Szent György napja a pásztorok számára a munka kezdetét jelenti.
Hagyományosan ehhez a naphoz kötődik a Hortobágyon az állatok kihajtása a
legelőkre. A kihajtáshoz egykoron hozzátartozott a számadás is. A
gazdák és a pásztorok az úgynevezett rovásfára vésték fel, hogy mennyi
állatot hajtanak ki. A rovásfát a vésés után kettévették. Egyik fele a
gazdánál, a másik a pásztornál maradt. Behajtáskor ez alapján tudták
követni a veszteséget és a gyarapodást.
A mai, Hortobágyon élő ember ugyanúgy várja a tavaszt, a megújulást, mint
eleink. Kifelé bőg a jószág – mondták a régiek, érzi a zöld szagát. Itt
az ideje a kihajtásnak, a telelő helyéről a pusztába tart már az állat,
nem vágyik a szénára. .
Ennek örömére a Kilenclyukú hídon áthajtják a mintegy 300 fehér racka
anyajuhot és bárányait számláló nyájat, őket követik a csikósok, lovas,
ökör- és bivalyfogatok. Gulya legel majd a híd lábánál, amely nem
mindennapi látvány. Köszöntik az örökös pásztorokat és utódaikat.
Április 28 szombat Szent György-napi Kihajtási Ünnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése