Pécs és környéke tájjellegű ételei

Baranya megye sok nemzetiséggel rendelkezik: a magyaron kivül németek, horvátok, sokácok, bunyevácok, sőt székelyek is laknak itt. Igy az ételek területén is sokféleséggel kell számolni.

Ezen a területen különösen sokféle gyümölcs terem: ilyenek a körtefajták, az almafajták (pl. metszett, porcogó és tökalma), a szilva. Nagy részén még ma is találhatók szőlőskertek.

A zöldségtermesztés pedig sokféle friss gyümölcsről gondoskodott.
Az itt található folyók, s azok árterületei gazdag halzsákmányt biztosítottak a lakosság számára. Harcsa, csuka, ponty, keszeg, csík és a rákfélék is bőven kerültek az asztalra.
Emellett az erdők területén mód nyílt a különböző növényfélék gyűjtésére is.
Jelentős alapanyag a dara, amely készülhetett búzából, árpából és zabból is. A hajdina is a fő terményekhez tartozott főleg az ínséges időkben. Régen hurka töltésére is használták.
Zsírt és olajat is használtak az ételkészítéshez. A régi olajütők kendermagból, napraforgóból, tökmagból és repcéből nyerték az olajat. Legfinomabb volt a tökmagolaj, amelyet elsősorban a böjti időszakokban alkalmaztak.

Az itt lakók mindig egyszerűen étkeztek. A táplálkozásban azokat az alapanyagokat használták fel, melyeket a táj adott.
Otthon a legidősebb asszony feladata volt az étrend összeállítása és az ételek elkészítésének módja is.
A vasfazekakban elsősorban levest főztek. Régi sütő-főző edény a „szarvasláb”, amely szarvval ellátott peremes, kerek vaslemez négy lábbak. Ugyancsak ritkaság száma ment a „tűzfévaj” használata. Ez kétágú lábakkal rendelkező lyuggatott állvány volt.
Sokféle tejterméket fogyasztottak leves formájában is. Szerették a főtt tésztákat, valamint a tejfölös – paprikás kenyeret. Régi lakomák étele volt a tört lencse.
A dödölle, gánica ezen a vidéken is elterjedt. Hajdinát csak az ormánsági területen használtak. A töltött káposzta elődjének tekinthető a gombócos káposzta, mikor a káposzta közé csak húsgombócokat helyeztek. A mákos guba itteni neve gubó, bobályka, bubóta, régen kelt tésztából sodrással készítették.
Kenyérsütéskor készült a komlós búzakenyér, a szegényebbeknél a kukoricás kenyér. A kedveltebb volt a kenyér mellett a lángos. Készítettek a kenyértésztából pompost is. A pompost egyben sütötték ki vastagra lapítva. Tejjel vagy tejföllel meglocsolva melegen ették. Az új kenyér sütésénél ezt a süteményt az első jelentkező koldusnak adták.
A kútban kőtt, kútban kelt onnan kapta a nevét, hogy ruhába téve a kútban keltették meg.

Mákos gugó, bobályka, bubóta

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 evőkanál méz, 3 dkg cukor, 5 dkg zsír, 2 egész tojás, só, 8 dkg darált mák.
Elkészítése: Az ismert módon kelt tésztát készítünk. Kelesztés után kis hengereket formázunk belőle, tepsibe rakjuk és megsütjük. Ha kihűlt, karikára vágjuk, olvasztott mézzel és darált mákkal ízesítjük.

Forrás: Szigeti Andor, Pethő Mária

Kulturális Örökség napjai Pécsett- 2014. szept. 20-21.

  Tíz különböző, nem mindennapi és ingyenes programmal találkozhatnak a Kulturális Örökség Napjai keretében azok, akik a Cella Septichora Látogatóközpontba, a Középkori Egyetemre és a Zsolnay Kulturális Negyedbe látogatnak.

A rendhagyó tárlatvezetések mellett szerepet kap a színművészet, a zene, a történelmi korokat megelevenítő jelmezek, a játék és a gasztronómia is. 


Pécs megyei jogú város, Magyarország ötödik legnagyobb városa, a hét regionális központ egyike, Baranya megye székhelye

.A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven.
 
A mecseki, mélyvölgyi barlangban 60-80 ezer évvel ezelőtti telep nyomaira bukkantak, a Makár-hegy pedig körülbelül 6 ezer éves neolitikus településnek adott otthont, a Jakab-hegyen pedig kelta sáncrendszerek maradványira találtak rá a régészek .

A várost 1235-ben említik először Pécs néven; egy feljegyzésben fordul elő a Pechyut (pécsi út) név. A városban több szerzetesrend is megtelepedett, elsőként a bencések 1076-ban. 1181-ben már kórház állt a városban. Az első dominikánus kolostor 1238-ban épült Pécsett.
Nagy Lajos 1367-ben egyetemet alapított Pécsett, alkancellárja, Vilmos pécsi püspök tanácsára. Ez volt Magyarország első egyeteme. V. Orbán pápa által kiadott alapító oklevele nagymértékben hasonlít a bécsi egyetemére, kijelenti, hogy az egyetemnek a teológia kivételével minden tudomány oktatásához joga van. A tanárok domonkos szerzetesek voltak, ám ennél több adat jóformán semennyi nem maradt fenn. Azt sem tudni, hogy pontosan hol állt az egyetem és pontosan mennyi ideig. Az utolsó hiteles adat az egyetemről 1464-ből való.

Kedves tartózkodási helye volt e város Mátyás királynak, s fia is, Korvin János herceg, a sárvári ütközet után a megmentett koronával Pécsre menekült Zsigmond püspökhöz. 1459-ben Janus Pannonius humanista költő lett Pécs püspöke; ő tovább erősítette a város kulturális jellegét.1476-ban itt ülésezett az országgyűlés is. 1485-ben II. Ulászló magyar király és a törtök porta között itt 3 évi fegyverszünetet kötött, a mohácsi vész után azonban a várost a törökök hamuvá égették.

Pécs a török uralom idején

Pécs legismertebb dzsámija

 

Jakováli Hasszán dzsámijának minarete.

 

A Barbakán

 

Címere

A címeren három hegycsúcs található, a fallal körülvett város, nyitott kapukkal, egy híd, egy csillag, a hold, és „I II. M T” kezdőbetűk

 

Székelykapuk

A népi alkotómunka remekmûveihez tartoznak a székelykapuk. Tulajdonképpen a székely nép keblébõl fakadó szimbólum rendszereit foglalja egybe. Alkotások, amelyek meghatározóak az udvarhelyszéki székely falvak építészetében, arculatában.



Idõtlen idõket átélt, több generáció járt ki - be alatta.

Társadalmi élettevékenységünk a kapun keresztül zajlik, innen lépünk ki az „életbõl" egy közösségi életbe és ezen térünk vissza szereteteinkhez.

 Közös örökségünk, otthonunk, szülõfalunk kincse, melyet ismernünk, ápolnunk s továbbadnunk kell. A fa nem csak életében, hanem holtában is szolgálja az embert, elkíséri bölcsőtől a koporsóig.

"Isten békessége a bemenőkkel, Isten áldása a bennlevőkkel"



A népi építészet remekei a galambdúcos, kötött székely kapuk. Ezek a falukép meghatározó elemei főként az erdélyi tájban. Általában tölgyfából készülnek, mert ez nagyon ellenálló alapanyag. Miután kaput faragtak a tölgyből, tovább acélosodik az idő előre haladtával. Ha a tetőborító zsindelyt 20-30 évenként cserélik, a kaput ráklábakra állítják, úgy akár 500 évet is kibírhat. A kapu - miután elkészült - önálló életre kel, alakul sorsa. Sajnos a régi kapukat többségében lebontják, mivel a javítás sokszor többe kerül, mint újat állítani.

A kapuk alapját a három kapuláb (zábé), és a földbe állított részük a csutakfa alkotja. A kapulábakat a kontyfa (szemöldökfa, kötőgerenda) köti össze - ezért nevezik kötött kapunak is a székely kaput. A hónajkötések (fesztámaszok) azok az elemek, amelyek a kapulábak és a kontyfa tartós összekapcsolását, merevítését, ugyanakkor a kapunyílások félkörös, boltíves kiképzést biztosítják. A kapu tetején található a galambdúcos, zsindellyel fedett tetőzet kereszttel (kopjával) - ezért nevezik e székely kapukat galambdúcos kapunak is.

A befelé nyíló nagykaput, a szénásszekér magasságához igazították, deszkáit, lécezetét hevederek és ereszkötések tartják össze. A nagykapu mellett helyet kapott kiskapu gyalogosok részére lett kialakítva. A kaputükör (címer) a kiskapu fölött helyezkedik el.

A székelykapu ornamentikája Kínában (a sárkány-mintás gerendadíszítésben), és a belső-ázsiai népek hiedelemvilágában gyökerezik .

  A székelykapu hengeres formái, a ferde támasztóoszlop, végén rögzítő cövekekkel, a tetőformája, a tetején levő sárkánydísz és az oszlopain elhelyezett napjelek a kelet-ázsiai építészet szerkezetét és ornamentikáját ma is őrzi. A sárkány védő kultusza Kelet-Ázsiából kiinduló kultúrhatás; a magyar hiedelemvilágban és főleg a népmesevilágban a sárkány - sárkánykígyó - a bejáratot- a vár- vagy palotakaput védő kultikus lény. A leegyszerűsített, a ház lakóit kultikusan védő sárkányos oromdíszek helyére katolikus vidékeken a bűntől védelmező Istenfiának, Jézusnak a keresztjét helyezték. A mongol kolostorok tetőperemének homloksíkján a díszítő sor elemei - kör és pikkely - minőségi és szerkezeti szempontból megegyeznek a székelykapu díszítő sorának megfelelő elemeivel. Nyilvánvaló, hogy a hun, az avar és a magyar, illetve más török népek Belső-Ázsiából hozták a Kárpát-medencébe a székelykapu keleti bambusz-technikában gyökerező díszítő formáját. Mivel a székelykapuk fő elterjedési területe éppen a hun-utódok által betelepített Székelyföld, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a székelykapu a hunoknak ittmaradt öröksége.

Forrás: Kultúr-Part
székelykapuk

Székely kapu felirat:

- A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség.
- Áldás a bémenőnek, üdv a kijövőknek.
- Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!
- Békesség a bemenőknek, egészség a kimenőknek.
- Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz.
- Ha jó szándék hoz, e kapun bejöhetsz, különben az úton fel s alá elmehetsz.
- Házad lehet bárhol, de hazád csak itt.
- Isten hozott. Ha mész, Isten legyen veled.
- Isten segedelmével állíttatta Beke Gyula és neje az Úr 1865. esztendejében!
- Jó szívű barát, béjöhetsz.
- Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha.
- Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonosz embert furkósbottal várja. – Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonoszt, álnokot végképpen kizárja.
- Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja.
- Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.
- Vándor! Ez a kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni.
- Vándor, ha elfáradsz az élet útján, bizalommal térj be e kapu alatt, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.

A diófa

 

 A diófáról nem lehet lelkesedés nélkül írni. Ő a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója. Magas és szélesen elterülő koronája sok helyet követel.

Egyes fákat a korai természetvallások óta szent faként tisztelnek az emberek. A diófa mindig is szent fának számított.

A régi görögök a diót Zeusznak szentelték, minden istenek apjának. Szent ételeikben a dió is szerepet kapott, és „szerelmi bájétel”-ként is szerepelt.

A magyar nép szereti a diófát. Megkülönböztetett fa. Nincs még egy ilyen fa.
Hatalmas   mégis közel áll hozzánk. A legközelebb a nagy fák közül. Egyéni tulajdonságai vannak, és hat ránk. Érzelmileg, gondolatilag, jelképileg.
A diófa jelkép is. Hatalmas gömbkoronája a világ jelképe.

A németek tartották úgy, hogy aki a diófa árnyékában elalszik, megálmodja, mi az igazság. Ha ébren marad, emlékei erősödnek fel, gondolkodása kitisztul. Akaratereje megnő, a hangulati kilengések lecsendesednek. És érzéke lesz a mértékletességhez. Mindez azért történik így, mert a magas diófa összeköti a földet az éggel, és a földhözragadt emberhez kever egy kicsit az égiekből.

A régi germánoknál a dió - jóízű belével, kemény héjával - a Lényeg mint fogalom jelképe volt, annak a lényegnek, amit a külsőségek magukba rejtenek.

Szerelmi és termékenységi jelkép 

A diófa sok, áldott diótermésével régi termékenységi jelkép is. A magyar nép körében is és még sok más népnél is. A dió és a diófa ősi szerelmi praktikák eszköze.
A diótermés a római kor óta az európai népek körében termékenységszimbólum. A diófát a rómaiak Jupiternek szentelték, és Diana ünnepét a rómaiak diófa árnyékában tartották meg.
Ugyancsak a római kor óta szokás a lakodalmakon a dió szétszórása, az ifjú párra diót szórtak, hogy Jupiter a fiatalasszonyt termékenységgel ajándékozza meg.
Ezzel nem csak a főistennek üzentek, hanem az ifjú párnak is jelezték, hogy vége a gyermekkornak, és a házassággal eljött a termékenység ideje.
A házasulandó fiatalok dióval való meghintését az európai zsidó népszokás is átvette. Erre hagyományosan akkor került sor, amikor a házasulandókat kihirdették.
Persze, termékenység házasságon kívül is előfordulhat. Az így született gyereket német földön a középkorban "diófáról pottyant" gyereknek mondták.
Az 1600-as években német vidékeken szokásban volt, hogy egy házasuló parasztlegény diófát ültessen. Ez a szokás francia földön is élt, szinte minden házasságkötéskor diófát ültettek.
A diótörés a cél elérésének példájaként szerepel a német példabeszédekben. Lakodalmakkor szokás volt diót szétszórni a vendégek között, mert az az ifjú párnak szerencsét, termékenységet, szaporaságot hoz. Még inkább, ha a dióval megdobálják az ifjú párt. Gazdag és szegény, szép és csúnya, fiatal és öreg lehetett az ifjú pár, a dió-áldás mindenkire hatott.

Régi német mesék szerint a diót szerelmi jóslatokra használták. Karácsonykor a fiatal szerelmesek két diót dobtak a házi tűzhelybe. Ha a két dió a nagy hőségben egymás mellett marad, házasságuk szilárd lesz.

Osztrák népi jóslás férjhez menendő leányok számára, hogy ha a dióverő pálcát feldobják a diófára, és az fennakad az ágakon, jövőre esküvő lesz.

Ugyancsak német néphiedelem, hogy ha terhes asszony szedi a diót, termékenysége a diófára is jó hatással lesz, többet fog teremni.
A spanyoloknál régen a dió a termékenység, az egészség és a vágy jelképe volt. Ha egy új házas fiatalasszony azt remélte, hogy lesz még néhány éve az első gyerek érkezése előtt, a lakodalma napján annyi diót kellett, hogy a mellényébe rejtsen, ahány évet remélt. Érdekes módon ez a hiedelem a román népszokásban is élt, talán közös latin gyökereik okán
Azt tartották a spanyolok, hogy aki egy kosár diót kap ajándékba, az szerencsés lesz. Aki pedig a kalapja alá diólevelet tesz, azt elkerüli a fejfájás.
Viszont a franciáknál nem biztos, hogy szerencsés, aki diót kap. Landes-ban (ez egy francia vidék) ha leánykéréskor az ebéd után egy tál diót szolgáltak fel, az a visszautasítás jele volt.
Egy francia városban, Poitou-ban a házasulandók szokása volt a város főterének diófáját körültáncolni. A termékenységért, a leendő fiatalasszony sok tejéért.

A kínai nyelv jelképrendszerében a dió a kacérkodás, a flört jelképe.

A diófa a boszorkányok fája   Egy ógörög legenda szerint egyszer fiatal lányok egy csoportja körtáncot lejtett a szent fa, a diófa körül. Megijedtek valamitől, valakitől, és a diófa alatt kerestek menedéket. A diófa pedig megvédte őket. Diókká változtatta, és elrejtette az ágai között. Persze, a leányok között - mint mindig - boszorkányok is voltak, a diófa azóta is az ő fájuk.

Emberi civilizáció legelső időjárás-jelentése

Az emberiség vágya és törekvése a természet, s ezen belül az időjárás folyamatainak megismerésére, évezredekre nyúlik vissza. Mindennapjaink munkája, gyakran szórakozása, olykor a vagyoni biztonságunk, sőt akár az életünk is szorosan függ az időjárástól. A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra virágzásának időszakában is ismerték, maga a szó is görög eredetű, jelentése: légkörtan.


"Archeológusok egy 3500 éves, egyiptomi kőtömbön lévő feliratra bukkantak, amely a szakemberek szerint az emberi civilizáció legelső időjárás-jelentése lehet. A negyven sorból álló szöveget egy 183 centiméter magas, Vihar-sztélé névvel illetett kalcittömbre vésték, esőről, sötétségről és arról számol be, hogy „a szüntelen vihar a tömegek sírásánál is hangosabb”. A szövegben szó van arról is, hogy a Nílus holttesteket sodort el, mintha csak papirusztekercsek lennének.

Az ókori szöveget a Chicagói Egyetem Kelet Intézetének két kutatója, Nadine Moeller és Robert Ritner fordította le, akik szerint a szöveg nyilvánvalóan egy szokatlanul heves vihart ír le, amely eltért az Egyiptomot rendszeresen sújtó, heves esőzésektől. Úgy vélik, a jelenséget egy hatalmas erejű vulkánkitörés okozhatta Théra (ma Szantorini) szigetén.
A kitörés vélhetően nagy pusztítással járhatott Egyiptomban, a katasztrófáról azonban nincsenek ókori feljegyzések. Ha a sztéléről bebizonyosodik, hogy valóban a vulkánkitörés utóhatásait örökíti meg, akkor az segíthet a természeti katasztrófák, a környezet ókori civilizációkra gyakorolt hatásainak, a birodalmak fejlődésének és pusztulásának pontosabb megértésében.

A kőtömb továbbá az ókori történelem eseményeinek sorrendjét is átírhatja. A Vihar-sztélé ugyanis I. Jahmész, az ókori egyiptomi 18. dinasztia első fáraójának uralkodása alatt készült, akinek uralkodását Kr.e. 1550-1525 körülre teszik. A Théra vulkán kitörését ugyanakkor a radiokarbonos kormeghatározás alapján Kr.e. 1621 és 1605 közé helyezték. Így amennyiben a sztélé valóban a thérai katasztrófa következményeinek állít emléket, akkor mind a kőtábla keletkezése, mind I. Jahmész uralkodása több évtizeddel korábbra tehető – a történészek szerint ezzel pedig az ókori Közel-Kelet eseményei logikusabban kapcsolódnak egymáshoz"
./Meteoline/


cikk forrásai:
ibtimes.co.uk
hvg.hu

A magyar őstörténet és keletkutató kiváló tudósa - Vámbéry Ármin

 

 Ezen a napon halt meg  Vámbéry Ármin, a magyar őstörténet és a keletkutatás kiváló tudósa, annak megalapozója.

Vámbéry Ármin 1832-ben született az egykori Pozsony vármegye Szentgyörgy nevű településén
Nagy szegénységben éltek, pióca kereskedelemből tartották el magukat. Gyermekkori betegségének és a rossz kezelésnek köszönhetően egész életében sánta volt. Tízéves korától házi tanítóskodásból tartotta el magát. Szentgyörgyön, Sopronban, Pozsonyban és Pesten is folytatott tanulmányokat de a középiskolát nem fejezte be. Tudásának nagy részét autodidaktaként szerezte meg. Kényszerűen abbahagyott gimnáziumi tanulmányai után 6 évig házitanítóként kereste kenyerét Pesten és vidéken egyaránt. Eddigre már több európai nyelvet jól beszélt. Ekkoriban kezdte meg a török nyelv tanulmányozását. Küzdelmeim című írásában többször kifejtette, hogy gyerekkorának nehézségei sokban segítették, hogy későbbi ázsiai kalandjainak viszontagságait elviselje.

A szegény házitanítónak azonban nem lett volna rá lehetősége, hogy önerejéből eljusson Ázsiába. Ehhez már akkoriban is kellettek a magas rangú pártfogók. Vámbéryt Báró Eötvös József támogatta abban, hogy elnyerje az MTA ösztöndíját, mellyel Isztambulba tudott utazni 1857-ben. Azonban az Akadémiától kapott összeg csak arra volt elég, hogy eljusson az Oszmán Birodalom fővárosába arra már nem, hogy meg is éljen ott belőle. Szerencséjére már az első napon 48-as magyar emigránsokba botlott, akik a kezdeti nehézségeken átsegítették. Ekkoriban ismerkedett meg Szilágyi Dániellel, aki szintén emigráns volt. Szilágyi könyvkereskedőként élt Isztambulban és szenvedélyesen gyűjtötte a keleti kéziratokat. Később mikor Szilágyi meghalt Vámbéry nagy erőfeszítéseket tett, hogy hagyatékát az MTA vásárolja meg. Az Akadémia Keleti Gyűjteményének kéziratos anyagának az alapját máig a Szilágyi hagyaték adja.

Vámbéry, hogy meg tudjon élni apróhirdetést tett közzé egy perai könyvesboltban, melyben egy sereg európai és keleti nyelv tanáraként tüntette fel magát.
Hamarosan igen sok tanítványa lett, majd nem sokkal később török és perzsa nyelvtudásának köszönhetően Hüszejn Daim pasa házában lett házitanító. A török úrtól kapta a Resid efendi elnevezést is, mely a muszlim világban használt neve lett később (resid a korabeli törökben bátort illetve értelmeset jelentett). Három éves ott-tartózkodása alatt nincstelenből a legfelsőbb körökbe is bejáratos jómódú emberré vált Vámbéry. Többször fel is kérték, hogy lépjen diplomáciai pályára az Oszmán Birodalom szolgálatában de ettől mindig elzárkózott. Saját állítása szerint a jómód nem pótolta volna szabadságának elvesztését. Első isztambuli tartózkodása idején jelent meg első könyve is, egy 14000 szavas német-török szótár.

Vámbéryben egyre erősebb lett az elhatározás, mely később életcéljává vált, hogy felkutassa a magyar nép eredetét, a török népek nyelvei alapján. 1861-ben visszatért Pestre, azzal a szándékkal, hogy elnyerje az Akadémia ösztöndíját második keleti újához, melynek során Közép-Ázsia pusztáit kívánta bejárni, hogy itt találjon a magyar nép rokon nyelveire. Végül az ösztöndíjat sikerült is megszerezni így indulhatott második keleti útjára. Ezen útja során bejárta Iránt és Közép-Ázsia egy részét, érintve Hívát, Buharát és Szamarkandot is.

Vámbéry volt az egyik első európai, aki betehette lábát ezekre a közép-ázsiai vidékekre, ő is csak álruhában, dervisnek (akik a muszlimoknál szent emberek) adva ki magát. Útja során többször került életveszélybe. Ezek közül a legemlékezetesebb talán az az eset, amikor útja vége felé úgy lepleződött le majdnem, hogy egy katonai gyakorlat alatt a lábával ütötte a zene ritmusát és a jelenetet figyelő uralkodó ezért felismerte benne az európait. Ez úgy történhetett, hogy a muszlim emberek sosem verik a taktust a lábukkal a zenéhez. 1913. szeptember 15-én halt meg.

/Forrás:Vér Márton/

 

Ősz - a szilva

A nyár utolsó felvonása, a szilva.



 A szilva kellemes édeskés ízével, mindenki szívébe belopja magát. Rengeteg fajtája létezik, ezzel együtt nagyon sok ízvilág közül válogathatunk. Vannak savanyúak, édesek és persze ezek közötti átmenetek. De nemcsak ízben, de állagban, nagyságban, színben is különböznek. Érdemes kipróbálni minél több fajtát, így változatossá tehetjük étrendünket, és mégis mindegyikből megkapjuk a szilvára jellemző jótékony tulajdonságokat.

A szilva a Közel-Keletről és a Földközi- tenger keleti medencéjéből származik.Már az egyiptomi fáraók sírjaiban találtak aszalt szilva maradványokat, és Svájcban a bronzkorból származó szilvamagok is előkerültek. Kis-Ázsiából és a Kaukázus környékéről a római légiók hozták Európába a szilvát. Már ekkor több mint 12 szilvafajtát ismertek. Igazán népszerűvé a középkorban vált. Itthon a szilva szó egy 1231-es dokumentumban fordul elő először „silwafa” formában.

Ősi magyar szilvák: Besztercei szilva, Boldogasszony szilvája, Duránci szilva, Nyári aszaló, Penyigei szilva, Sár(ga) szilva és Vörös szilva.

Ha egy kicsit körül nézünk a Magyar település nevekben sok helyen felfedezhetjük a szilva nevét, mint pl.: Szilvásvárad, Szilvás, vagy Szilvásszentmárton, ezek a nevek a szilva jelenlétére utaltak.

A kacsasült mellé isteni a vörösborban megpárolt szilvaköret. 

Kitűnő őszi vendégváró falatokat készíthetünk, ha a megmosott, félbevágott szilvákat megtöltjük fokhagymával elkevert vajkrémmel, és a tetejére diószemeket ültetünk.

  A szilvából remek pite és lekvár készíthető, de salátának és hideg gyümölcslevesnek sem utolsó. Finom íze mellett egészségre gyakorolt hatásai miatt is érdemes fogyasztani belőle. Ha télire is rakunk el belőle, kiváló vitamin- és ásványianyag-forrás szervezetünk számára.

Szilvalekvár

Szilvapálinkás szilvalekvár recept

 Ezt a különleges és pikáns szilvalekvár receptet kizárólag felnőttek részére ajánljuk, hiszen egy kevés szilvapálinkával van megbolondítva!

Hozzávalók: 2 kg magozott szilva, 2 dl narancslé, 1 citrom leve, 1 kg cukor, 1 dl szilvapálinka, 1 tasak tartósítószer.

A szilvát jó alaposan megmossuk, és kisebb darabokra felvágjuk. Fél kilót beleteszünk, a turmixgépbe majd pépesítjük. Ha elkészült meglocsoljuk a narancslével, a citromlével majd letakarva negyed óráig pihentetjük.

A végén hozzáadjuk a maradék szilvát, a cukrot, felforraljuk és takaréklángon állandó keverés mellett 25-30 percig főzzük

.Ha megfőtt a lekvárunk hozzáadjuk a tartósítószert, de adhatunk hozzá kocsonyásító szert is, majd beleöntjük, a pálinkát, elkeverjük, és forrón üvegekbe töltjük.