– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.
– Rohan az idő – mondják,
akik rohannak.
A várakozónak: végtelen;
a rabnak: mozdulatlan;
a bölcsnek: mély;
az alkotónak: kevés;
emennek: boldog;
amannak: boldogtalan;
kecsegtető és kilátástalan,
satöbbi, satöbbi…
/Kányádi Sándor Relativitás, részlet/
Mi is az idő? A kérdés elsőre könnyűnek tűnik, de ha pontos definíciót próbálunk adni, rájövünk, ez bizony kemény dió. Az emberi kultúra egyik legizgalmasabb kérdését sokan feszegették, mindhiába.
Ha egy csillagászt kérdezünk az időről, számára az Univerzum évmilliárdokban mérhető történelme határozza meg a léptéket. A fizikusok és a mérnökök számára már a másodperc milliárd része jelenti azt az egységet, amivel dolgoznak. A biológusok tapasztalatai alapján, az állatok és a növények is mérik az időt, már az egysejtű szervezetek is valamiféle biológiai órára vannak utalva, hogy önmagukkal és a környezetükkel szinkronban lehessenek. A pszichológus válasza a kérdésre: Az idő a tudat aspektusa; segítségével rendszerezzük tapasztalatainkat. A filozófus számára más a jelentősége az időnek. Az idő, megfogalmazhatatlan, rejtélyes paradoxon, Aurelius Augustinus (aki maga is filozófus volt, körülbelül 1500 évvel ezelőtt) szerint: " "De mi az idő?"", kérdezte. " "Ha tőlem kérdezik, tudom. Ha meg akarom magyarázni a kérdezőnek, nem tudom.""
Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése