A földmozgások által kevésbé sújtott ohiói Hamiltonban született 1900. április 26-án, de a szülei korán elváltak, és az anyai nagyapja nevelte fel, emiatt 1909-ben a szeizmológiai szempontból izgalmasabb helyen fekvő Los Angelesbe költözött. A Stanford egyetemen diplomázott, majd a California Institute of Technologyn szerzett PhD fokozatot. Elméleti fizikusnak készült, a földrengésekhez semmi köze sem volt, de 1927-ben az egyetem Nobel-díjas elnöke, Robert Millikan behívatta az irodájába, és azt mondta neki, fizikust keresnek a szeizmológiai laboratóriumba. Richter azt hitte, tévedésből szóltak neki, de kíváncsiságból belevágott.
Mindössze nyolc év kellett ahhoz, hogy a nulláról eljusson a tévedésből tízfokúnak hitt, de valójában korlátlan skáláig. Pedig az elején csak azzal bízták meg, hogy Dél-Kalifornia rengéseit katalogizálja az epicentrum és az időpontok szerint. Innen jött az ötlet, hogy valamilyen erősségi sorrendet kellene felállítani, de Richter hiába kísérletezett, a rengések közötti különbség olyan jelentős volt, hogy képtelenség volt őket összehasonlítani. Munkatársa, Beno Gutenberg állt elő a javaslattal, hogy a rengések milliméterben mért számértékének logaritmusát az epicentrum távolságának függvényében ábrázolják. A új skála szerint megadott érték a földmozgás mértékét jelzi, s minden egyes fokozat az előzőnek a tízszeresét jelzi, vagyis a 6-os fokozat százszorosa a 4-esnek, a 7-es ezerszerese, a 8-as tízezerszerese.
Szokták emlegetni a Mercalli-skálát is a földrengéseknél. Giuseppe Mercalli olasz katolikus pap és természettudós Richter előtt ötven évvel állította fel tizenkét fokú skáláját, de ő csak a rengés által okozott pusztítás alapján rangsorolta a földmozgásokat, márpedig ez nem fejezte ki az erősséget, hiszen egészen más a rengés következménye, ha például az epicentrum az óceán alatt van, vagy pedig egy sűrűn lakott területen. Többnyire ezért szokták együttesen használni a két mérési rendszert.
Richter a szeizmológia megszállottja lett, a tudományág két alapkönyvét ő írta, noha soha nem publikált szakmai folyóiratokban, és a tudományos akadémiának sem lett a tagja. Az egész életét a kutatásnak szentelte, megtanult oroszul, olaszul, franciául, spanyolul, németül, sőt még egy kicsit japánul is, hogy a tudományos kutatásokat eredetiben olvashassa. És mindent komolyan vett, amikor például a Caltechen, ahol egész életében dolgozott, nyugdíjba vonulásakor a kollégái a Richter-skáláról készített szellemes paródiával búcsúztatták, zokon vette, mondván, a tudománnyal nem lehet viccelni.
Otthonában is egy szeizmográf állt a nappalijában, hogy minden pillanatban vizsgálhassa, remeg-e éppen a föld. És bárkit szívesen fogadott, hogy magyarázhasson neki egy kicsit a földmozgások tudományáról. Imádott a sajtónak nyilatkozni, ha földmozgások voltak, odaült a telefon mellé az intézetben, és csak ő válaszolhatott az újságírók érdeklődő hívásaira. Sokszor elmondta, hogy nem kell félni a földrengésektől, mert a statisztika szerint sokkal veszélyesebb az országúton autózni, és azt hangsúlyozta, hogy megfelelő felkészüléssel és építészeti szabályokkal jelentősen csökkenthetők a károk. Ellenezte, hogy harminc emeletnél magasabb épületeket húzzanak fel, és javasolta, hogy minél kevesebb díszítőelemet alkalmazzanak a kivitelezéskor. Los Angelesben megfogadták a tanácsait, s amikor 1971-ben súlyos földrengés okozott károkat a városban, a politikusok köszönetet mondtak neki, mert ezrek életét mentette meg.
/forrás: Magazin.hu/
A földrengések előidézői: lemeztektonikai folyamatok
A Föld szilárd burka, a néhányszor 10 kilométer vastag kőzetburok nem egységes gömbhéjként borítja bolygónkat, hanem darabokra van töredezve - amolyan repedezett tojáshéjként kell elképzelnünk. A darabokat kőzetlemezeknek nevezzük, amelyek - az alattuk fekvő lágyabb földköpenybe merülve - állandó mozgásban vannak. Mozgásuk során egymástól távolodhatnak, egymáshoz közeledhetnek, vagy el is csúszhatnak egymás mellett.
A kőzetlemezek mozgása következtében a kőzetburokban feszültség halmozódik föl. A növekvő feszítőerő bizonyos nagyság elérésekor a kérget hirtelen megrepeszti, eltöri. A hirtelen törés, repedés messzire szétterjedő rezgőmozgással jár, amely a kérget megremegteti. Ez a jelenség a földrengés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése