Húsvéti asztal

A húsvét megünneplésének mikéntje ősi hagyományokban, szokásokban gyökerezik. A friss virág, a barka, a nyuszi és a hímes tojás mind-mind olyan szimbólum, mely régóta jelképezi ezt az ünnepet.

Tálaljunk szépen..

          

Húsvét- Nagyszombat

A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”. A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. 

A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A misén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória. Ezt követi a keresztvízszentelés, majd az éjszakai virrasztó mise, a vigília is a feltámadást ünnepli. Noha a körmenet nem része a vigíliának, a mise végén a 11. század óta az esti órákban elindul a feltámadási körmenet. Ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadott Krisztus. 1955-tol a római katolikusok és a keleti ortodoxok húsvét előtt ismét virrasztanak.

Valaha a szertartáson részt vevők a szentelt parazsat hazavitték (újabban a Krisztust jelképező szent gyertyáról meggyújtott gyertyájukat viszik), és az előző este eloltott tüzet vele gyújtották meg. A szentelt tűz védelmet adott a rossz idő, szerencsétlenség és tűzvész ellen, s a szántóföldre is kivitték.

A pap a tűzszentelés után a vizet is megszenteli. A hívek ebből is visznek haza. Valaha megszentelték vele a házat és az istállót, hogy minden gonosz erőt távol tartsanak.

Húsvét - a tojás

A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jó néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el. A tojásfestésen kívül szokás még a termékenységvarázsláshoz kötődő a tojásütés, a tojásdobálás, a dombról való tojásgurítás szokása. Nem csupán festett, hanem karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, viasszal "írott" is lehet a tojás. Az általában absztrakt geometriai minták mögött a több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg. A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a színe a vért (Jézus kiöntött vérét), és a tüzet, a szerelmet és a tavaszt, a szabadságot és a feltámadást egyaránt jelképezi. Hagyományos ételek: Nagycsütörtökön: paraj, egyéb zöld színű étel Nagypénteken: tojás és hal Nagyszombaton: estig tart a böjt, nem szabad húst enni, napközben kalács, este sonka, tojás, friss zöldségekkel Húsvétvasárnap: sült bárány Húsvéthétfőn: a locsolkodóknak sonka, piros tojás, aprósütemények és mértékkel kínált ital.

A tojás kezdettől fogva fontos szerepet tölt be az emberiség történetében. Ételként és szimbólumként egyaránt.

Ételként például rendkívüli jelentősége volt az ókori rómaiak étkezésében. A derék latinok az ebéd kezdetén tojást, a végén pedig almát ettek. Innen ered a szólás: "ab ovo usque ad mala", magyarul "a tojástól az almáig", vagyis kezdettől végig. 

Szimbólumként a tojás mindenütt az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. A kínaiak úgy képzelték el az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött. A finn népi eposzban, a Kalevalában a világ egy tojásból keletkezik:

Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,
sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
fehérjéből a tojásnak halavány hold keletkezett,
tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
tojás fekete foltjából felleg lett a levegőben. 

A keresztény hagyományban is a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés titkát. A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti tojás az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századtól van tudomásunk. 

A magyar népi hitvilágban is kiemelt szerepet játszott a tojás. Általánosan elterjedt szokás volt a csecsemő első fürdővizébe tojást ütni, hogy a gyerek szép, egészséges legyen. Amikor az újszülöttet először látogatta meg valaki, illett tojással megajándékozni. A lakodalomban az új asszony alá tojást gurítottak, hogy a könnyű szülést, ill. termékenységét biztosítsák. 

Hogy mióta díszíti, festi, hímezi, patkolja a tojást a szépre vágyó ember? Fogalmunk sincs róla. Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban is tettek ilyet a sírokba. De talán már ezer évekkel korábban is pingálhattak erre a tökéletes, szimbolikus, önmagába visszatérő felületre/.

Ab  Ovo/

Ma Nagypéntek van

Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik.

 


Nagypénteken a gyertyák és virágok nélküli templomokban nem tartanak misét, mert úgy vélik, ezen a napon a legfőbb pap, maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A pap, a vértanúság színében, piros öltözékben végzi a szertartást.

A böjtölés az ókor óta világszerte ismert, elsősorban vallási elhívatottságból böjtöltek vallásalapítók és híveik, s böjtölnek ma is az elkötelezettek, papok, papnők, beavatásra várók. Arra vonatkozóan, hogy ezen a napon a keresztények a bűnbánat mellett böjtöltek is, először a 2. századból találtak utalásokat, a szigorú böjttel kapcsolatos szokások azonban csak a katolikusokra vonatkoztak. Hosszú időn keresztül a keresztények, különösen a római katolikusok és a keleti keresztények, egy-egy negyven napos böjtöt tartottak, a nagyböjt tavaszi bűnbánati időszakában és a karácsony előtti bűnbánat, az advent idején. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta azonban már csak a hamvazószerda és a nagypéntek a kötelező böjtnap. A protestánsoknál a böjt nincs egységesen szabályozva, a hívok lelkiismeretére bízzák a betartását. A „szent negyven napja” néven ismert nagyböjt a húsvét ünnepére való felkészülés – hamvazószerdától nagycsütörtökig tartó – ideje.

Nagypéntekhez babonás félelmek kötődnek a paraszti életben. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak. 

A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, az védett a betegségek ellen. Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.

Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez:

- A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá.

- Helyenként csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.

- Nagypéntek ünneplésének másik jellegzetessége a gyász: Különösen a vidéki vagy falusi gyülekezetekben még ma is az a szokás, hogy a szószéket és az úrasztalát gyászterítővel takarják le.

- Az istentiszteletre amúgy is feketében járó asszonyok mellett a menyecskék és a leányok is fekete fejkendővel mennek a templomba.

- Gyászt és szomorúságot fejez ki a beregi Tiszaháton ismert mondás: „Nagypénteken sokan sírnak, Sok hímes tojást megírnak."

- Általánosan ismert mondás   „Nagypénteken mossa a holló a fiát", amely az ünnepre várt esőzéssel van összefüggésben. A nagypénteki esővel – a néphit szerint – a természet is Jézust siratja.

Erdők világnapja

Erdők és fák nélkül nem élhetünk, nélkülük nem lesz elég élelmünk. Az erdő a Föld tüdeje – szén-dioxidot köt meg, oxigént termel, árnyat ad, párologtatással hűti a Föld felszínét, az egészséges vízkörforgás egyik kulcsszereplője. Az erdők lassítják a klímaváltozást, szűrik a por- és zajszennyezést, segítik a talajmegőrzést és élőhelyet nyújtanak számos embernek, állatnak, hasznos beporzónak.

Az erdők folyamatosan változó, élettel teli, összetett ökológiai rendszerek – a biológiai sokféleség legnagyobb őrzőiként a szárazföldi állat- és növényfajok több mint 80%-ának adnak otthont. Munkát, élelmet és menedéket adnak közel 1,6 milliárd embernek, és nem csak fával és élelemmel látják el az emberiséget.

2013 óta az ENSZ Közgyűlés határozata alapján ünnepeljük minden évben március 21-én, a márciusi napéjegyenlőség napján az erdők világnapját.

Az erdők csendje, a természet szépsége jót tesz testnek és léleknek - oldja civilizált világunk stresszét, ellazít, feltölt. Töltsünk minél több időt fák között, a zöldben, ismerkedjünk velük, fogadjunk örökbe egyet és figyeljük, hogyan változik. "Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket." Szeressük és védjük meglévő erdeinket, a városi, kerti fákat, és ültessünk a már elpusztítottak helyett.

8000 éve még a Föld szárazföldi területeinek felét borította erdő, ma már csak alig egyharmadát. Minden percben egy futballpályányi erdő tűnik el a Földről, és velük több 100 erdei állat- és növényfaj minden egyes nap!

.

Márciusi tél ??

Meddig tart a hideg? Mennyi eső eshet még? Az egész tavasz ilyen lesz most már?

Többnyire erősen felhős vagy borult lesz az ég. Szombaton a hajnali, reggeli órákban dél, délnyugat felől újabb csapadékzóna érkezik, országszerte tartós, kiadós csapadékra kell számítani. Kezdetben főként eső várható, ami délelőtt északkeleten és a nyugati határvidéken, később pedig már egyre többfelé átvált havazásba.

?????? 

Gólyák

Tóbiás és Sára, a híres gemenci fekete gólyapár fészkében március 29-én megjelent az első tojás, így néhány nap múlva várhatóan már 3-4 tojás költését kezdhetik meg a szülők – tájékoztatott közleményében a Gemenc Zrt.

 

Nem maradt sokáig magányos Tóbiás, a gemenci fekete gólya, akit legnagyobb meglepetésére március eleji télvíz fogadott, amikor több ezer kilométerrel a háta mögött megérkezett gemenci fészkére a telelésből. A Magyar gólya webkamerák Facebook-oldal tájékoztatása szerint március 12-én, hétfő délelőtt 9 óra 6 perckor Tóbiás párja, Sára is hazatért a keselyűsi fészekbe a gemenci erdőben.

Ahogy beköszöntött a tavaszias időjárás, Tóbiás egyre nagyobb buzgalommal építkezett, így 12-én reggel 9 órakor, amikor Sára megérkezett, már látszottak a munka első eredményei. Ha szűkösen is, de mindketten elfértek a fészekben.

"Ez most vicc, vagy komoly? - morfondírozhatott Tóbiás, az első hazatért gólya. Mert a behavazott fészek látványa egy több ezer kilométeres út után viccnek azért mégiscsak kicsikét durva... A klímaváltozás tényleg nem vicc. Veled vagyunk, Tóbiás!

Behavazott fészkét látva nagyon meglepődött Tóbiás, a fekete gólya

Tóbiás nem csak abban rekorder, hogy rendszeresen a legelsőként érkezik haza, de 19 évével ő a legöregebb ismert, vadon élő, fekete gólya az országban.
A Gemenc Zrt. közleménye szerint a gólya péntek délután 5 órakor szállt le, a megérkezést élő internetes adásban követhették az érdeklődők. Tóbiás párja, Sára március közepén szokott megérkezni. Az elmúlt 4 évben 10 fiókát neveltek fel a fészekben, amely idén télen erősen megrongálódott, így a következő hetek kérdése, hogy újjáépítik-e vagy készítenek egy újat máshol."

ÉLÓBOLYGÓNK.HU

Térképek - az első modern térkép megalkotója

Különös vonzerővel bírnak a térképek. Noha egy betűkkel és vonalakkal telerajzolt papír vagy gömb böngészése nemigen keltheti az utazás illúzióját, mégis megbűvöli képzeletünket a kicsiben elénk tett világ.

   Gerhardus Mercator németalföldi térképész és földrajtudós volt  az első modern térkép megalkotója

  Élete 82 évében olyan műveket alkotott, melyek hírnevét minden időkre megalapozták. Mercator (eredetileg Kremer) saját maga által számított vetülete napjainkban is a navigációs térképek alapjául szolgál.

  Mercator 1512. március 5-én látta meg a napvilágot mint Gerhard Kremer. Szülővárosa a németalföldi Rupelmonde a mai Belgium területén található. Szülei halála után vette fel a Gerardus Mercator de Rupelmonde nevet (a Mercator a Kremer latin megfelelője). 1594. december 2-án hunyta le szemét Duisburgban, Németországban. Magas kort, 82 évet élt meg, és mint geográfus, kozmográfus, térképész, olyan műveket alkotott, melyek hírnevét minden időkre megalapozták.
Mint a térképészet "reformátorát" emlegetik, és valóban rá is szolgált erre a kitüntető megjelölésre. Amikor megalkotta világtérképét és egyben megváltoztatta a térkép alapját is, megváltozott az egész térképészet is. Ha lassan, sőt ellenkezéstől kísérve tört is utat az általa megalkotott és róla elnevezett vetület, végül mégis elfoglalta megillető helyét és még ma is jól használható vetületként alkalmazzák a navigációs térképek alapjául.

 

Még ma sincsen eldöntve pontosan, hogy milyen eljárással is határozta meg szögtartó hengervetületéhez a bővülő szélességeket. Legnagyobb érdeme kétségkívül az, hogy felismerte a pontos összefüggést a sarkok felé növekvő szélességű hengervetület és a loxodrómák egyenes vonalú leképezése között. Zseniális alkotás, amely mind a tengeri, mind a légi navigáció számára még ma is felbecsülhetetlen értéket jelent, és mindenkor az ő nevével marad összefüggésben.

A legrégibb, papiruszra készített ismert térkép I. Széthi egyiptomi fáraó idejéből (i. e. XIII. sz.) való. A töredékes torinói papirusz darabjain a Vádi Hammamát aranybányája és a núbiai bekhen kőzetfajta lelőhelyének, valamint az odavezető utak ábrázolása látható. A hegyeket oldalnézetben, az épületeket és az utakat alaprajzban szemlélteti. Az egyes objektumokat hieratikus jelekkel írt feliratok is magyarázzák.

Az ókori görög térképek szerkesztői már törekedtek arra, hogy geometriai módszerrel ábrázolják az akkor ismert világ egészét. Egyes szerzők a csillagászatban alkalmazott fokhálózatot a Föld ábrázolására, a geográfiára is alkalmazták. Az ókori térképészet legfontosabb képviselője Ptolemaiosz Klaudiosz (i. sz. 87–150) volt, akinek elsőként sikerült a Föld gömbfelületének egy darabját sík felületen leképeznie, s a ma használatos vetület elődjeként szerkesztési módszereket adott a világtérkép fokhálózatának megrajzolásához.

A rómaiak tovább haladtak görög elődeik nyomdokain, de különösen a magántulajdonnal kapcsolatos kataszteri térképezés és ingatlan-nyilvántartás területén léptek előre. Különleges térképeiken főleg a közlekedési utakat, a településeket és az utazási akadályokat, folyókat, hegyeket, erdőket ábrázolták. Az ilyen térképeket itineráriumoknak, úttérképeknek nevezzük. Legismertebb példány a Tabula Peutingeriana, egy eredetileg mintegy hét méter hosszú és harmincnégy centiméter széles papirusz tekercs, amely középkori másolatban, pergamenre festve maradt fenn.

Bár a 12. században Idríszí szicíliai arab térképész készített egy Ptolemaioszéhoz hasonló, de részletesebb térképet, Ptolemaiosz térképei mégis elfelejtődtek amíg 1400-ban Konstantinápolyban fel nem fedezték őket. Ptolemaiosz térképeit Firenzébe vitték és később lefordították ógörögről latinra, majd a 16. század során a térképészek tanulmányozták és megpróbálták belé illeszteni az új földrajzi felfedezéseket.

A középkori térképek nagyon ritkán folytatták az ókori földrajzi hagyományt, amely azonban nem merült feledésbe. A térképek szélein, sőt a beltartalomban is sokszor fantasztikus alakokat vagy vallási tárgyú rajzokat látunk. A középkori térképek Európában elsődlegesen a keresztény világkép szimbolikus kifejezései. Legtöbbjük kör alakú világtérkép. Legismertebb példány a herefordi térkép 1275-ben készült. Több, mint másfél méter átmérőjű, bibliai jeleneteket ábrázol, és ma is az angliai herefordi katedrálisban található.

A XV. században és azután készült térképekre jellemző, hogy készítőik igyekeznek a reneszánsz térszemléletnek megfelelően a geometrikus tér mennyiségi vonatkozásait és a konkrét földrajzi környezet látványát együttesen ábrázolni. A fejlődés megindítója a reneszánsz kor szelleme, az ókorban elért eredményeket a térképészetben is felelevenítik és továbbfejlesztik.

A térképészet fellendülését elősegítették a nagy földrajzi felfedezések, a megélénkült gazdasági élet, a kereskedelem és az áruszállítás fokozódása. Ezek a tényezők követelték a pontosabb, tájékozódásra alkalmas térképeket. Először a tengeri, majd a szárazföldi térképek fejlődtek.

A XVI. században működő Mercator a modern térképészet legnagyobb alakja. 1569-ben megalkotta világtérképét, amelyen a hajózási vonalak, a loxodromák egyenesek voltak. A máig is nagyon népszerű szögtartó hengervetületet később róla nevezték el Mercator-vetületnek. Ő készítette, de fia Rumold Mercator adta ki az első, egységes térképgyűjteményt "Atlasz" néven (1595-ben), amely azonban még ekkor sem volt teljes.

forrás: Wikipedia
Tudománytörténet Sulinet

Nagymacskák

Az ENSZ Közgyűlése 2013-ban döntött arról, hogy március 3-át - mely abban az évben a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) elfogadásának 40. évfordulója volt - a Vadvilág Világnapjává (World Wildlife Day) nyilvánítja. Ezen a napon bolygónk vadon élő növény- és állatvilágának sokszínűségét ünnepeljük.

Ez a nap arra is emlékeztet, hogy mára az élővilág fennmaradása komoly veszélybe került, többek között élőhelyük csökkenése és a környezeti bűnözés, például az orvvadászat, a határokon átívelő illegális kereskedelem és a jogtalan fakitermelés következtében - írja közleményében a WWF Magyarország.

Az elmúlt száz évben a tigrispopulációk például 95%-kal lettek kisebbek, az afrikai oroszlánok populációi pedig húsz év alatt 40%-kal zsugorodtak.

A Kárpátok szellemmacskája: a hiúz

A világon előforduló négy hiúzfajból a legnagyobb hazánkban is őshonos. Az eurázsiai hiúznak - a többi nagyragadozó mellett - fontos szerepe van abban, hogy fenntartsa az erdei életközösséget. Jelenlétük következtében ugyanis a növényevők viselkedése megváltozhat, egyedszámuk olyan szintre csökkenhet, amely lehetővé teszi az erdő természetes megújulását.
A rejtőzködő életmódja miatt a Kárpátok szellemmacskájának is nevezett hiúz hazánkban az elmúlt évtizedekben jelent meg újra. Mára már rendszeresen előfordul a Börzsöny, a Zemplén és az Aggteleki-karszt területén, de hazai állománya még mindig védettségre szorul, hiszen az elmúlt években nincs tudomásunk arról, hogy sikeresen adtak volna életet utódnak. Jelenlétükről vadászok beszámolói mellett néhány kameracsapdás felvétel is árulkodik. Az észlelések ellenére azonban összlétszámuk tíz alá tehető.



/fotó turistamagazin.hu/