Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere
“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a
gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se
ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a
kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is
szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak
a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen
elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az,
aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami
bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”
1896 évvel ezelőtt ezen a napon született Marcus Aurelius - a filozófuscsászár.
"Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer
vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább. Válasza
megsejthető abból, ahogy magát is figyelmezteti: „Vigyázz, el ne
császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy
csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető,
istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul
kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia
igyekezett tenni.” Aki már beleolvasott valaha a naplótöredékeiből
összerendezett Elmélkedéseibe, érezheti, hogy benne elsősorban az ember
szólal meg, aki a mai értelmes és kereső gondolkodót is szíves társául
fogadja.
Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki.
Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén
is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel,
hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”.
Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a
gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi
magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek
csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”
Forrás: Takács Mária Új Akropolisz /részlet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése