"Budapesten, a Ferenciek templomának Kossuth Lajos
utcára néző falán ércbe öntött kép ábrázol egy megkapó, izgalmas
jelenetet. Az árvíz öntötte Pest házainak padlásablakaiból kétségbeesett
emberek sikoltoznak segítségért s ím, a düledező házak tövében megáll
egy csónak. Közepén Herkulesre emlékeztető óriás áll: legyen vége a
kétségbeesésnek. Veletek van Isten, mert ímé eljött értetek – Wesselényi
Miklós.
Államférfiak, tudósok, költők, írók bármi sokat írtak
légyen Wesselényi Miklósról, nem írhattak eleget, nem annyit, hogy
magyar lelkünk megunja a vele való foglalkozást. Érezzük, hogy már neve
hallatára felmelegszik egész valónk. Testben, lélekben egyike volt a
világ legtökéletesebb embereinek, s mi, öregek, szeretettel gondolunk
vissza ifjúságunk ama szép idejére, midőn őt állítottuk magunk elé
példaképül, hozzá hasonlók szerettünk volna lenni mind: rettenthetetlen
védői a magyar szabadságnak, felemelői az elnyomott osztályoknak, erős
karú, bátor szívű mentői a szerencsétleneknek s megtorlói minden
sérelemnek, mit idegenek a magyar név becsületén elkövettek.
Biztos mondom, összes nagy magyarjaink közt nincs
egyetlen, kinek jelleme, élete tisztább s az ifjú lélekre termékenyítőbb
volna, mint Wesselényi Miklós."
/Benedek Elek “Nagy Magyarok” című műve Wesselényi Miklóst bemutató rész /
Wesselényi Miklós báró, a magyar reformellenzék egyik vezetője 1796. december 30-án született az erdélyi Zsibón. Apja, a "zsibói bölényként" emlegetett idősebb Wesselényi Miklós művelt és tájékozott, ám hirtelen haragú és nyakas főúr volt. Bíróság elé jakobinus összeesküvőként került, börtönbe pedig azért, mert hadjáratot indított egyik szomszédja ellen. Fiát szigorral és nagy elvárásokkal nevelte, nem csak szellemét, de testét-lelkét is pallérozta.
1850. IV. 21.én halt meg.
Wesselényi Miklós báró, a magyar reformellenzék egyik vezetője 1796. december 30-án született az erdélyi Zsibón. Apja, a "zsibói bölényként" emlegetett idősebb Wesselényi Miklós művelt és tájékozott, ám hirtelen haragú és nyakas főúr volt. Bíróság elé jakobinus összeesküvőként került, börtönbe pedig azért, mert hadjáratot indított egyik szomszédja ellen. Fiát szigorral és nagy elvárásokkal nevelte, nem csak szellemét, de testét-lelkét is pallérozta.
1850. IV. 21.én halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése