A legnagyobb kőegyüttes a nyugat-franciaországi Bretagne fenyveseinek és hangamezőinek közepén található Carnac. Itt nemcsak több a kő, mint Európa bármely más táján, de elrendezésük léptéke, és a 8 km hosszú terület is, a legnagyobb szabású. A népről, amely Carnac köveit emelte, igen keveset tudunk, de ügyes mérnököknek kellett lenniük, továbbá hatalmas tömegű munkaerő állhatott a rendelkezésükre, és előre elgondolt terv szerint építkeztek. Néhány tárgy és az építmény a világ legrégibb, emberkéz alkotta emlékeihez tartozik.
Hogy kik lehettek, akik ezeket a kőtömböket idehordták és felállították erősen homály fedi, de tény, hogy magas szintű zsenialitásra utal, hiszen a kövek abból az időből származnak, amikor a kereket még nem ismerték. Ennek ugyanis első bizonyítékai isz.e. 1000 körül jelennek meg, bár elképzelhető, hogy mégiscsak használták korábban is. A köveket gránitból fejtették ki, és a közeli bányától vonszolták el idáig, amihez óriási munkacsapat kellett, ugyanis a nagyobb kövek elérték a 350t súlyt, ami azért is volt érdekes, mert a férfiak átlagéletkora ekkor 36év volt, a nőké 30, így nem valószínű, hogy aki elkezdte a munkát, az megérte volna a munkafolyamat egyes szakaszának., A kövek rengeteg találgatásra adtak okot és nemcsak a mai kor, de már az ókor embere is foglalkozott vele, hogy mi lehetett a pontos funkciója., Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint Carnac vallási központ lehetett, köveit az ősi bretonok imádták. Jóval később a rómaiak vették birtokukba őket, és saját istenségeik nevét vésték rájuk. A kereszténység eljövetelével kereszteket és más szimbólumokat faragtak a kövekre. A helyi néphagyomány szerint azonban a kövek voltaképpen római katonák, akiket a helybéli szent és korábbi pápa, Cornelius (Kornél) változtatott kővé azután, hogy elűzték Rómából és visszakergették szülőföldjére, Bretagne-ba., Egy új keletű elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és más megalitikus lelőhelyek tanulmányozása arra a következtetésre vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építői fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az égitestek, elsősorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb kő a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkő) néven ismert, ma már összetört megalít volt. A követ irányjelzőként használva, a holdkeltét és nyugtát, akár a 13 km-re lévő halmokról és kövekről is meg lehetett figyelni.
Forrás:Mítoszok és legendák
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése