A víz gyógyító ereje

A gyógyítás fegyvertárából a két legősibb gyógyszer mindmáig kiállta az idők próbáját: a gyógynövény, s a gyógyvíz. Emberemlékezet óta nagy becsben álltak a források s nemcsak azért, mert jó ivóvízzel látták el a környezetük lakosságát és állatvilágát, hanem sok helyen gyógyító erejük miatt. A vizek gyógyító erejét nagyon régen ismeri az ember. Valószínűleg a növények gyógyító erejének felismerésével egy időben már ismerték.

A gyógyvizekről biztosan állíthatjuk, hogy azonosak a mesékben szereplő „élet vizével”. Mindig foglalkoztatták az ember képzeletét. Az ókorban különösen a meleg vizű forrásokat övezte áhítat: szellemek és nimfák, láthatatlan lények védnöksége alá helyezte őket a közhiedelem. A mesékben szereplő megannyi tündér és sellő egykor mind valamelyik víz vagy forrás védőszelleme volt.

 A víz gyógyító erejét már az ókori rómaiak is ismerték, hiszen fejlett fürdőkultúrájuk nem csak a tisztálkodást szolgálta.A meleg vizes medencében olyan fontos dolgokról lehetett elmélkedni, mint például a napi intrikák, s talán még a híres jogi fortélyok is itt kerültek terítékre. A régi arab mesékben is minden vendéglátás azzal kezdődik, hogy a látogató kényeztető fürdőt és illóolajos bedörzsölést kap. S talán nem véletlen, hogy mind a mai napig megmaradt a köztudatban az az ősi mondás: ha fáradt, kimerült vagy, végy egy szépítő fürdőt!

 Gyógyvíznek azokat az ásványvizeket nevezzük, amelyek fizikai tulajdonságai, vagy kémiai összetétele miatt gyógyító hatásúak, és számukra rendelet alapján az ásványvíz, vagy gyógyvíz megnevezést engedélyezték.A magyarországi fürdőkultúra több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Az egykori fürdőépületek romjai, a freskók és a mozaikok is bizonyítják, hogy már a rómaiak is felfedezték, sőt használták is ezeket a gyógyforrásokat. Magyarország világszerte ismert gyógyvizeiről, amelyek turisztikai szerepe jelentős.


A gyógyvizeket hőmérsékletük alapján, 30 °C alatt hideg, az ezt meghaladókat meleg víznek (hévíznek vagy termálvíznek) nevezzük. A mélyfúrású kutak vizét csak akkor nevezzük termál- vagy hévíznek, ha hőmérséklete meghaladja a 30 °C-ot.

Magyarország gyógyvizei

Magyarország vízrajzának jellegzetessége a termálvizekben való gazdagsága: hévízkészlete világviszonylatban is jelentős, európai viszonylatban egyedülálló. Az ásvány- és gyógyvizek nagy része oldott ásványi anyagokat is tartalmaz, így gyógyhatású, azaz fürdő- és ivókúrára alkalmas. Jelenleg több mint ezer a 30 °C fölötti melegvizet és jelentős részben gyógyvizet adó kutak száma. Hazánk gyógyvizei az ország szinte minden régiójában megtalálhatóak, a kutak háromnegyede az Alföldön található.

Az országban mintegy 150 melegvízes gyógyfürdő, köztük 36 speciális - többek között radioaktív, kénes-savas, sós-brómos-karbonátos, jódos vizet tartalmazó - fürdő található. Európa egyetlen barlangfürdője Északkelet-Magyarországon a tapolcai, a Balaton közeli Hévíz pedig Európa legismertebb meleg (33 °C) gyógyvizű tava. Budapest - évtizedek óta a világ "fürdőfővárosa" - egyes fürdőit már a török időkben használták. A fővárosban két tucat fürdő és 13 gyógyfürdő van. 

Konkoly-Thege Miklós - ezen a napon

 Az emberiség vágya és törekvése a természet, s ezen belül az időjárás folyamatainak megismerésére, évezredekre nyúlik vissza.
A meteorológia fogalmát már az ókori görög kultúra virágzásának időszakában is ismerték, maga a szó is görög eredetű, jelentése: légkörtan. 

1916. február 17-én meghalt Konkoly-Thege Miklós csillagász, az első térképes időjárás jelentés megszerkesztője.

Az ógyallai csillagvizsgáló Európa egyik legrégibb asztrofizikai obszervatóriuma. 1871-ben alapította az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjobb asztronómusa, Konkoly Thege Miklós. A XIX. század végén az intézmény a világ egyik legjobban felszerelt obszervatóriumai közé tartozott.

  Konkoly Thege Miklós csillagvizsgálója Ógyallán a XIX. század végén

Konkoly Thege Miklós, a magyarországi csillagászat újjáteremtője, a hazai légkörtani kutatások megszervezője, a hajózás és a vasút ügyének fáradhatatlan szószólója (maga is vizsgázott hajóskapitány és mozdonyvezető), az amatőr fényképezés egyik úttörője, a kitűnő zongoraművész és komponista. Nevét külföldön elsősorban mint a fizikai csillagászat (asztrofizika) és a modern műszertervezés egyik jeles művelőjeként említik. Magyarországon azonban nem csekély érdemeket szerzett azzal, hogy fedelet, kutatási lehetőséget adott a korszerű csillagászatnak, vagyonának nagy részét a tudomány előmozdítására és népszerűsítésére áldozta, másfélezer holdnál nagyobb Komárom megyei birtokát pedig a magyar népnek ajándékozta.

Szinte fanatikusan hitt abban, hogy a tudományos-technikai haladás az emberiség boldogulását hozza magával. Ő maga lelkesen támogatott minden törekvést. Mint a fényképezés szakértője és művésze, egyik főszervezője volt 1890-ben az első Országos Amatőrfényképészeti Tárlatnak. Tekintélyének köszönhető, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.

De támogatta az akkor kibontakozó léghajózás ügyét is, és az első magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését saját pénzéből fedezte. Ugyancsak jelentősen hozzájárult a meteorológiai szaklap, Az Időjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a Balaton tudományos kutatását, azonnal a Magyar Földrajzi Társaság segítségére sietett.

Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével. Nagyszerű, vetített képes előadásai híresek voltak, szívesen írt ismeretterjesztő cikkeket. Széles körű érdeklődése és ismeretei szinte meghökkentőek. Bár legtöbbet a fényképezés technikájával foglalkozott, a fotóművészetnek is mestere volt. Alighanem elsők közt ismerte fel az ellenfényben rejlő művészi hatásokat. Fényképészeti tapasztalatairól egy rendkívül olvasmányos, szinte szórakoztató kézikönyvet írt, kezdő fotósoknak, "Bevezetés a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a festészetet, főként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon mutatta be az érdeklődőknek. Mintegy négyszáz képből, festményből álló gyűjteményét, ásványgyűjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek ajándékozta.

 

 

Ezen a napon történt - február 17.

16 évvel ezelőtt, ezen a napon halt meg   Wass Albert erdélyi magyar író és költő.



Wass Albert a magyarságtudat egyik legkiválóbb képviselője, aki kisebbségi sorsában különösen mélyen átélte s átérezte, hogy mit jelent magyarként saját szülőföldjén és birtokain kisemmizettnek, megalázottnak, és majd "elítéltnek" lenni.
Írói munkásságát és emberi nagyságát csak halála után ismerhette meg igazán a hazai közönség, és vált közismertté, közkinccsé.
Erdély szerelmese volt és maradt mindvégig. Témáit onnan merítette és szólaltatta meg olyan ihletettséggel, áhítattal amelyek olvasóit is magával ragadják.



" Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."

 
Kerítések

Az ösvényre kerítést fontak,
hogy ott legény ne járjon át.
Azt hitték, elriasztják ezzel,
az ostobák.

Ma mindenki kerítést épít,
álomból, csókból, hazugságból,

az útra, melyen az Idő
kacagva fut ki a világból.

Az utacskákról innen-onnan
sok-sok kis kerítés kinő:
nagyot kacag és átallépi
a betyár Idő.

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizeken tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél..
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold..
S a mélybe hullott tündér-könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket..
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek.

Egészségünkért - az izületek

Az emberi test gyakorlatilag minden egyes apró mozdulatához szükség van csontokra, és az ezeket összetartó-, vagy épp szétválasztó ízületekre. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy mi tart össze minket?

Sétál, leül egy székre, megölel valakit – valószínűleg kevesen gondolnak bele abba, hogy egy-egy ilyen természetes és mindennapi mozdulathoz micsoda „összjátékra” van szükség az emberi testben. Szinte minden egyes mozdulatunknál használjuk izmainkat, csontjainak és ízületeinket. Testünk ezen összetevői nélkül képtelenek lennénk állni, sétálni, futni, vagy épp leülni.

A csontok
A fejünk búbjától a lábujjunk hegyéig a csontok adják az emberi test vázát. Felnőttkorra ez összesen 206 csontból áll össze, amelyek már az anyaméhben elkezdenek kifejlődni. Kezdetben azonban csak rugalmas porcokról lehet beszélni, amely egyfajta „csontosodás” során éri el végső szilárdságát. Ez a folyamat az emberi szervezet esetében nagyjából 20 év alatt megy végbe.
A csontok legfőbb összetevői a kalcium, a foszfor, a nátrium, a protein, a kollagén és egyéb ásványi anyagok. Ezen belül is a megfelelő mennyiségű kalcium bevitele elengedhetetlen egészségünk megőrzéséhez. Csontjaink ugyanis nemcsak tárolják ezt az ásványi anyagot, hanem szükség esetén – véráramlásunkon keresztül – eljuttatják a szervekhez is.

Az izmok
A csontok működéséhez – és ezáltal alapvető szükségleteink elvégzésére is – szükségünk van izmokra és ízületekre is. Testünkben több mint 650 izom lelhető fel, ezek teszik ki – ideális esetben – testsúlyunk felét. Az izmok az inak segítségével kapcsolódnak csontjainkhoz. Ha megmozgatjuk ujjainkat, láthatjuk is az inakat munka közben. Izmaink működését agyunkkal,  idegrendszerünkkel tudjuk irányítani.

Az ízületek
Az ízületek – s az azokat borító porcok – a csontok találkozásánál találhatóak, ezek nélkül képtelenek lennénk a mozgásra. Az emberi test legfontosabb ízületei a csípőben, a vállakban, a könyökökben, a térdekben, a csuklókban és a bokáinkban találhatóak. Mivel mozgásunkhoz nélkülözhetetlenek az ízületek, érdemes folyamatosan gondoskodni megfelelő állapotukról, hiszen gyengeségük könnyen vezethet hosszan tartó és erős fájdalmakhoz

Mit tehetünk izületeink egészségéért?

Az ízületi problémák sokunk mindennapjait keserítik meg. Fájdalmat érzünk, ha változik az időjárás, illetve akár egy kisebb megerőltetésre is rosszul reagálhatunk. Tavasszal, a változó fronthatások különösen megnehezítik a dolgunkat, éppen ezért nem árt, ha megteszünk néhány óvintézkedést ízületeink védelmében.

Ne erőltessük meg magunkat, de minden nap szánjunk rá legalább 10 percet, hogy átmozgassuk magunkat: végezzünk kar- és lábkörzést, forgassuk mindkét irányba a csuklónkat és a bokánkat, és máris megelőzhetjük a problémák túlnyomó részét.

A nyújtás helyre rakja az ízületeket, tehermentesíti a gerincet és segít a csontrendszer megfelelő tartásának biztosításában. Éppen ezért minden nap csak annyit tegyünk meg néhányszor, hogy felállunk, és összekulcsolt ujjainkkal megpróbálunk minél magasabbra nyújtózkodni, és tartsuk meg a mozdulatot néhány másodpercig.
Szintén egyszerű, de nagyon hatékony nyújtási forma, ha a hátul összekulcsolt kezünket előre hajolás közben megemeljük, vagy ha összezárt lábakkal, nyújtott térddel előre hajolunk úgy, hogy ha tudjuk, megérintsük kezünkkel a talajt.



A táplálkozással is sokat tehetünk ízületeink egészségéért , Omega-3 zsírsavakban gazdag ételekkel, például hal és dió,érdemes ügyelni a megfelelő kalciumbevitelre is, ami a zöld ételekben, főleg a spenótban és a brokkoliban találhatóak.
Hogy a kalcium megfelelően beépülhessen, fogyasszunk rendszeresen D-vitaminban gazdag táplálékot is,


Forrás: healthyliving.msn.com
Bien.hu

Babonák - a kövek

Az ember mindig is misztikus, mondhatni csodás erőket tulajdonított a drágaköveknek,  szikláiknak, megalitoknak, és népszokásokat, legendákat, vallásos képzeteket szőtt köréjük. 

A kövek  szinte észrevétlenül belopták magukat hétköznapjainkba: sokszor mondjuk, valaki követ gördít az utamba, máskor megkönnyebbülve jegyezzük meg: nagy kő esett le a szívemről; s néha úgy gondoljuk, hogy valaki kőkeményen viselkedett. 

Már a középkorban híresek voltak a kívánságteljesítő „tündérkövek”. Ezeket amulettként, védelmezőként mindig maguknál hordták az emberek. Ha éjszaka az ablakba tették az ilyen kristályt, feltöltődött a hold és a csillagok fényével, és teljesítette az elalvás előtt neki megsúgott kérést.

 Az ilyen követ a gazdáján kívül senki sem érinthette meg, s átruházni sem lehetett  másra, mert akkor elveszítette varázserejét.

Őseink Isten ajándékának tartották őket, színük, formájuk az isteneket és a természetfeletti erőket szimbolizálta.

Évezredek tűnnek el nyomtalanul, de a kövek szeretete mindig él.

A néphit szerint a kövek, amíg érintetlenül a földben hevernek, növekednek, tehát élnek. Minél tovább maradnak a helyükön, annál több energiát vesznek fel magukba a földből, és egyre nagyobb lesz gyógyító erejük. Ezért aztán a betegségektől úgy próbáltak megszabadulni, hogy a beteg testrészt kővel megdörzsölték, a követ pedig visszatették a helyére. Azt hitték, hogy a kő magába zárja a rosszat, betegséget.

Ha például egy fiatalember egész nyáron idegenben dolgozott, akkor a kedvesének odaadott egy követ, amelyet előzőleg megcsókolt. A szerelemmel így feltöltött követ a lány megőrizte addig, amíg a kedvese ősszel visszatért. A kövek által az évezredek alatt összegyűjtött, nagy termékenységet adó, földerővel Badenben és az Érchegységben például úgy akarták a gyümölcsfákat termékennyé tenni, hogy - főleg karácsony éjjel - az ágak közé köveket helyeztek. Az emberek meg voltak arról győződve, hogy ezáltal a következő évben a gyümölcstermés különösen bőséges lesz. Ezt a módszert egyébként elszáradt fák gyógyításánál is alkalmazták.

Ugyanitt szokás volt az asztalokat szilveszterkor kövekkel befedni, hogy egész évben legyen elég ennivaló. Ez a szokás annyira elterjedt, hogy azt az ezredfordulón élő Burchard wormsi érsek mint pogány babonát kifejezetten megtiltotta.

Különösen hatékonynak számítottak az olyan kövek, amelyek kitűntek formájuk és nagyságuk révén, vagy amelyeknek a földrajzi helyzete bizonyos szempontból figyelemre méltó volt. Úgy tekintették őket, mint akiket természetfölötti lények szálltak meg. Hozzájuk fordultak, ha segítségre volt szükség, körüljárták őket háromszor vagy kilencszer is, megcsókolták vagy megérintették őket. Különféle betegségek meggyógyítását kérték tőlük, vagy azt, hogy gyermekük jól fejlődjön, vagy azt, hogy a partnerük hűséges legyen és sok más egyebet. Normandiában az anyák a Djallon-kőhöz zarándokoltak, leraktak rá egy ágat, és azt kérték tőle, hogy fiaik a katonai szolgálattal kapcsolatos sorsolásnál jó számot húzzanak.

Egy másik ok, amiért elzarándokoltak bizonyos kövekhez, a gyermekek utáni vágy volt. Francia szokás volt, hogy az asszonyok napfelkelte előtt kimentek a faluból, és kézen fogva körültáncoltak egy sziklatömböt, vagy házaspárok sétálták körül, egymást átölelve, gyermekáldás reményében.

De mindegy volt, hogy milyen szándékkal kereste fel valaki a követ, arról semmi esetre sem volt szabad elfelejtkezni, hogy ezután a kőnek egy adománnyal köszönetet mondjanak. Ilyen hálát kifejező ajándék lehetett pénz, virág, ruhaanyag, szalagok, kenyér vagy egy kevés tej is.

Bármely kő, amelynek lyuk van a közepén, szerencsét hoz megtalálójának. Nyakláncként vagy kulcstartóhoz erősítve kell viselni. A tengerészek különösen a tengerpartokon talált köveket tartják nagyra, míg a halászok hajóik fedélzetén szeretik látni őket, így biztosítva a jó fogást.

A kő a magyar néphitben is lehet mágikus eszköz. Az apró, simára koptatott köveket, kígyókőnek nevezik. Göcseji hiedelem szerint a kígyók évente egyszer összegyűlnek, és ezeket a köveket közösen fújják. Gyulladások, kelések, daganatok gyógyítására használták ezen kívül azokat a köveket, amelyeket mennyköveknek tartottak. A mennykő akkor keletkezik, ha a villám a földbe csap, aki 7 év után megleli és kiássa, hatalom birtokába jut a néphit szerint, hiszen az ilyen kő gonoszűző, gonoszt távoltartó, gyógyító, szerencsehozó amulett. Úgy hitték, hogy aki mennykövet hord magával, azt nem érheti villámcsapás.

Szerepel a kő káromkodásainkban is: „Üssön meg a mennykő!" Fogadkozásban: „Váljak kővé!"
Hiedelemmondák szólnak arról is, hogy aki nagypénteken kenyeret süt, annak a kenyere kővé válik.

Amerikában azt hiszik, hogy a gyermekágyas anya ágya fölött lógó, közepén lyukas kő csökkenti a szülési fájdalmakat. A francia és ír kődolmenek, kőasztalok is megkönnyítik a szülést azon nők számára, akik lecsúsznak rajtuk. A férjre vágyó lányok pedig egyszerűen ráülnek a kőasztalokra. És vannak az egész világon olyan kőépítmények, amelyek jó egészséget és szerencsét biztosítanak mindazoknak, akik alájuk állnak vagy megérintik őket.

Kínában szolgákat, ágyasokat, lovakat formázó köveket égetnek el a holtakkal. Ezek régen a valóságban is elkísérték a halottat az árnyak völgyébe. Kőszobrok állnak a kínai császárok és magas rangú hivatalnokok sírjai előtt is. A Taj-san hegynek Santung tartományban ,,kiemelkedő" az állandó jelzője. A leghíresebb hegy Kínában. Az erről a szent hegyről származó kő távol tartja a démonokat. A következőt szokták rávésetni: ,,Ez a Taj hegyéről származó kő ellen mer állni." A felirat azokból az időkből származik, amikor Taj hegye mentette meg az embereket a Sárga folyó áradásakor, sőt, a még régebbi napimádásra is utalnak. Éles útkanyarokban is köveket állítanak a leselkedő gonoszok ellen.

Forrás: batarozi.extra.hu, Babonák könyve

Puskás Tivadar

 
1893. február 15-én Budapesten megkezdte adását a Telefonhírmondó, Puskás Tivadar találmánya.


"Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul." - ezekkel a szavakkal kezdte meg adását a vezetékes telefonhálózatra épülő "Beszélő Újság", a rádió előzménye, Puskás Tivadar találmánya.

A telefonközpont ötlete - egy olyan szerkezeté, mely összekapcsolja a telefonkészülékeket, illetve más telefonközpontokat - Puskás Tivadar (Pest, 1844. szeptember 17. – Budapest, 1893. március 16.) nevéhez fűződik, Ő volt az első, aki felismerte a telefonok kapcsán a központ szükségességét.


 Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége, Agricola Mária első gyermekeként. Budapesten keresztelték meg 1844. szeptember 20–án, a pesti bazilika helyén lévő kistemplomban, születése után három nappal.

Tivadar felsőbb iskolai tanulmányait a Theresianumban, majd a bécsi Műegyetemen folytatta. 1865-ben a szülői ház anyagi nehézségei miatt abba kellett hagynia.

A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség. Elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi révén jutott első kenyérkeresetéhez 1865- 66-ban az egyik Festetics családnál. 1866 őszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben a Waring Brothers & Eckersly vasútépítő cég alkalmazottja lett, amely a Nagyvárad- Kolozsvár- Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgozott. Puskás tolmács és szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett.
1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre, ezért egy Londonban látott cég mintájára - elsőként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglői utalványok és kiállítási belépők tartoztak.
A vállalkozás sikeres volt, keresetével 1874-ben Amerikába hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre bukkant, Puskás Chicagóban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet otthagyva Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordította a véletlen végképp az üzletembert a műszaki tudományok, találmányok felé. Egy új találmányról hallott, amely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fogott, megvette a feltalálóéval szomszédos házat, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejutott a féltve őrzött műhelybe. Kiderült a csalás: a gépet valójában sűrített levegő mozgatta. A feltaláló hiába ígért hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket jelentetett meg. Ezzel három hónap telt el, közben a Chicagóban hagyott ércről kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Ám régi és új lelőhelyét egyaránt elfoglalták időközben az élelmesebb aranyásók.

Puskás 1876-ban rövid időre visszatért Európába. Londonban és Brüsszelben távíróhálózat-építési vállalkozásba kezdett. Olyan távíróközpont kiépítését tervezte, amelynek kapcsolótábláján a város gyárainak és hivatalainak vonalai nemcsak a távírdával, de egymással is összekapcsolhatók. Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották. Ekkor jött a hír, hogy a philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett valójában telefonközpontot kell teremteni.; Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és "találmánygyárát" a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni telefonközpont segítségével. Így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit végül is elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott. Edison Puskás Tivadar fivére özvegyének, Puskás Albertnének adott arcképére saját kezűleg írta rá, hogy Puskás Tivadar volt az első ember, aki a telefonközpont eszméjét felvetette. A kép eredetije a Puskás család birtokában van, reprodukciója a Hankó Vilmos szerkesztésében megjelent Universum 1911. évi kötetének 363. oldalán található.

1877-ben már működött is a világ első központja Bostonban, amelyről már 20 km-es távra is lehetett telefonálni. Két évvel később látták el a telefonokat a véglegesített szénmikrofonnal, így egyesítve Bell, Edison és Puskás találmányát.

/Forrás: mszh.hu /

 

Budapesti hídak - Lánchíd

Hazánk fővárosa az egyik legszebb fekvésű város a világon. A Duna által kettészelt, hegyes-völgyes és síkvidéki oldalra osztott Budapest, ez a kétmilliós, nyüzsgő nagyváros, egyedi panorámával bír

Budapesti hídak..

Mi, budapestiek naponta járkálunk el mellettük, alattuk, fölöttük, sőt még rajtuk keresztül is, mégsem vesszük észre, hogy ott vannak. Ha turisták érkeznek a fővárosba, Budapest egyik jellegzetességeként mutogatjuk nekik őket, és mindenki le van nyűgözve, hogy milyen fantasztikusak, eredetiek, és méltóságteljessé teszik a várost. Pedig tudjuk ezt jól mi, budapestiek is. Már annyira tudjuk, hogy életünk részévé váltak, és kizárólag használati tárgyként tekintünk rájuk. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Budapest világszerte egyedülálló és csodálatos látképét a Duna hídjainak is köszönheti.

  A Lanchíd tetejen.............

http://album.reality.hu/panos/lanchid_tetejen/giga/

 

Az eger mozgatasaval barmelyik iranyba lehet forgatni a kepet, sot nagyítani v. kisebbíteni is lehet tetszes szerint

A Lánchíd lett a Regensburg alatti, több mint kétezer kilométeres Duna-szakasz első állandó hídja, akkoriban a világ egyik legkorszerűbb, legjobban merevített, legnagyobb lánchídja volt. Klasszicista stílusú kapuit eredetileg a koronás magyar címer díszítette (ennek helyére később Kossuth-címer, majd vörös csillaggal ellátott népköztársasági, 1996-ban pedig újra Kossuth-címer került). A hídon egykor speciális omnibusz közlekedett: mivel az út a part felől enyhén emelkedett, a hídfőknél egy harmadik lovat is fogtak a jármű elé. A pluszlóerőt aztán a híd közepén kifogták és visszavezették a kiinduló ponthoz.

A hidat 1852 óta őrzi a négy kőoroszlán. Marschalkó János szobrász egy urbánus legenda szerint az első volt, aki a Lánchídról a Dunába ugorva öngyilkosságot követett el – állítólag ezért, mert a nép azzal csúfolta, hogy elfelejtett nyelvet faragni az oroszlánoknak. A mendemonda úgy szólt, hogy a hiányosságra egy vargainas figyelt fel, s terjesztette a hírt országszerte. Egy anekdotagyűjtő szerint mindez csupán mese, mert a szobrászt ugyan zavarta a gúnyolódás, de öngyilkos azért nem lett az oroszlánnyelvek miatt. Állította, az igazság az, hogy a művész fogadott barátaival, hogy az oroszlánnak az ábrázolt szájtartás miatt nem látszik a nyelve, ezt egy cirkuszi oroszlán segítségével be is bizonyította, az elnyert 500 forintot pedig jótékony célra ajánlotta fel. Mindenesetre, ha legközelebb a Lánchídon jársz, kukkants be az oroszlán szájába! És ha már ott jársz, a budai oldalon álló oroszlánszobrok talapzatán nézd meg a Széchenyi és a Sina család címerét is! A szobrász neve pedig közvetlenül az oroszlánok hátsó lábai alatt, a talapzatba vésve olvasható. A budapestiek egyébként nagyon szeretik a Lánchíd kőoroszlánjait, amelyek olyan felségesen őrzik a dunai átkelőt.