Eredeti neve: Durante Alighieri A világirodalom klasszikusa, a feudális középkor utolsó, az új polgári korszak első nagy lírikusa volt. . Ifjúkorában katonáskodott, majd belevetette magát a politikai életbe. 1300-ban Firenze priorja volt, de nemsokára politikai ellenfelei jutottak hatalomra, őt pedig száműzték és távollétében halálra ítélték. Hosszú - és máig alig nyomon követhető - bolyongásba kezdett, minden bizonnyal sohasem látta többé szülővárosát, Firenzét. 1318-ban Ravennába költözött, a művelt fejedelem Novello da Polenta udvarába. Velencei követségben járva halt meg.
Ravennában temették el, s hűtlen városa, Firenze azóta sem tudta visszaszerezni hamvait. A tetem egyébként 1619-ben elveszett, s csak 1865-ben találták meg, amikor mauzóleumba helyezték. Minden este harangszó szól emlékére, sírja környékén, a Zona Dantescában pedig tilos az autóforgalom.
Dante, a nagy bolyongó fő művét, a La Commedia-t, halála évében fejezte be, amelyet Boccaccio egészített ki a Divina jelzővel, így azóta Isteni színjáték címmel a világirodalom egyik legnagyobb alkotása. Az "Isteni színjáték" egy eltévedt lélek fáradtságos útját jeleníti meg realista módon a Pokolból a Purgatóriumon (Tisztítótűz) át a Paradicsomba. Dantét Beatrice, a költő ifjúkori szerelme - a szépség, erény és bölcsesség megtestesítője - kíséri túlvilági vándorlásai során, ahol mitológiai és történelmi személyek lelkével találkozik. A költemény Dante politikai állásfoglalását, valamint teológiai és filozófiai ismereteit tükrözi. Jellemző, hogy Dante más kortársai szemében is "Sommo Poetá", "Legfőbb Költő' volt. A Commedia hamar bejárta Európát, már Zsigmond királyunk könyvtárában is megvolt.
Ilyen egy csodálatos, örök és el nem múló szerelem.
Dante kilencéves korában, 1274 tavaszünnepén ismerte meg a nyolcéves, bíborszínű ruhát és virágkoszorút viselő Beatricét.
Beatricéhez fűzött szerelme azonban nem teljesült be, a lányt apja egy Simone de Bardi nevű férfihoz adta feleségül. Dante szerelmi bánatát végképp az növelte meg, hogy Beatrice huszonnégy éves korában, 1290. június 8-án meghalt. Boccaccio elmondása szerint Dante hónapokig vigasztalhatatlan volt: „Dante úgy megrendült, oly nagy s könnyhullató bánatba borult, hogy sokan a szerettei, rokonai és barátjai közül már-már azt hitték, hogy szüntelen való siralmainak csak halála vethet véget: s úgy vélték, hogy ennek hamarosan áldozatul esik, mert semmilyen enyhületet sugalló és vigasztaló szóra nem hajlott. Nappalai az éjszakákkal és az éjszakái a nappalokkal folytak össze, amikor is egyetlen órát sem töltött el jajgatás, sóhajtozás és könnyeinek bőséges hullatása nélkül; s már két szeme kiapadhatatlan forrásnak látszott, úgyhogy mindenki csodálkozott, honnan árad belőle ez a szüntelenül sok könny, hogy sírását táplálja.
Dante 1291 és 1294 között harmincegy költeményt írt Beatricéhez. Ezek a költemények az édes új stílus (dolce stil nuovo) elnevezésű irodalmi irányzat legkiemelkedőbb termékei közé tartoznak. /Wikipedia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése