Mondák - a Sóvidék mondái

[Kodáros]

A felsősófalvi népi hiedelmek közül talán a Kodároshoz fűzött mesés történetek a legismertebbek. A falu fölé ÉK-ről magasodó szikladomb mélyén van elrejtve a helybéliek hite szerint Darius király, más változatban Kodáros mondabeli király kincse. A kincskereső szenvedély a múlt század végén addig fokozódott, míg néhány ember egy közel 20 m mély barlangot ásott a domb oldalába. Munkájuk emlékét a barlang fölötti nagy andezit kőtömbbe bevésett felirat őrzi (“1889 B& N Ástuk”). A hiedelem eredete a Darius-mondák kialakulásával van kapcsolatban. Az írott források alapján úgy tűnik, hogy Ilosvai Selymes Péter 1548-ban írt “Nagy Sándor története” és más XVI. századi széphistóriák alapozták meg a Kárpát-medencében a “dariusi kincsek” mítoszának kialakulását.

A Kodáros név minden valószínűség szerint a Darius származéka. A monda helyhez kötésében számos tényező közrejátszhatott. A hegycsúcsok a népi hiedelmek, mondák egyik fő megnyilvánulási helyei. Feltételezhető, hogy a szikladomb mélyén egy üreg létezik, bár ennek kőzete andezit tufából van. A hely titokzatosságát a közelben lévő két temető is fokozhatta. A monda kialakulásának fő oka a domb tetején keresendő, ahol egykoron valamilyen emberkéz alkotta építmény állhatott. Ennek lepusztult - titokzatosnak, megmagyarázhatatlannak tűnő - maradványai alapozhatták meg a későbbiekben a népi hiedelem kialakulását.

[Rapsóné vára]

Rapsóné, Firtos és Tartód testvérek voltak s egy időben építették várukat. Este mind a három várban egyszerre gyújtották meg a gyertyát. Rapsóné értett az ördöngös mesterségekhez, várának köveit egy bűvös kakas és egy táltos macska hordta fel a hegyre. A Barátság-tető alatt, a Borza-vápában van egy barlang, abban laktak az aranyhajú, habköntösű tündérek, akiknek Rapsóné volt a királynőjük. Ezek mindannyiszor elkísérték, ha Firtoson és Tartódon lakó testvéreihez ment látogatóba.

A barlangban mulatozó tündérek egyszer behívtak magukhoz egy pásztorlegényt. Három napig énekeltek, táncoltak, muzsikáltak neki. Aztán leültek vele kártyázni, s egy kalap arannyal bocsátották el. A pásztor kiment, e kincset leöntötte a földre, s visszatért, hogy újra megtöltse kalapját. Hanem ekkorra eltűnt már a tündérvilág, és amikor a kint hagyott aranyát kereste, azt sem találta, mert szénné változott át. Rapsóné kincse nem is ott, hanem a Deszkásvár barlangjában van elrejtve.

Egykor kincskeresők addig ástak ott, míg egy nagy vasajtóhoz értek, melyet három lakat védett. Leütötték ezeket, mire az ezer év óta zárt ajtó olyan nagy zajjal pattant fel, hogy a hegy megrendült belé. A nyíláson át roppant kincshalmaz tűnt fel, de amikor hozzá akartak nyúlni, félelmetes hang hallatszott: "Emberélet esett áldozatul e kincs elrejtésekor, csak emberélettel lehet azt kivenni.!" A kincskeresők megszaladtak, s még elég jókor, mert mögöttük egy hatalmas szikla zuhant s elfödte a kincstár ajtaját.

[Rapsóné útja]

Rapsóné gazdag asszony volt, Parajd és Szováta között állott a vára. Amilyen gazdag, olyan vallásos is volt, és minden vasárnap négylovas hintón hajtatott Kolozsvárra misét hallgatni. De gyakran elkésett, mert rossz volt az út. A szép özvegy megegyezett az ördöggel, hogy jó utat készít neki Kolozsvárig, s fizetség fejében két hegy aranyat és egy völgy ezüstöt kap. Az ördög egy éjszaka olyan sima utat csinált a vártól Kolozsvárig, amilyen eddig még nem volt a világon. Ezen a bűvös úton olyan sebesen haladott Rapsóné hintaja táltos lovaival, hogy még a várban volt midőn elsőt harangoztak, de mikorra beharangoztak, már ott is volt a templomban. Egyszer kocsisa kalapját lefújta a szél, s az le akart szállni, hogy felvegye.

Ok nélkül szállasz le - mondta az asszonya - mert a kalapod már öt óra járásnyira maradt el. Az ördög hamarosan jelentkezett a fizetségért. Rapsóné sokáig húzta-halasztotta a fizetést, de végül nem tudott kitérni. Ekkor a ládájából kivett két aranyat és egy ezüstöt. Két mellére tett egy-egy aranyat, a kettő közé egy ezüstöt. - Itt a két hegy arany és az egy völgy ezüst, viheted! - mondta az ördögnek és nagyot kacagott hozzá. Az ördög megharagudott, hogy így rászedték, s szét is rombolta a szép utat azon az éjszakán.

[Athya, Etéd, Énlaka, Szolokma]

Volt egyszer egy székely ember, s annak három fia. Mind a három legénysorban volt már, meg akartak házasodni. Mondta nekik az apjuk: - Hát gyertek, fiaim, ki a határra, hadd osszam el köztetek a földeket. - Kimentek a határra, ott egy nap darab helyet kimért, s mondta a legidősebb fiának: - Ez a hely a tiéd! - A fiú aztán ide egy falut épített, s ennek a falunak Etéd lett a neve.

Amikor a nagyobbik fiúnak kimérte a helyet, továbbmentek, s a középsõnek is kimért akkorát. De a mérés után azt mondta: - Erről még szólók ma. - A középső fiú is falut épített erre a helyre. Ennek a falunak Szolokma lett a neve.

Hanem, míg az apa a középső fiának méregette a helyet, a harmadik nem győzte várni, míg rákerül a sor, s ingerülten mondta: - Nekem azt add! - Az apja így válaszolt: - Nem lehet, ott én lakom. - Ez Énlaka.

Adj hát nékem es, apám! - ismételte a fiú. Az apa kimérte a harmadik helyet is, s a harmadik fiú is falut épített ide. Ennek a falunak Atyha lett a neve.

[Firtos vára]

A vár úrnője, Firtos a jó tündérek királynője volt. Testvére Tartód azonban éppen az ellenkezője. Firtosnak igen megtetszett a vidék, és elhatározta, hogy a tetőn palotát épített magának. Meg is kezdődött az építőmunka. Arra járt Tartód, akinek a szívében irigység támadt. Fogadást ajánlott, hogy ő szebbet fog építeni, sőt még arra is lesz ideje, hogy Firtos palotájának sarokkövét kiemeltesse és a magáéba építesse be.

Firtos várában éppen a vár elkészültét ünnepelték, mikor váratlanul lecsaptak Tartód rossz tündérei, kifeszítették a sarokkövet, vasrúdra húzták, és elröpültek vele Tartód vára felé. Ámde az éjféli kakasszó úton érte őket, a vasrúd Korond felett kettétört, a kő leesett, és ma is ott látható rajta a gonosz tündérek által fúrt lyuk. A nép Likaskőnek nevezi. A kő lezuhanásával Tartód elveszítette fogadását, vára összeomlott, s büntetésből el kellett költöznie Firtos birodalmából.



  Kincses Kodáros: egy hely ahol, a föld alatt temérdek kincset ástak el, a lejárót viszont senki sem találta meg. Az emberek elkezdték átvágni a sziklát a lejárót kutatva, de mindenkit megrémít a jóslat, miszerint az első aki megtalálja a kincset, az meghal. A barlang, amely az emberek keze munkája, Felsősófalván található a falu közvetlen közelében.