A néprajzkutatók véleménye szerint a magyar népi fazekasság olyan gazdag művészeti ágat fejlesztett ki, amely párját ritkítja Európában.
Mezőtúr a Nagyalföld középső részén, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Hortobágy-Berettyó partján fekvő város, elnevezését az Árpád-korban már ismert Túr folyóról kapta. A Váradi regestrum, írásos emlékművünk 1219-es bejegyzésében Túr falu megnevezéssel már szerepel településünk említése. Mezőtúr Nagy Lajos királytól nyerte el a mezővárosi rangot, aki Anjou-liliomos címert adományozott a városnak. Mezőtúr a középkortól kezdődően vált az Alföld egyik jelentős vásárvárosává, kereskedelmi útvonalává a híres Túri vásárok révén.
Magyarország egyik legnagyobb népi kerámia gyűjteményét a Túri Fazekas Múzeum gondozza.
Magyarország egyik legnagyobb népi kerámia gyűjteményét a Túri Fazekas Múzeum gondozza.
A helyi népi kerámiamesterség elismeréseként a mezőtúri fazekasság 2009-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Listájára.
A túri fazekasság aranykora, az 1870-1890 közötti időszakra tehető. A város több tucat műhelyében akkoriban kezdték el készíteni a zsemlyesárga alapszínű, ún. dudi edényeket. (Az Arad megyei Dud község határában működő bányából vásárolták ezt a sárgás, öntőfestéknek használt agyagot.)Mezőtúr már a 18. sz. végétől az Alföld legnagyobb korsós központja volt, bár a korsósok csak 1817-ben szerezték meg kiváltságlevelüket. Ekkor még zömében mázatlan edényeket, főleg fekete korsókat égettek. A legkorábbi, még a 18. sz.-i mezőtúri mázas kerámiát az úrasztali bor számára készült kétfülű zöld mázas kanták képviselik
A XIX. század vége a szecessziós, polgári stílusváltás időszaka volt Mezőtúron. Badár Balázs (1855-1939) fazekasmester egész magyar kerámiaművesség történetének egyik kiemelkedő alakja. A kiváló szakmai tudással rendelkező mester felismerte a váltás szükségességét, paraszti használati tárgyak helyett a polgári ízlésvilágnak jobban megfelelő dísztárgyakat kezdett el készíteni. Hamarosan országos és nemzetközi ismertségre tett szert, számtalan díjat nyert Budapesttől Párizsig, Brüsszeltől Debrecenig.
A szász kerámiák jellegzetessége a festett, írókázott, illetve a zgrafitó technikával (karcolás) díszített tálak, edények, melyek az erdélyi kerámiák változatosságát és magas színvonalát tükrözik.
A bokály olyan edény, ami elsősorban Erdélyben volt népszerű. Az erdélyi nagy fazekas központokban, mint például Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Zilah, Nagyszeben, Brassó, Szászkézd készítették belőlük a legszebb példányokat.
Külön egységet képeznek a székely bokályok, amik zöld és sárga színezésűek. Ezekből egyes darabok karcolással készülnek és bizánci hatást tükröznek.
A barcasági kerámiák fehér alapon kékkel írókázottak. A nagyméretű besztercei szász tálaknál bizánci és itáliai hatás dominál, ezek sárga, zöld, kék színezésűek és karcolásos technikával készülnek. A vámfalusi tálaknál, tányéroknál szintén bizánci hatás érzékelhető.
A XIX. század vége a szecessziós, polgári stílusváltás időszaka volt Mezőtúron. Badár Balázs (1855-1939) fazekasmester egész magyar kerámiaművesség történetének egyik kiemelkedő alakja. A kiváló szakmai tudással rendelkező mester felismerte a váltás szükségességét, paraszti használati tárgyak helyett a polgári ízlésvilágnak jobban megfelelő dísztárgyakat kezdett el készíteni. Hamarosan országos és nemzetközi ismertségre tett szert, számtalan díjat nyert Budapesttől Párizsig, Brüsszeltől Debrecenig.
Erdélyi fazekasság
A nagybányai edények közül a szilke tökéletes alakja díszítéssel párosulva igazán egyedi látványt nyújt. A sötétbarna alapon fehér, nagyrészt geometrikus jellegű minták szinte hímzésre emlékeztetnek.
A szász kerámiák jellegzetessége a festett, írókázott, illetve a zgrafitó technikával (karcolás) díszített tálak, edények, melyek az erdélyi kerámiák változatosságát és magas színvonalát tükrözik.
A bokály olyan edény, ami elsősorban Erdélyben volt népszerű. Az erdélyi nagy fazekas központokban, mint például Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Zilah, Nagyszeben, Brassó, Szászkézd készítették belőlük a legszebb példányokat.
Külön egységet képeznek a székely bokályok, amik zöld és sárga színezésűek. Ezekből egyes darabok karcolással készülnek és bizánci hatást tükröznek.
A barcasági kerámiák fehér alapon kékkel írókázottak. A nagyméretű besztercei szász tálaknál bizánci és itáliai hatás dominál, ezek sárga, zöld, kék színezésűek és karcolásos technikával készülnek. A vámfalusi tálaknál, tányéroknál szintén bizánci hatás érzékelhető.
Sok benne az információ, sokat segített a Néprajzi gyűjteményben.Köszönöm a szerkesztőnek!
VálaszTörlés