Nevét Tompa Mihály és a Mohos tavak tették nemzetközileg is elismertté.Kisközség, sok régi, népi ízlésű házzal. /Itt volt lelkész Tompa Mihály, ebben a faluban írta legszebb hazafias érzelmű verseit /A gólyához, A madár, fiaihoz, a Pusztán/. Egykori lakóháza ma múzeum. A református templom, amelyben a költő lelkészkedett, az 1770-as években épült.
A keleméri Mohos-tavak (Kismohos, Nagymohos) egyedülálló természeti látnivalók .
A Kis Mohos úgy alakult ki, hogy kb. 5000 éve megcsúszott, leszakadt a hegyoldal, és az így keletkezett medencékben összegyűlő víz rekedt meg, telepedtek meg rajta különböző tőzegmoha-fajok, majd más növények, és alakultak ki végül a haragoszöld mohaszőnyeggel fedett ringatón rugalmas tőzegmoha úszólápok. A Nagy Mohos az idősebb, mintegy tízezer évvel ezelőtt a jégkor végén keletkezhetett. A keleméri mohos tavak fokozottan védettek!
A két kis lápszem - növény-világuk és keletkezési koruk révén - legértékesebb természeti kincseink közé tartozik
A tavak abszurd módon a tölgyesek klímaövében itt 295 méter tengerszint feletti magasságban keletkeztek. Máshol, a tajgaövben vagy a Kárpátokban, az Alpokban fenyvesek övében magasabban, sokkal hűvösebb, csapadékosabb klimatikus feltételek mellett szokványosak az ilyen jellegű dagadólápok, melyekben - környezetükből gyakran kiemelkedve - a nagy mennyiségű víz felvételére képes tőzegmoha (Sphagnum) és egyéb mohafajok uralkodnak. Gyakran fák is megtelepszenek a területen (éger, fűz, nyír, erdei fenyő).
A dagadólápok ezen a földrajzi szélességen nagy ritkaságnak számítanak. Csupán három helyről ismeretesek (Kelemér, beregi lápok, Csaroda melletti lápok). A keleméri lápok puszta jelenléte is unikumnak számít tehát, nem beszélve azokról az itt élő növényekről, melyek reliktum jellegűek, jégkorszaki maradványok. Ilyen a hüvelyes gyapjúsás, mely egyedül itt virít az országban, vagy a kereklevelű harmatfű, a tarajos pajzsika, a molyhos nyír, a gyapjasmagvú sás és a vidrafű.
A lápok élővilága 1984-ig szinte teljesen feltáratlan volt. Jellegzetes állatai alkalomszerűen keresik fel. Biztosan a területhez kötődik az elevenszülő gyík, a táplálékszerzés miatt a kígyászölyv, élőhelyi okokból pedig a pézsmapocok.
"Lakott a mohosi láp mellett egy jómódú ember, akinek sok fia volt. A fiúk már az apjuk életében az örökségről beszéltek és állandóan osztozkodtak. Az apjuk kérte őket, hogy halála után maradjanak együtt, ne osszák fel az örökséget és a földet, mert együttes erővel jobban boldogulnak. A fiúk nem fogadták meg a tanácsot, s mikor meghalt, már a harang zügásábanis az osztozkodjunk szót vélték hallani. A temetés után elosztozkodtak az örökségen, csak abban nem tudtak megegyezni, hogy a testvérek közül kié legyenek a tulkok. Végül is elhatározták, hogy kiengedik a tulkokat az istállóból, s akinek a földje felé szaladnak, az fogja örökölni a tulkokat. Mikor a tulkokat kiengedték, azok fejüket vesztve rohantak kifelé, egyenesen a lápnak. Mikor a fiúk odaértek, látták, hogy a tulkok bömbölve próbálnak a láp iszapjából kiszabadulni, de minnél jobban erőködnek, annál inkább lemerültek a mocsárba, míg végül örökre elnyelte őket a Mohos ingoványa.
Azt mondják azóta errefelé, ha valaki lehajtja fejét a Mohos pázsitjára s hallja a láp moraját, a Mohos tulkai bömbölnek, jelezvén, valahol osztozkodnak."
Tompa Mihály Mohos c. verse ezt, a nép ajkán mindmáig élő mondát szedte rímekbe.
Forrás:Kelemér,Mohos-tavak
Tájak,korok,múzeumok/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése