Néhány évtizeden belül megtalálhatjuk a Földön kívüli életet!

Mars

Valószínűleg feltűnő vörös színe ihlette az ókor emberét, hogy a római hadistenről nevezze el. Noha csak feleakkora, mint a Föld, az összes égitest közül mégis ez hasonlít legjobban lakóhelyünkhöz. A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos.


A Naprendszerben a legnépszerűbb célpont továbbra is a Mars. A körülötte keringő és a felszínén dolgozó szondák megfigyelései megerősítették, hogy a bolygón egykor folyékony víz volt. Az ősi vízmennyiség egy része a világűrbe szökött, erre utalnak a Curiosity rover friss deutérium-hidrogén (D/H) izotóparány-mérései. A víz egykori jelenlétét támasztják alá egyes marsi meteoritok vizsgálatai is, amelyek szintén az izotóparányok alapján mutatták ki, hogy a jelenlegi két jellegzetes D/H izotóparány (a légköri és a kéreg mélyén jellemző értékek) mellett egy harmadik is létezik. Ez arra utal, hogy több különböző H₂O-raktár van a bolygón, a most azonosított harmadikat a poláris jégsapkák, illetve a felszín alatti, eltemetett jégtömegek képviselik. Ha ezek jéganyaga egykor olvadt állapotban volt, a víz 100-150 méter vastagon boríthatta be a bolygó felszínét (ha a Mars domborzati egyenetlenségeitől eltekintünk).

A legfontosabb lépésre 2020 körül kerül sor: anyagmintát hoznak a Marsról a Földre, amit bolygónkon a marsi helyszínekhez képest sokkal részletesebben lehet majd vizsgálni. A nagyjából 2030-ra tervezett emberes Mars-expedíció pedig jó eséllyel adhat választ az egykori (esetleg mai) marsi élettel kapcsolatos több kérdésre is.

Élet keresése az exobolygókon

Az exobolygók – azaz Naprendszeren kívüli bolygók – kutatása során (főleg a Kepler űrtávcső mérései alapján) kiderült, hogy valószínűleg szinte minden csillag körül kering bolygó, méghozzá általában több is. Míg az exobolygók felfedezésének első éveiben főleg nagy, a Jupiterhez hasonló méretű bolygókat azonosítottak, mára a kisebb objektumok vezetik a listát. Úgy tűnik, a Földhöz hasonló méretű és tömegű planéták gyakoriak a világegyetemben. A nagy számok törvénye alapján pedig sok keringhet közülük az adott csillag ún. „lakhatósági zónájában" (ahol tartósan létezhet folyékony víz a felszínen), ami a földiekhez hasonló, az élet keletkezését és fennmaradását lehetővé tevő körülmények kialakulását eredményezheti. 

A James Webb űrteleszkóp nagy segítség lehet majd az exobolygók kutatásában

Forrás: NASA

Az elkövetkező időszak fő feladata már nem az exobolygók felfedezése, hanem részletesebb jellemzése lesz - többek között a 2018-ban induló, 6,5 méteres tükörátmérőjű James Webb űrtávcső segítségével. Perspektivikus témakör az exobolygók légkörének elemzése, éghajlati viszonyaik megközelítő feltárása. 

A NASA egyik vezető tudósa, Ellen Stofan egy élhető bolygók kutatásáról szóló konferencián beszélt minderről  "Tíz éven belül igazolható a földönkivűliek létezése"

Forrás Origo/-részlet

 

A biodiverzitás

Május 22.  a biodiverzitás  napja.

Amikor a társadalmi szervezetek fontosnak tartják, hogy egy dolognak külön napot szenteljenek, az azért van, mert olyan dologról van szó, amivel rendszeresen foglalkoznunk kell. 1992. május 22.-én az ENSZ környezetvédelmi programjának konferenciáján, Nairobiban, elfogadták a biológiai sokféleség egyezmény végleges szövegét. Ezért lett május 22.-e az a nap, amikor erre a problémára irányul a figyelem. A sokféleség fennmaradását ugyanis számos veszély fenyegeti.

Az ökológia egyik leggyakrabban használt fogalma a diverzitás. Egy-egy élőhelyet, társulást elsősorban annak sokféleségével jellemeznek és az egy területen lezajló folyamatok is jól nyomon követhetők a diverzitás változásának megfigyelésével. A biodiverzitás mára már az egyik legtöbbet használt szó lett a természetvédelemben. Kezdik úgy tekinteni, mint valamiféle természeti erőforrást, akár a napsugárzást vagy a szélerőt. Ezért is fontos a biodiverzitás, a földi élet sokszínűségének, sokféleségének megőrzése, amit ma már nemzetközi egyezmények is szorgalmaznak.

A biodiverzitás az élővilág stabilitása szempontjából nagyon fontos. Egyes fajok eltűnése vagy felszaporodása az élő rendszerek esetében valamilyen hibára utal, amit általában az emberi tevékenységek váltanak ki. A sokféleség megszűnésének legdurvább példája az esőerdők irtása. Az esőerdőben egy négyzetkilométeren több tízezer különböző faj él, míg ha ezt kiirtják, mondjuk szántóföld létesítése céljából, akkor marad a haszonnövény.   A sokféleség csökkenése létező veszély, a XXI. század egyik nagy problémája lesz, a következményei egyelőre kiszámíthatatlanok.

A biológiai sokféleség fontosságát a ’80-as években már felismerték, az 1992-es Rio-i konferencia fontos témája volt. A konferencia eredménye a Biológiai Sokféleség Egyezmény volt, ami nemzetközi szinten határozott meg feladatokat és alapelveket a biológiai sokféleség védelmében.

Az Egyezmény fő célkitűzései a következők:

- A biológiai sokféleség megőrzése, ami nem csupán a fajok, hanem a genetikai állomány és az élőhelyek szintjén is megjelenik. Az Egyezmény a biodiverzitás megőrzése, használata és a hasznok megosztása között igyekszik egyensúlyt teremteni.
 - A fajok, ökoszisztémák, egyéb ökológiai rendszerek fenntartható használata, ami azt jelenti, hogy az hosszú távon nem jár a sokféleség drasztikus csökkenésével, és nem veszélyezteti a jövő nemzedékeinek igényeit.

Az Egyezmény nem klasszikus természetvédelmi törvény, mégis jelentős abból a szempontból, hogy az egész élővilág védelmére helyezi a hangsúlyt, illetve célja a természeti elemek degradációjának megállítása.

Naponta átlagosan 50 faj hal ki a Földön. Ha ez így folytatódik, gyors és beláthatatlan következmények várhatók, melyek közvetlenül az emberiséget  érintenek majd. 

Nagyjából 7000 növényt, 100 állatfajt használunk étkezési célra, gyógyszereink fele növényi eredetű – ezt meg kellene becsülni. A biogeokémiai folyamatokban rengeteg növény, állat vesz részt, azaz, hogy lélegezni tudjunk, hogy a földben megteremjen a betevő, hogy tiszta legyen a víz, rengeteg faj ,munkája’ szükséges.

Magyarországon 2006. május 22.-én került először megrendezésre a biodiverzitás napja.

Múzeumok Nemzetközi Napja

A Múzeumok Nemzetközi Napja ünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában tartott XI. konferenciáján határozták el. Első alkalommal 1978. május 18-án tartották meg.  Azóta már több mint száz ország közel 30000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményben. Az ünnep célja, hogy az "év eme napján komolyabb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző és bemutató intézmények felé.

Vers vasárnapra - Goethe: Májusi dal

A természet mind fénylik feléd! Villog a napfény! Nevet a rét! Már minden ágból kitört a rügy, minden bokorból ezernyi fütty: s árad a szívből öröm, gyönyör. Ó, kedv, vidámság, Ó nap! Ó föld! Ó szerelem! te csupa arany hajnali felhőm ott magasan! Fényed megáldja a friss mezőt s a földet elönti szirom-ködöd. Ó lány, leányka, szeretlek én! S te hogy szeretsz! Hogy villansz felém! Mint dalt pacsirta s hajnalt szeret, mint nyíló rózsa üde szelet, vérem tüzével úgy vágylak én, ki ifjúságot öntesz belém, s új dalra, táncra kedvet adsz. Szeress örökre s boldog maradsz. /Ford.: Hajnal Gábor/

1618.O5.15. Johannes Kepler megalkotta a bolygók mozgásával kapcsolatos törvényeit

  
 Johannes Kepler  csillagász, fizikus és matematikus, minden idők egyik legnagyobb asztronómusa .




 A bolygók mozgásának leírása az ókorban, majd később is az egyik legizgalmasabb kérdése volt a tudománynak. A legkülönbözőbb Föld-középpontú (geocentrikus), illetve Nap-középpontú (heliocentrikus) elméletek születtek már a távcsövek megalkotása előtt is. Egyes bolygók látszólag előre-hátra mozognak az égbolton, ezért is volt nehéz a mozgásukban a szabályt észrevenni, magyarázni.
Tycho de Brahe dán tudós volt az utolsó jelentős csillagász, aki csillagászati távcső nélkül vizsgálta az égboltot. Több évtizedes nagyon precíz megfigyeléseit feljegyezve lényegében már birtokában volt a bolygók mozgási adatainak, csupán az adatokat tömören összefoglaló fizikai törvény hiányzott munkásságából. Tycho de Brache megfigyelései alapján Johannes Kepler  csillagász foglalta össze három törvényben a Naprendszerünk bolygóinak mozgástörvényeit.


Meghatározta az égitestek fénysugarának törését áthaladva az atmoszférán, valamint a szemlencse és a szemüveg optikai törvényeit. Johannes Kepler lencserendszereket hozott létre és 1611-ben feltalálta a csillagászati vagy Kepler-féle távcsövet. 1609-ben hozta nyilvánosságra a bolygók mozgásának első és második törvényét, majd 1618-ban a harmadikat. Az első törvény szerint a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, az ellipszis két gyújtópontjának egyikén a Nap áll. A második törvény kimondja, hogy ha a Napot és egy bolygót gondolatban egy egyenessel összekötünk, ez a vonal azonos időközökben azonos nagyságú felületeket érint a bolygó mozgása alatt. A harmadik törvény pedig így szól: a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint a Naptól való távolságuk harmadik hatványai.

Nyári eső

Evolúciós oka lehet annak, hogy a legtöbben szeretik a friss eső illatát, amely a talajban lévő kémiai anyagok hirtelen felszabadulása miatt alakul ki.

 

  A sajátos illat egyik fő összetevőjét olyan növényi olajok adják, amelyeket a növények az eső előtti időszakban választanak ki. Az eső érkezésekor ezek a talajban felhalmozódó illatanyagok összekeverednek, és a levegőbe kerülnek. (Az is kiderült, hogy ezek a növényi olajok gátolják a csírázást, valószínűleg azért, hogy a száraz időszakban csökkenjen a vízért való versengés.)

Talajlakó baktériumok (sugárgombák, Actinomycetes) is hozzájárulnak az eső jó illatához egy olyan vegyülettel, amelyet spóraképzésük közben termelnek. Megint csak az esőcseppek azok, amelyek a talajban lévő spórákat és ezt a vegyületet a levegőbe juttatják. Egyébként ugyanez a vegyület adja a talaj "tavaszi szagát", amit például az első kertészkedéskor érezhetünk, és amelyre az emberi orr különösen érzékeny.
Diana Young antropológus (University of Queensland) szerint evolúciós gyökerei vannak annak, hogy kellemesnek érezzük az eső illatát. Ausztrál őslakók körében végzett kutatásai során kiderült, hogy ők a zöld színnel társítják az eső illatát, ami a száraz évszak utáni első csapadék, illetve a természet kizöldülése, végső soron pedig a táplálékforrások közötti ősi kapcsolatra utal. Young ezt "kulturális szinesztéziának" nevezi: a különböző érzékszervi tapasztalatok keveredését egy társadalmi kontextusban.

/forrás:origo/

2015. A Fény Nemzetközi Éve

   Az Európai Fizikai Társulat (EPS) kezdeményezése elnyerte az UNESCO és rajta keresztül az ENSZ támogatását arra, hogy a 2015. év, a Fény Nemzetközi Éve legyen. A világeseménnyé váló kezdeményezéshez Magyarország is örömmel csatlakozik.  Ez azért is fontos, mert hazánk nemes hagyományokkal büszkélkedhet mind az optikai tudományok, mind a művészetek területén.

Az, hogy a fény egy éven át a figyelem középpontjában lesz, lehetőség mindnyájunk számára, hogy újra felfedezzük, vagy éppenséggel most ismerjük meg a fény számos pozitív hatását életünkre, mindennapjainkra. 

 
















A fény az élet és az egészség egyik legfontosabb forrása. 

A modern életmód hatására jelentősen csökkent a nappali fényben eltöltött órák száma, ugyanis mindössze 10%-át töltjük a szabadban a többit zárt térben, betonfalak és üvegtáblák mögött a természetes fénytől elszigetelten.  Száz esztendővel ezelőtt ez az arány még 90% volt. 

A szemünkbe behatoló fénynek két fontos funkciója ismeretes: optikai tartománya a látóidegeken keresztül lehetővé teszi a látást, energetikai tartománya aktiválja az anyagcserét és hormonrendszerünk mirigyeit.
A természetes napfény, anélkül, hogy közvetlenül észlelnénk, óriási hatással van egész szervezetünkre. Nem csak az ébrenlét és az alvás ritmusát szabályozza, de hatással van a hormonrendszerre, szabályozza a vérnyomást és az anyagcserét, fokozza a méregtelenítő mechanizmusokat.