Férje részt vett II. Rákóczi György hadjárataiban, 1657-ben a tatárok fogságába esett. Annának négyévi nehéz raboskodás után, 12 000 megtakarított tallérral sikerült kiváltania Krímből, miután az erdélyi rendek Ali pasa kívánságára I. Apaffy Mihályként (1626–1690) meghívták fejedelemnek. Az okos, erélyes és higgadt asszony jó hatással volt ingatag férjére.
Gyermekei közül csak az 1676-ban született későbbi II. Apaffy Mihály (1665–1713) érte meg a felnőttkort. Anyja elérte, hogy férje halála után az ötéves gyermeket Erdély fejedelmévé válasszák (1690-től 1701-ig uralkodott).
Bornemissza Anna férje, bár nemes lelkű uralkodóként indult, gyengekezű fejedelemnek bizonyult, nem törődött Erdély sorsával, inkább óragyűjteményével foglalkozott. Anna igyekezett felrázni őt, ösztönözni kellett, mert a fejedelem Teleki Mihály befolyása alá került. Minden rendelkezésénél közbe kellett lépnie, így például halálos ítéleteket csak az ő gyűrűpecsétjével ellátott papír alapján hajthattak végre.
Anna vezette a fejedelmi gazdaság udvartartását, amiről részletes naplót írt. Ez a korra vonatkozó adatok valóságos kincsesbányája. XVII. századi naplója 1911-ben nyomtatásban is megjelent. Híres, 1680-as szakácskönyve is fennmaradt. A fejedelmi udvar pártolta a művelődést, uralkodásuk idején indult Misztótfalusi Kiss Miklós nyomdája, Pápai Páriz Ferenc a nagyasszonynak ajánlotta Pax Corporis című munkáját. Pártolták az oktatást, a gyulafehérvári főiskolát áttelepítették Nagyenyedre. Református hite mellett jóindulatú valláspolitikát folytatott a nem református egyházakkal, a román anyanyelvű istentiszteletek elterjedését is támogatta.
"Értelmes, erélyes és kegyes asszony volt – írta róla Bethlen Miklós –, országának merő édesanyja." Anna igazságos és jólelkű asszony volt, aki jól irányította a józanon eszes, tudós, költői lelkű, de mámoros perceiben öntudatlanul zsarnokká váló fejedelem életét. Amikor 1684-ben Bécs megszállta Erdélyt, a gyászos fordulat, családjának és urának megalázása megtörte és ágyba döntötte a nagyasszonyt. Hatvankét esztendős korában, 1688. augusztus 5-én hunyt el. Az almakereki evangélikus templom Apaffy-sírboltjába temették, ahová később férjét is. 1909-ben fia és menye poraival együtt mind a négyüket a kolozsvári Farkas utcai református templomban újratemették. A díszes síremléket Kós Károly tervezte 1942-ben.
/Kisgyörgy Zoltán/
Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból
A 17 18. századi ételek legfőbb jellemzői a sok zöldség gyümölcs, főleg a fűszerek használata.
Kevés levest készítettek, ezek pótlására szolgáltak a különféle „levek” és „sásák” /szószók,mártások/
Általában elmosódott a különbség a sütés és a főzés között, de már olvashatunk külön párolásról, pirításról is..
A húsokat más lében főzték és másban tálalták fel.
Mindent erősen fűszereztek.
Mintegy ennek ellensúlyozására (az emésztés megkönnyítésére/ borban,vagy borral főztek.
a húsokat és ecettel, egressel, zöld szőlőszemekkel savanyítottak a leveket, mártásokat.
Az ételek sűrítésére már nemcsak az áztatott cipót vagy kenyeret használtál, hanem feltűnik a rántás elődje is, amikor azt olvassuk pergelj lisztet bele.
A tésztaféléket egyre inkább önálló ételként tálalják.
A paradicsom, a kukorica és a burgonya csak lassan
terjed el. (Talán a „földi alma” jelenthette a burgonyát,
de lehet, hogy a csicsókát nevezték így..
Általában elmosódott a különbség a sütés és a főzés között, de már olvashatunk külön párolásról, pirításról is..
A húsokat más lében főzték és másban tálalták fel.
Mindent erősen fűszereztek.
Mintegy ennek ellensúlyozására (az emésztés megkönnyítésére/ borban,vagy borral főztek.
a húsokat és ecettel, egressel, zöld szőlőszemekkel savanyítottak a leveket, mártásokat.
Az ételek sűrítésére már nemcsak az áztatott cipót vagy kenyeret használtál, hanem feltűnik a rántás elődje is, amikor azt olvassuk pergelj lisztet bele.
A tésztaféléket egyre inkább önálló ételként tálalják.
A paradicsom, a kukorica és a burgonya csak lassan
terjed el. (Talán a „földi alma” jelenthette a burgonyát,
de lehet, hogy a csicsókát nevezték így..
Egy recept :
Jó tehénhús pecsenyéket: Fenyőmag, köménymag, fokhagyma – vízben s ecetben tartván, egy kevéssé sózzák meg. Hadd álljon egy éjjel úgy. (Utána süsd meg.) Amikor fel akarod adni, sózd meg újabban. Hadd álljon a leve, kiben a hús volt, fél óráig, amíg megszáll és megtisztul. Az tisztáját szűrd le, az sűrűit töltsd egy fazékba. Végy annak utána egy kevés borsot, gyömbért, írósvajat, hadd főjön. Öntözd az sültet véle, és mikor feladod, töltsd reá az levét. Jó melegen add fel .
A könyv, mely Anna halála után fia, a fiatalabb Apafi felesége révén a
Bethlenek tulajdonába került, a bejegyzések szerint az utódok számára is
becses és haszonnal forgatható munka volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése