A szerencsesüti múltjáról, származásáról - mint szinte minden világszerte elterjedt hagyományról - ellentmondásos történetek keringenek..
.
.
Az egyik történet szerint kínai harcosoktól eredeztethető a sütemény (i. sz.: 13-14. század), kik sikeres szervezkedésük egyik eszközének tekintették a süteményekbe rejtett üzeneteket. Eszerint a változat szerint a tészta sem lényegtelen. Kimondottan lótuszdiópasztából készült, mivel a mongolok, akik akkortájt uralták Kínát, nem szerették az ízét.
Egy másik történet szerint Amerikában kezdte terjeszteni egy bevándorló kínai, s akkora lett a sikere, hogy hamarosan utánozni kezdték, míg végül világszerte elterjedt. Ebben a változatban beszélnek 1916-os és 1964-es dátumokról is. E szerint a nézet szerint a 90-es évekig Ázsiában ismeretlen volt ez a süti. Az ázsiai országokban Amerikai szerencsesütiként ismerik az emberek.
A harmadik változat szerint Japán a származás forrása, pontosabban a sintoista szentélyek, ahol az évforduló ünnepségek alkalmával az újévi szerencsekívánságokat csomagolták ezekbe a süteményekbe.
Előfordul még a legendák között Jung neve is, mint aki a szerencsesüti napjainkban való elterjedésének forrása lenne, kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy ő nem szerencsejóslatokat szándékozott becsomagolni, hanem Konfucius bölcseleteit.
Linkek
SzerencsesütiSzerencsesüti legendája
Szerencsesüti igazi története
Szerencsesüti receptje
Szerencsesüti üzenetek
Ha fel kellene sorolnunk, milyen keleti édességeket ismerünk, melyiket emlitnénk először, alighanem a baklava végezne az első helyen. A baklava olyan különlegességnek számított évszázadokig, amelyet csak az uralkodói, főúri udvarokban lehetett megkostólni A baklavát magáénak ismeri fél mditerráneum, egész Észak-Afrika, a Közel-Kelet, az egykori Perzsia Azerbajdzsán, Örményország és a Balkán nagy része is.
A szultáni palota konyhájában egykor valóságos főzőakadémia müködött, a baklava tésztájának készítése a szakácsok felvételi feladatai közt első helyen szerepelt. Először is a tésztát pontosan a tepsi méretére kellett nyújtani, de olyan hártyavékonyra, hogy száz rétegére egy aranyérmét élével ejtve a pénzdarabnak koppania kellett a tepsi alján! A látványos bemutatót érdeklődő közönség figyelte, és siker esetén a szakács nem csak az állást nyerte el, hanem az aranypénzt is megtarthatta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése