A hagyomány Márkot mint az alexandriai egyház alapítóját és
vértanúját tiszteli. Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg
Traianus császár idejében (98--117) szenvedett vértanúságot. Velencei
kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása
elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje.
Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a 11. századtól, április
25-én üli meg.
Szent Márk napja a búzaszentelés hagyományát őrzi – keresztény szokás
szerint vagy ezen a napon, vagy az ehhez közeli vasárnapon búzaszentelő
körmenetet tartanak, de valójában pogány eredetű népszokásról van szó.
Bár a népnyelv búzaszentelésről beszél, mindenféle vetést, fákat és
szőlőket is szokás ilyenkor megáldani.
Mise után a hívek
kereszttel, lobogókkal kivonultak a határba, ahol a pap megszentelte a
vetést. Mindenki vitt haza magával a megszentelt búzaszálakból.
Az imakönyvbe tett búzaszálnak gonoszűző erőt tulajdonítottak a
magyar nyelvterület számos vidékén. A bukovinai székelyek a megszentelt
búza főzetét
lábfájás ellen tartották foganatosnak. A szegedi kenyérsütögető
asszonyok Szent György-napi harmatot és szentelt búzaszálat tettek a
kovászba, hogy a kenyér szépen keljen. Márk napjával kapcsolatosan. Például Csépán a mák, a
Mura-vidéken az indás növények vetésére tartották alkalmas időpontnak. A
Mura-vidékiek szerint: „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést
várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a
tavasz”
Szent Márk Velence védőszentje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése