Népies neve mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap.
A nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek (görögül: katechumen (hitújonc)= keresztény beavatás szentségeire készülő felnőtt) ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.
A húsvét nyolcadát záró vasárnaphoz kötődő ajándékozó népszokás a mátkálás vagy komatál küldés feltehetően ókeresztény gyökerű. Az egyházban a fehérvasárnap a halottakról való megemlékezés, a "halottak húsvétja".
A fehérvasárnaphoz számos népszokás tartozik,
A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.
Ahány vidék, annyi szokás.
| Göcsejben fehérvasárnap délutánján a gyermekek, ifjak, leányok a falu alkalmas helyén, templomnál, haranglábnál, kocsmánál összejőve komát választanak. Az egykorúak ezen szavakkal: "Komáll meg velem!" vagy "Koma; koma, komállunk meg!" - tojáscserére szólítják fel egymást. (Nem vérrokon legények vagy lányok, egyneműek egész életükre testvérré fogadják egymást.) A felszólított ha a tojás tetszik neki, a komaságot elfogadja és e szavakkal: "mától fogva komák vagyunk!" - tojásaikat kicserélik. A nagyobb lányok a legtöbb helyen a hímes tojást házhoz küldik, kiszemelt lánytársuknak. Egy-két (általában három) fehérbe öltözött leány viszi el a tojásokat, koszorúval a fejükön, koszorús, pántlikás bottal a kezükben. A mátkatálba a tojások mellé egy üveg bort tesznek, az üvegre fonott perecet akasztanak. |
| Ha ketten mennek, mindketten fogják a tálat. A megtisztelt leány a tojásokból kettőt vesz el és egyet ad helyettük, vagy megfordítva. Az így létesült komaságot "tikmony", vagy "tojáskoma' névvel illetik. A komává fogadás szertartása alatt szigorúan "kegyelmezik", magázzák egymást. A mátkálás sírig tartott, az öregasszonyok is "mátkámozták" egymást. A halott asszonyt mátkája, komája nyújtóztatta ki. (Városdombó új, farsangi menyecskéi fehérvasárnap menyasszonyi ruhájukban mentek a templomba.) Szentsimonon, s az ország számos vidékén az összemátkásodók halálukig magázták egymást. |
A moldvai csángóknál "mátkaváltó vasárnap" az ünnep neve. Két-két lány keres ilyenkor keresztanyát magának. A keresztanya összefogja a lányok kezét, s ezt mondják egymásnak: "Ha ezen a világon voltunk barátok, virisorák (unokatestvérek), másik világon, meg ezen a világon is legyünk mátkások.
Somlóvásárhely lányai e napon litánia után falut kerülnek "Járj, járj zöldág" énekkel. A Galga menti falvakban ezen a vasárnapon kezdődtek a tavaszi "lányséták". Az utcán énekelve sétáló lányokat a legények is követték, s valamelyik ház előtti teres részen énekszóra, táncra kerekedtek.
Sokfelé fehérvasárnap a gyermek első szentáldozásának ideje.
(Forrás: Sulinet, Molnár V. József: Kalendárium)
A keresztszülőség megünneplésekor is használtak komatálat, ahol ünnepélyesen bejelentették a következő megszületendő gyermek keresztszülőinek a nevét. Ilyenkor a komaasszony a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy komatálat küldött, amelyben lehetett (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica).
Az anyák iránti figyelmesség jeleként is küldtek komatálat. A szoptató anyának, hogy bőségesen tudjon szoptatni komatálat küldtek, amelyen tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után.
A lakodalmat követő reggel vagy vasárnapon az új asszonyt rendszerint a férj közeli rokona vezette a templomban ahhoz a helyhez, amely ezután férje vagy annak családja szerint megillette) vittek komatálat.
Az első és az utolsó komatálat általában a főkomaasszony küldte, a többi komaasszony pedig naponta váltotta egymást.
Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.
Sok faluban rendszeresen fehérvasárnap tartották a gyerekek elsőáldozását.
Sajnos népszokásaink nagy része feledésbe merült, pedig nagy szükségünk lenne rájuk, hogy színt vigyenek rohanó, szürke világunkba.
forrás: fehérvasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése