Morse olyan kódrendszert talált fel, amely könnyen megtanulható, kódolható, dekódolható. Az adáshoz elegendő egy nyomógomb vagy kapcsoló, az üzenet fogadásához pedig a vevőoldalon óraművel húzott papírszalagra elektromágneshez kapcsolt íróeszköz, amely rajzolja a vett kódokat. És egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Olyan körülmények között is használható, amikor a modernebb kommunikációs eszközök csődöt mondanak - például áramforrás híján vagy légköri zavarok esetén. Ne mondjuk rá tehát, hogy elavult, ósdi kommunikációs eszköz, soha sem lehet tudni, mikor lesz rá szükségünk.
A Samuel Finley Breese Morse 1791. április 27-én született az Egyesült Államokban, a Boston melletti Charlestownban. Apja Jedidiah Morse, lelkipásztor és elismert földrajztudós volt. Morse a Yale egyetemen végezte tanulmányait, ahol különc diáknak számított. Érdeklődését az akkoriban fejlődésnek indult elektromossági kérdések keltették fel, de inkább vonzotta a festészet. Szinte minden idejét portrékészítéssel töltötte. Édesapja hamar megelégelte fia művészi ambícióit, ezért az egyetem befejezése után írnoknak adta. Mivel továbbra is csak a művészet érdekelte, 1811-ben beiratkozik a Londoni Művészeti Királyi Akadémiára, ahonnan 1815. októberében tért vissza Bostonba, és rögtön stúdiót nyitott.
Ihlet a hajón
1816-ban találkozott az akkor 16 éves Lucretia Walker-el, akit 1818-ban feleségül is vett. Egy évvel később megszületett lányuk, akit két fiú követett. Morse csak a művészetnek élt, sokat utazott. Felesége halálhíre is útközben érte, és csak a temetés után ért haza. Úgy döntött, hogy nem változtat életvitelén, és miután gyermekeit a család más tagjaira bízta, Európába hajózott, hogy a Vatikánban folytassa a festést. További 3 évig tanult még Európa-szerte. 1832-ben elérkezettnek látta az időt a hazatérésre, útközben azonban sorsfordító dolog történt: a hajón hallott egy beszélgetést a nemrég felfedezett elektromágnesről, és megfogant benne egy elektromos telegráf ötlete. Rögtön terveket is készített, illetve egy pont-vonal kódot vázlatfüzetében.
Hazaérkezése után rövidesen teljesen felhagyott a festéssel és minden idejét találmányának, a telegráfnak tökéletesítésére szentelte.
Elkészített egy felvevő telegráfot, ami egy papírszalagot mozgat. Valószínűleg neki volt az első működő telegráfja, melyet a new yorki-egyetem épületében helyezett el, ahol művészetet tanított. Szegény ember lévén Morse modellje egyszerű anyagokból állt: egy vászondarab tartotta össze, egy házi készítésű elem és egy öreg óra szolgált a papír mozgatására, melyen pontok és vonalak rajzolódtak ki. 1836 januárjában megmutatta egyik kollégájának és barátjának Dr. Leonard Gale professzornak. Segítségéért cserébe (feszültségnövelés az elektromágnes körüli forgatások számának növelésével) a professzor betársult Morse mellé és résztulajdonosa lett a telegráf jogainak. Pár hónap alatt elérték, hogy üzeneteket tudtak küldeni 10 mérföldes kábelen. Alfred Vail, Morse egy ismerőse is társ lesz, főleg anyagi lehetőségei, mechanikai ismeretei, valamint családja new jersey-i vasmunkái miatt, ami nagyban segítette a telegráf megépítésében.
Kudarc és csalódás
Eközben Morse mintegy mellékesen elindult 1836 tavaszán a new york-i polgármester választáson, de hatalmas kudarc éri, amelynek emléke egész életén át elkíséri: csak 1496 szavazatot kap.
Ekkor történt a másik nagy csalódása is: az az ember, aki az Európából hazafelé tartó hajón ismert meg, és azóta barátjának is tartott, Dr. Charles T. Jackson, követelést nyújtott be, hogy őt ismerjék el a telegráf feltalálójának. Morse állásfoglalásokat kért és kapott azoktól, akik akkor jelen voltak a hajón. Szerencséjére ezek mind őt igazolták. Ez volt az első jogi vita, azokból, amikkel Morse-nak szembe kellett néznie.
A siker útján
Ekkor Morse szakít a telegráf szótárral, ahol a számok szavakat jelentenek, és egy betűs szótárt használ helyette. Ezzel kiküszöböli, hogy a szavakat kódolni és dekódolni kelljen. Zseniális újítása és kapcsolatai révén a készüléket hamarosan a szenátus kereskedelmi bizottságának is bemutathatta. O. J. Smith a kereskedelmi bizottság elnöke is betársul negyediknek a telegráf üzletbe, és egy 30 000 dolláros csekket ad át az 50 mérföldes telegráf vonal építésére.
Morze a sikerek ellenére sem tett le arról, hogy leszámoljon riválisaival. Európai körútra indult, hogy levédesse találmányát Angliában, Franciaországban és Oroszországban.
1841. tavaszán elérkezettnek látja az időt, hogy ismét harcba szálljon New York polgármesteri címéért, de ismét kudarc éri. Egy hamis cikk jelenik meg, miszerint visszalépett, így a nagy zűrzavarban, csupán néhány száz szavazatot kap.
Újra a munkába vetette magát. 1843-ban a Kongresszus megszavaz 30 000 dollárt egy Baltimore-Washington kísérleti távíró-vonal építésére. Néhány hónappal később megkezdik a munkálatokat. A munka jól haladt, és 1844 májusára az első városközi, elektromágneses telegráf vonal készen is állt. Ezután a washingtoni Capitolium épületéből Morse elküldött egy bibliai idézetet, mint az első formális üzenet a Baltimore-ba menő vonalon.
Sikeresen lefektették a La Manche csatorna alatti telegráf kábelt, így London és Párizs is össze volt kötve. 1850-re körülbelül 1200 mérföldnyi telegráf vonal volt készen, 20 cég üzemeltetésében. Ez az oka annak, hogy a sikerek ellenére Morse nyugtalanná vált, hiszen szabadalmi jogai a számos telegráf-cég miatt fenyegetésnek voltak kitéve.
A bizonytalan időszak egészen 1854-ig tartott, ekkor erősítette meg a Legfelsőbb Bíróság Morse jogait, ezután minden cég köteles volt fizetni neki, aki az ő rendszerét használta, ezen felül szabadalmát további 7 évre meghosszabbították.
Anyagi helyzete ezáltal rendeződött, és már elég pénze volt arra is, hogy elszórtan élő családját újra összehozza egy pazar vidéki házban, a Hudson folyó mellett.
Elvette Sarah Elizabeth Griswoldot, másodunokatestvérét. Házasságukból újabb négy gyermek született.
Végre volt ideje a politikával is foglalkozni, és harcba száll egy kongresszusi mandátumért, de ismét kudarc érte.
A sors viszont kárpótolta: még életében szobrot kapott a Central Parkban. Vagyonos emberként nagyvonalúan ajándékozott pénzt egyetemeknek, illetve közösségeknek, és szegény művészeknek.
80 évesen, tüdőgyulladásban hunyt el New Yorkban, 1872. április 2-án.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése