Peru egy félreeső vidékén, a Pampas de Jumana nevű fennsíkon gigantikus mértani alakzatok, monumentális állatfigurák, és nyílegyenes vonalak terpeszkednek a vidéken.
Rendeltetésük ismeretlen. Az állatfigurák közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak. Mintegy 2000 évvel ezelőtt egy dél-amerikai civilizáció létrehozta Földünk legkülönösebb ábráit. A sivatagi vörös kőzetbe száznál több alakzatot véstek be, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak meglepő sorozatát. Számos elmélet próbálja megmagyarázni, mit is ábrázolnak, és miért rajzolták őket. Valódi rendeltetésük máig megfejtetlen. A világ legnagyobb grafikai alkotása körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peruban, az Andok és a Csendes óceán között. Már a XVI-XVII. századi spanyol felfedezők is említették, de az 1920-as évekig jórészt ismeretlen maradt, míg Julio Tello, a perui régészet atyja le nem írta formáikat. Az alakzatokat 1941-ig nem vették megfontolt vizsgálat alá. Mivel a Nazca-vidéken kevés eső esik, a rajzok többsége ugyanolyan jó állapotban van, mint mikor készült.
A Nazca sivatagban található rajzok legfőbb jellegzetessége, hogy az alakzatok csak a levegőből kivehetőek. A rajzok mind ugyanolyan módon készültek: a sivatag talajáról felszedték a felszínt egyébként vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Úgy tűnik ezt kézzel végezték, mégpedig oly módon, hogy a felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. Minden egyes kép tekintet nélkül formájára, méretére és témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll.
Zelkó Zoltán, magyar kutató behatóan foglalkozott a vonalak kérdésével.
Az ő írásából való a következő idézet: „a sivatag sárgás színű altalaját barna és grafitszürke görgetegkövek és hordalékos anyagok borítják. Szerteszét a grafitszínű kövek olyanok a sivatagi homokban, mint furcsa, fekete, alaktalan lények, amelyek éppen csak a felszínre bújtak...”
A felfedezésekor még nem foglalkoztak velük különösebben, inka utaknak, kerítéseknek vélték őket. 1940-tól vizsgálódtak rajta behatóbban. Paul Kosok, az amerikai régész aztán húsz évig tanulmányozta a területet. Az ő munkájával először még párhuzamosan, majd egymagában tevékenykedett Maria Reiche német matematikus asszony, aki egész életét - 1998-ban bekövetkezett haláláig - a Nazca-vonalak tanulmányozásának, a jelek értelmezésének szentelte.
Az alakzatok közt fellehető többek között egy majom, kolibri, kondorkeselyű, kutya, galamb, pók, gyík, hattyú, valamint egy delfin is. 2006-ban egy új, egy szarvas rajzzal gazdagodott a gyűjtemény, mely addig elbújt a fennsík déli részének dombos vidékén. Az állatfigurák közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak. Az egyik domboldalon egy hatalmas emberalak látszik, az asztronautának nevezett figura egyik keze az égre mutat, a másik lefelé a földre, mintha azt mondaná: onnan jöttem ide.
Az egész környék esőtől, viharoktól védett helyen fekszik, ezért is maradhattak fenn ilyen jó állapotban ezek a rajzok. Azonban a mai kor embere nem tétlenkedik: egy autópálya vezet keresztül a védett területen, ami pont kettévágja a szerencsétlen felszíni gyíkfigurát. Az ábrák és mintázatok képei csak madártávlatból nézve kifejezőek, ezért is érthetetlen, hogy repülőgép hiányában miért és miképp készíthették ezeket az őslakos indiánok a sivatagban, mely ma Peruban, Lima városától 350km-re délkeletre fekszik. Hacsak nem hőlégballonból, ami nem teljesen légből kapott ötlet.
Feltételezések tömege született már ezeknek a szabályos alakzatoknak, vonalaknak a céljáról, ám a mindent kielégítő magyarázat még várat magára. Néhány, a teljesség igénye nélkül:
Csillagászati naptár, ahol a vonalak a fontosabb csillagok felkelésének irányába mutatnak. A pók és a majom ábrája valószínűsíthető, hogy az Orion, illetve a Nagy Medve leképezései. Egy másik figura a nyári napfordulón éppen a napfelkelte pontjára mutat. Az asztronómiai megoldást azonban csillagászok egy csoportja cáfolja.
Egy stadion lehetett, amiben rituális labdajátékokat rendeztek az istenek tiszteletére.
Víztartályok, vízvezetékek hálózata, csatornarendszer, esetleg állatitatók. Mindenesetre, ha igaz lenne, oázisul szolgálhatott a nagy szárazságban.
Vallási szertartások színhelye, az istenek dicsőségére utaló figurákkal.
Rituális inkaösvények, melyek végén állatáldozatokkal kedveskedtek az isteneknek.
Zarándokutak
Jelzik a föld alatti vízfolyások pontos helyét.
Gigantikus méretű koordináta-rendszer.
A kor térképeit rajzolták a talajra.
Minden vonal egy ősi családhoz és rokonságához tartozhatott, akik rendszeresen karbantartották saját ösvényüket. A vonalak, négyszögek és trapézidomok egy teljes közösséghez tartozhattak, míg az állatfigurák a szentképek szerepét tölthették be, ahol az ősökre ünnepségekkel emlékeztek
UFO-reptér és bázis
A vonalak 1994 óta a világörökség részét képzik.
/Forrás: Földi rejtélyek
L.L. Leila Leslie/
A nagy szél- és homokviharok következtében eddig nem ismert Nazca-vonalak váltak láthatóvá Peruban.
Az új, eddig ismeretlen vonalakat egy pilóta, bizonyos Eduardo Herrán Gómez de la Torre fedezte fel a múlt héten, miután elrepült a fennsík felett - számolt be az El Comercio című perui napilap. A kutató egy 60 méter hosszú és 4 méter széles kígyót azonosított a híres kolibrialakhoz közel, emellett az El Ingenio-völgyben és a a Pampas de Jumanán madár-, illetve egy teveféle- (valószínűleg láma) alakra, valamint cikkcakkokra lett figyelmes az égből.
A régészek jelenleg arra keresik a választ, hogy a vonalak a Paracas-kultúrához tartoznak-e, amely i.e. 800-100 között virágzott a perui Ica régióban, s amelynek fejlett kézművessége nagy hatással volt az i.e. 1. században létrejött Nazca-civilizációra. /Múlt-kor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése