1880.július 27.én született Helen Keller

Helen Keller (1880-1967)

A világtalanság, az örök csend és a némaság egyenként is emberpróbáló teher a fogyatékos ember számára. Helen Keller e három igát egyszerre hordozva teremtett magának - segítséggel - kiegyensúlyozott életet. Népszerűségét mutatja, hogy hosszú élete során (nyolcvannyolc évesen hunyt el) oly hírneves emberekkel került nem egy esetben baráti kapcsolatba, mint Alexander Graham Bell, Enrico Caruso, Charlie Chaplin, Thomas Alva Edison, Henry Ford, Rabindranath Tagore vagy Mark Twain.

Helen Keller 1880. június 27-én született Tuscumbiában, egy észak-alabamai kisvárosban. Az életerős kisgyermek tizenkilenc hónapos korában egy súlyos agy- és gyomorvérzést követően - melyet csodával határos módon túlélt - elvesztette látását, hallását, és megnémult. 

Később a sötétség és csend börtönében vergődő hétéves - elkényeztetett, akaratos, a szülők felett "zsarnokoskodó", zabolátlan - kislányhoz tanítónő érkezett a vakok bostoni Perkins-intézetéből. 

A szülők a siketnémák gyógyításával foglalkozó - s a telefon feltalálásával közismertté vált - Alexander Graham Bell tanácsára hívták házukba a huszonegy éves gyógypedagógust, aki a siket-vakok oktatására-nevelésére szakosodott.

A nevelést és oktatást a kislány megszelídítésével kellett kezdenie. Miután megnyerte védence bizalmát a kislány által gyakran megérintett tárgyak nevét a tenyerébe betűzte. A folytonos ismétléssel pedig rögzültek a tárgyakhoz kapcsolódó jelek, vagyis a szavak. 

Kitűnő értelmi képességeinek köszönhetően Helen gyorsan haladt a tanulásban. Azonban az elvont fogalmak megértése jóval nehezebben ment. A Braille-ABC elsajátítása után viszont megnyílt számára az írás és az olvasás lehetősége.

Helen Keller 10 éves volt, amikor Sarah Fuller megtanította beszélni. Természetesen beszéde nehezen volt érthető, de képes volt előadásokat tartani és gondolatait a beszéd útján is kifejezni.

Helen Keller 20 éves volt, amikor környezete lebeszélése ellenére jelentkezett a Radcliffe Egyetemre.

Felvették, és az egyetemi órák anyagát a hűséges barátnő és tanító, Anne Sullivan betűzte a tenyerébe.

Vizsgáihoz Helen nem kért és nem kapott semmiféle könnyítést. Szerette a görög és a latin nyelveket, a történelmet és a földrajzot, de kevésbé az elvont számtant és mértant.

24 évesen átvehette a diplomáját, hogy azután tudását átadhassa a rászorulóknak. Ekkor jelent meg önéletírása.  (A magyar fordítás címe: Csöndes, sötét viágom.)

Megtanult gépelni és ettől kezdve könyveit segítség nélkül irta. 1923-tól bekapcsolódott az Amerikai Vakok Szövetsége munkájába. Hosszú élete során beutazta mind az öt kontinenst, előadásokat tartott, agitált.

A két világháború idején a kórházakban bátorította azokat, akik elveszítették látásukat. Optimista és bölcs gondolatait tanulmányaiban és könyveiben fogalmazta meg Helen Keller, aki szerint a "győzhetetlen szellem" képes minden igazságot átlátni.
Folytonosan anyagi gondokkal küszködött, egy ideig arra kényszerült hogy varietében lépien fel, majd A. Carnegie támogatta.

Tanárnőjével, Sullivannel együtt lakott, annak 1936-ban bekövetkezett haláláig. 1946-ban háza porig égett, barátai építtették újjá.

Sorsát szinte kezdettől fogva élénk közérdeklődés kísérte, törhetetlenül optimista írásait, amelyhez saját élete nyújtott cáfolhatatlan fedezetet, széles körben olvasták. Kora kiemelkedő személyiségei fogadták barátságukba, különböző egyetemek avatták díszdoktorukká. 

  Forrás: 
 Minden ami irodalom
 Forrás: http://onagy.zoltan.terasz.hu