A kerámiagyártás grand seigneurje, Zsolnay Vilmos.
Zsolnay-kerámia évszázados fogalom itthon és szerte a világon.
Hogyan lett rang és márka a pécsi kerámiából? A
festőművészi ambíciókat tápláló ifjú Zsolnay az atyai óhajt követve
lépett kereskedelmi pályára. Különösebb előképzettség nélkül fogott
hozzá a kerámiák gyártásához. A technikai érdeklődést, a művészi és
kereskedelmi érzéket egyesítő gyáralapító pár év leforgása alatt a
szakma európai hírű mesterévé vált. Agyagkísérletei, híres újítása, az
eozinmáz - vagy ahogy Zsolnay írta, eosin - óriási lépés volt a hazai
iparművészetben. Zsolnay Vilmos munkáját népes családja segítette:
gyermekei, vejei, rokonai sorra tervezték az edényeket, virágtartókat,
szobrokat és tálakat. De három nagy hírű szobrász - Stróbl Alajos, Telcs
Ede és Kisfaludy Stróbl Zsigmond - is hozzájárult a Zsolnay-formavilág
gazdagításához. Róth Miksát, a kiváló mozaik- és üvegfestőt is
elvarázsolták az eozin fényei. A XIX-XX. század fordulóján a kor neves
építészei, Steindl Imre, Lechner Ödön vagy Árkay Aladár olyan jeles
épületeiken alkalmazták az üzem kerámiáit, mint az Országház és az
Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet és a fasori református templom,
de Zsolnay-épületdíszek ragyognak a a
kecskeméti városházán is.
Idővel a Zsolnay-manufaktúra díszárui a
különböző stílusformákon belül egyedi arculatot kaptak, és ezt az
eredetiséget ma is híven őrzik. A forma és a díszítés végtelen
gazdagságát a bécsi világkiállítás után gyártott sorozatok példázzák. A
Pannónia-, a halhólyag-, az arab, a mignon- és a rokokó sorozat légies
dísztárgyai kifogyhatatlan fantáziáról tanúskodnak. Ma is több széria
indul el hódító útjára a pécsi műhelyből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése