondták tanáraink annak  idején: ha valamire később is emlékezni szeretnénk, figyeljünk oda!

ÖSSZPONTOSÍTSUNK: próbáljuk meg kiküszöbölni a zavaró tényezőket, és csak az adott dologra koncentráljunk.
 Ha mindig rohanunk, nem tudunk, összpontosítani vagy teljes odaadással figyelni.

 TARTSUNK RENDET: tartsuk a fontos dolgokat olyan, kijelölt helyeken, ami jól látható és könnyen elérhető.

ÍRJUK LE: Mindig legyen nálunk naptár vagy, jegyzettömb, és írjuk le a fontos  dolgokat.

ISMÉTELJÜNK: az ismétlés javítja az emlékezést.

KÉPZELJÜK EL: Ha a frissen megtanult dolgokhoz képzeletedben társítasz valamit, az segíti a későbbi visszaemlékezést. 


Mindennapi életünk működéséhez ugyan olyan fontosak az élet folyamán felhalmozódott emlékek által létre jött információk, mint a tanult, memóriánkba szándékosan bevésett adatok. Míg az emlékezés pozitív érzelmet vált ki, a felejtés negatívat.

 A felejtés is lehet jó dolog, és az emlékezés is lehet rossz… Ezt bizonyítja ez a néhány idézet is:

Ha mindig igazat mondasz, semmire sem kell emlékezned. - Mark Twain

A boldogság nem más, mint jó egészség, és rossz memória. - Albert Schweitzer

Végül pedig: az emberek elfelejtik, amit mondasz, amit teszel, az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

A pesti Vigadó

1821. február 20-án született Feszl Frigyes építész,    a 19. századi magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Legfőbb munkái közé tartozik a Dreher-sörgyár, a pesti Vigadó, a Balassovitz-ház, az Oszvald-ház, valamint a Dohány utcai zsinagóga kupolás szentélye.

 

A pesti Vigadó

Az egyesített főváros szinte első komolyzenei intézménye és szórakoztató központja a múlt században a Pesti Vigadó volt. 1865 januárjában avatták fel ünnepi bál keretében “fényes és nyilvános táncvigalommal”. A Pesti Vigadó Feszl Frigyes építész terveinek megvalósulásával az akkori főváros legfontosabb kulturális, művelődési intézménye lett. Még ebben az évben itt mutatta be Liszt Ferenc “Szent Erzsébet legendája” című oratóriumát.

Jóval korábbi azonban a Vigadó története, ugyanis Pollack Mihály tervei alapján ezen a helyen már 1833-ban megnyílt az első Vigadó, a “Redoute”. Ebben a klasszicista épületben is igen jelentős események zajlottak, megfordult benne id. Johann Strauss, s már 1839-ben nagy sikerű hangversenyt adott Liszt Ferenc. Történelmi különlegesség, hogy 1848-49-ben a Vigadóban ülésezett az első Képviselő Ház, s ennek is következménye, hogy 1849 májusában Hentzi osztrák generális Budáról tönkre lövette az épületet.

Ebben az első Vigadóban a kulturális és a társasági élet eseményein túl pl. 1842 augusztusában tartották meg az első “iparmű-kiállítást”, mégpedig Kossuth Lajos javaslata alapján.

A mai Vigadó tervezője Feszl Frigyes hosszabb előkészületek után tíz év múlva, 1858-ban kezdett el foglalkozni az épület terveivel. A sajátos keleti elemekkel vegyített romantikus épület nagy feltűnést keltett, s a jelentős építész életművének központi műve lett. Belsejébe - többek között - Lotz Károly és Than Mór balladisztikus témákat feldolgozó freskói kerültek be. A szobrok nagy részét Alexy Károly szobrászművész készítette.

A Pesti Vigadó működésének kezdete óta rendelkezik azzal az előnnyel, hogy koncertterme többféle célra is használható. A múlt században különösen sok bált, ünnepi fogadást, köszöntőket rendeztek, s emellett természetesen a komoly zenei élet központja is volt. A fővárosban járó jelentős személyiségek sorra felléptek a Pesti Vigadó Hangversenytermében. Liszt Ferenc több műve itt került bemutatásra.

1875 márciusában Liszt Richard Wagnerrel adott közös hangversenyt a bayreuthi Festspielhaus javára.

Zenetörténeti érdekesség, hogy a legrégebbi magyar zenekar, a Filharmóniai Társaság együttese a Pesti Vigadó elkészülte után ezt az épületet tekintette otthonának, s kezdetben többször vezényelte itt a zenekart a nagy magyar zeneszerző, Erkel Ferenc. Ragaszkodott ehhez az épülethez Kodály Zoltán, Bartók Béla és Dohnányi Ernő is. Bartók fellépéseinek emlékét idézi az épületen elhelyezett emléktábla.

Torkos Csütörtök, a hamvazószerdát követő nap

A Torkos Csütörtök régi magyar népszokás, a farsangi időszak vége után, a farsang farkát követő hamvazószerda utáni nap a torkos csütörtök.

A hamvazószerdán kezdődő 40 napos böjtöt torkos csütörtökön felfüggesztették egy napra, ilyenkor fogyasztották a farsangról megmaradt ételeket, kötelező volt a torkoskodás, fánkot és más zsíros ételeket készítettek. Húsvétig ez volt az utolsó alkalom a kiadós, "torkos" étkezésre.

Michelangelo Buonarroti

A reneszánsz egyik leghíresebb művésze, szobrász, építész, festő és költő
Michelangelo 1475 március 6-án született Arezzoban és 1564. február 18-án halt meg Rómában.

Kortársai különcnek tartották, emberkerülőnek, barátságtalannak.
Örök félreértés ez a nagy munkás lángelme meg a világ között. Ő maga magyarázta meg ezt a legszebben a San Silvestro sekrestyéjében Vittoria Colonnának:
"Sokan azt mondják, hogy a neves művészek különös lények, zárkózottak és szűkszavúak; holott azok is csak olyanok, mint a többi ember... Egyáltalán nincs igazuk azoknak a hiú henyéknek, akik egy munkás és elfoglalt művésztől azt várnák, hogy unalmukban szórakoztassa őket, holott oly kevés ideje van rá az életben, hogy igazán megvalósítsa, ami a rendeltetése."

"Én az embert keresem, a mindenkori Embert, az örök jelképet, aki az idők kezdete óta újra meg újra vállalja a harcot a szabadságért!\" – vallja az agg Michelangelo, minden művészek legnagyobbika, a szobrászat, a festészet, az építészet és a költészet nagymestere, Savonarola, Machiavelli, Leonardo de Vinci, Raffaello kortársa, az emberiség egyik csodálatos korszakának, a reneszánsznak halhatatlan alkotó elméje és csaknem egy évszázadon át cselekvő részese és szemtanúja.

Művész volt, aki örök harcban állt önmagával és a világgal, és ezt az állandó küzdelmet véste márványba, festette falra és foglalta versbe.
Egy művész, akinek művei szimbólumokká váltak, hiszen alkotásai mellett nem lehet elmenni; megállásra kényszerítenek, lenyűgöznek, magukkal ragadnak, csodálatba ejtenek, érzéseket kavarnak fel.

Műveiben fellelhető minden mozdulat, indulat, mind rólunk is szólnak, a mi fájdalmainkról, vágyainkról, szenvedéseinkről, harcainkról, érzéseinkről. Ráébresztenek önnön nagyságunkra, és rádöbbentenek esendő, gyarló, porszemnyi mivoltunkra.

Február 18. - Zrinyi Ilona halála - 1703

A Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péter lánya, I. Rákóczi Ferenc majd Thököly Imre felesége, a későbbi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc anyja, a férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában 1703. február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt.

Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak költő öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja Frangepán Katalin műfordítóként is ismert. 1666 március 1-én férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Házasságuk nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc.

Zrínyi Ilona apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette rendi mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Huszonhárom évesen özvegyen maradt két gyermekkel, Juliannával és Ferenccel. Zrínyi Ilona katolikus hite ellenére gyűlölte a Habsburg-házat. Anyósa, Báthory Zsófia, férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, ő lett a hatalmas Rákóczi birtok úrnője. A fiatal özvegy ezután egyedül irányította a birtokait és sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Így fia nevében intézkedhetett minden lényeges ügyben.

A három esztendeje megözvegyült Zrínyi Ilona már 1679 nyarán levelezett a nála legalább öt évvel fiatalabb késmárki Thököly Imre gróffal. Ezekben az írásokban a házasság is szóba került, de azt közös akarattal későbbre, kedvezőbb időkre halasztották. A "kuruc király" 1680 elején tette először nyilvánosan tiszteletét a minden kortársi leírás szerint ragyogó szépségű asszonynál - kíséretével, ebédmeghívottként. Ahhoz azonban, hogy egybekeljenek, meg kellett szerezni mind a bécsi udvar, mind a Porta jóváhagyását, ami csak 1682 elején történt meg.

Házasságkötésüket nemcsak Gyöngyösi István verselte meg, de francia regény is íródott e romantikus kapcsolatról. Kapcsolatuk további alakulása azt bizonyítja, hogy az mindkettőjük részéről szerelmi indíttatású volt, s az is maradt az asszony haláláig.

Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. A felvidéki területek sikeres visszafoglalásával 1681-re elérték, hogy a Habsburg császár bizonyos engedményeket tegyen. Férje ezek után megpróbált szövetségeseket keresni, és különböző tárgyalásokat folytatni, törekvései azonban nem jártak sikerrel és vereségekor 1685-ben sorsa megpecsételődött.

A törökök fogságába került Thökölyt rabláncon vitték Nándorfehérvárra. Felesége Munkácson maradt két gyermekével és három évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen. 1687 telén Zrínyi Ilona írta Béthune márkinak Munkácsról: "Nekünk semmi sem drágább, mint az idő, és nincs veszedelmesebb, mint ha csak hiábavalóan telik az idő." A török ellenes harcok sikere miatt Thököly, aki a törökök híve volt, nem tudott segítségére sietni, így 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, mire a bécsi udvar gyermekeitől elszakította s a bécsi Orsolya-szüzek zárdájába internálta. 

1691-ig az Orsolyaszűzek zárdájában lakott, ahol lányát, Rákóczi Juliannát nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet azonban Neuhausba vitték, egy jezsuita iskolába és anya és fia soha többé nem találkozhattak. Amikor Heisler generális Thököly fogságába került, Zrínyi Ilonát a rab tábornokkal kicserélték. Búcsúlevelét, amit ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg soha nem kaphatta meg.

"Édes Fiam!
Férjem-uram magához hív engem. Rettentő nagy út áll előttem, de azért sietve sietek uramhoz és hűséges férjemhez. Kötelességem hozza ezt magával. Semmi sem esik nekem olyan súlyosan, mint tőled elszakadni, mert te nekem bánatot sohasem okoztál. Csak tanulj szorgalmasan, és rajta légy, hogy a dicsőség koronáját elnyerjed! Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.
Becsüld az embereket! Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli.
Anyai áldásommal minden jót kívánok neked. Bárhová vet a sors, maradok mindenütt és mindenkor a te forrón szerető anyád:
Zrínyi Ilona, 1692."

Hamvait 1906-ban hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra.

Még a Thökölyvel szemben negatívan elfogult II. Rákóczi Ferenc is elismeri Vallomásaiban, hogy édesanyja "nagy szellemén is volt hatalma a szerelemnek". Mostohaapját azonban olyan "hozományvadásznak" tartotta, aki csak színlelte a szerelmet. Annyi bizonyos, hogy Zrínyi Ilona boldog anya volt, s a férje mellett jóban-rosszban hősiesen kitartó asszony szimbólumává vált.

Forrás: mult-kor .hu.
Magyar hősők:
Zrínyi Ilona