A szecesszió világhírű mestere Alfons Mucha - kiállítás Szegeden

Szeged belvárosában áll egy csodálatos épület, a Reök-palota. 
 
Az épület a magyar szecesszió egységes, tiszta stílusú megtestesülése, európai viszonylatban is a legszebbek egyike. tervezte Magyar Ede, épült 1907-ben. /Wikipédia/

 

Május 7-ig tekinthető meg Alfons Mucha kiállítása.

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh festő, grafikus, díszlettervező.

Mucha kecses nőalakjait még azok is ismerik, akik nem jártak múzeumokban, mert illusztrációként annyiszor felhasználták őket. Sokan nem is tudják, kitől származnak a virágokkal, indás-palmettás folyondárokkal körülölelt hölgyek képei. Többnyire nem is kötik Muchához a gyönyörű asszonyok portréit, így azután azt sem tudják, hogy a művész festőként, plakátrajzolóként, grafikusként, díszlettervezőként és iparművészként egyaránt sikeres volt.

A múlt század nőideáljai tekintenek ránk a képekről. A telt és a karcsú idomokon lágyan omló ruhák az örök nőket mutatják, a szenvedélyeseket és szendéket. Olykor megközelíthetetlen démonnak, máskor védtelen angyalnak láttatja őket.

 A csehországi Ivančicében született polgár szülők gyermekeként. 1877-ben Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített. 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult.

1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Ugyanebben az évben    elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját, ami egy csapásra híressé tette. Sarah Bernhardt szerződtette, hét évig az ő és színháza (Theatre de la Renaissance) számára készített plakátokat, s folyamatosan érkeztek megrendelések párizsi cégektől, csoportoktól, magánemberektől, még Angliából is (Nestlé). Az 1900-as világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját. Ezután néhány évet az Amerikai Egyesült Államokban töltött. 1910-ben visszatért Csehországba. E korszakának legjelentősebb munkája a Szláv eposz húsz festményből álló sorozata. Az 1913-ban festett képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei.

Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet.

Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok.