A szilva kellemes édeskés ízével, mindenki szívébe belopja magát. Rengeteg fajtája létezik, ezzel együtt nagyon sok ízvilág közül válogathatunk. Vannak savanyúak, édesek és persze ezek közötti átmenetek. De nemcsak ízben, de állagban, nagyságban, színben is különböznek. Érdemes kipróbálni minél több fajtát, így változatossá tehetjük étrendünket, és mégis mindegyikből megkapjuk a szilvára jellemző jótékony tulajdonságokat.
A szilva a Közel-Keletről és a Földközi- tenger keleti medencéjéből származik.Már az egyiptomi fáraók sírjaiban találtak aszalt szilva maradványokat, és Svájcban a bronzkorból származó szilvamagok is előkerültek. Kis-Ázsiából és a Kaukázus környékéről a római légiók hozták Európába a szilvát. Már ekkor több mint 12 szilvafajtát ismertek. Igazán népszerűvé a középkorban vált. Itthon a szilva szó egy 1231-es dokumentumban fordul elő először „silwafa” formában.
Ősi magyar szilvák: Besztercei szilva, Boldogasszony szilvája, Duránci szilva, Nyári aszaló, Penyigei szilva, Sár(ga) szilva és Vörös szilva.
Ha egy kicsit körül nézünk a Magyar település nevekben sok helyen felfedezhetjük a szilva nevét, mint pl.: Szilvásvárad, Szilvás, vagy Szilvásszentmárton, ezek a nevek a szilva jelenlétére utaltak.
A kacsasült mellé isteni a vörösborban megpárolt szilvaköret.
Kitűnő őszi vendégváró falatokat készíthetünk, ha a megmosott, félbevágott szilvákat megtöltjük fokhagymával elkevert vajkrémmel, és a tetejére diószemeket ültetünk.
A szilvából remek pite és lekvár készíthető, de salátának és hideg gyümölcslevesnek sem utolsó. Finom íze mellett egészségre gyakorolt hatásai miatt is érdemes fogyasztani belőle. Ha télire is rakunk el belőle, kiváló vitamin- és ásványianyag-forrás szervezetünk számára.
Szilvalekvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése