Máté apostol és evangélista névünnepét már a
legkorábbi martirológiumok (vértanú-akták) szeptember 21-ére tették.
Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja
. Szeptember 21.
még a Szűz jegyébe esik, de már közel a Mérleg hava és véle új határnap:
az őszi napéjegyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk,
magyarázza, miért épp ő kapott helyet itt, szeptember utolsó dekádjában.
Máté,
akit Lévinek is hívtak, a hagyomány szerint az első evangélium
szerzője. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Épp a vámházban ült, és
tette a dolgát, amikor Jézus felszólította, hogy kövesse (Mt 9,9). Az
adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg.
Nemcsak azért, mert abban a korban a készpénzfizetés még nem volt
általános, és a terményből, portékából a köteles részt ki kellett
mérnie. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt – a
később használatos pénzegységek nevében fennmaradt a régi súlymértékeké
(sékel, mina, tálentum) –, de a pénzérmék súlyát is ellenőrizték,
hiszen a csalást leggyakrabban az érmék körülnyírásával
(nemesfémtartalmuk csökkentésével) követték el. Kafarnaum, ahol Máté
működött, határváros volt
Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló
országocskája között. Mérleg és határváros: ez lehetett az a két
evangéliumi mozzanat, amely Mátét illetően a jelképekre fogékony (s a
hagyományokra is ügyelő) korai naptárszerkesztőket befolyásolta.
Ezen a szeptember végi
napon a búza elvetésének ünnepét ülték meg őseink, melynek szokásait
Bálint Sándor gyűjtötte össze „Ünnepi kalendárium” című könyvében. A
dél-alföldiek úgy tudták, hogy a búzát legjobb Máté hetében elvetni.
Ezen a napon tilos volt kenyeret sütni, sőt még a kemencében lévő hamut
sem volt szabad piszkálni. Algyőn régen már hajnalban, napfelkelte előtt
kimentek a földekre és a vetnivaló búzát zsákostul a földhöz ütögették,
valószínűleg attól reméltek bőséges termést. Mohácson Máté napján
szakajtóban vittek a búzát a helyi templomba megszenteltetni, majd
azokat a többi vetőmag közé vegyítették, hogy a szent magvak bőséges
termést hozzanak és az átjárjon más magvakat is. Más helyen vetés előtt a
búzával teli zsákot feldobták a háztetőre, hogy három napig érje a
harmat. Mindegyik szokásnak ősi, a táltoshitig visszavezethető
hagyománya volt, a jó termést mágikus praktikákkal akarták biztosítani.Vetés előtt
Nemcsak a búzaszemeket készítették gondosan elő, hanem a szent munkának megadták a módját. Aznap megmosakodtak és tiszta ruhát vettek, ezzel jelezték, hogy nem mindennapi munkára indulnak. A vetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A vetők a munka megkezdése előtt keresztet vetettek és imádkoztak és csak utána fogtak neki a munkához. Így adtak tiszteletet az életnek is hívott búzaszemeknek. A palócföldi Hollókőn a gazda a vetés végén a földnek mind a négy sarkára térdelt és úgy imádkozott. A székelyek is imádkoztak, majd a vetéshez levették kalapjukat, ezzel tisztelegtek a gabona előtt. Göcsejben az első szántás első fordulóján a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját és imádkozott.
Máté napi tilalmak
Volt olyan hely, ahol Máté napján nem szántottak, mert úgy vélték, hogy a bevetett földet később felveri a gaz. Göcsejben az egész héten tartózkodtak a vetéstől, nehogy a szemek helyett gaz teremjen a földön. Volt, ahol a gazosodást úgy próbálták kivédeni, hogy a virágvasárnapi szentelt barka hamuját üszög ellen szórták a vetőmag közé. Székelyföldön a hétnek annak a napján fogtak a vetéshez, amelyiknek éjszakáján először látta meg az égen a Fiastyúkot.
Forrás: Máté napi szokások /OB/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése