"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. április 14., szombat

"Ha van víziló,lehet víziszamár is...."

Régészeti leletek nyomában

"Ott ahol a Tisza Röszke alatt nagy kanyarral fordul újra dél felé, az ártér mocsaras, zsombékos szintjéből egy kis sziget emelkedik ki Lúdvár a neve.  Bizonyára azért, mert a szabályozás előtti mocsárvilágban vadludak fészkeltek itt.

Ásóink nyomán igen gazdag leletanyag  került elő,köztük néhány, a mai lovakénál sokkal apróbb patacsont is, melyek  különös figyelemben részesültek.
 Itt lett a csodaállat körösztapja M.J.   aki öreg kubikusaink ismételt kérdéseire ragyogóan fordította le a hajdani állat tudományos latin nevét: Equus asinus hydruntinus regalia Cfr. Ez szó szerint otrantói lószamarat jelentene, ám ilyen állat nincs.

"Ha van víziló, akkor lehet víziszamár is, ime itt vannak a csontjai..."

Úgy tudtuk, hogy ez az állat a jégkorszak végén kihalt. Az általunk kutatott újkőkori falvak jóval a jégkorszak után épültek, időszámításunk előtt 5000 táján. Ha pedig lakói a többi állattal együtt még víziszamarat is ejtettek, akkor nemigen halhatott ki. Kisebb méneseik még vágtatgathattak akkoriban az alföldi steppén.

Milyen is lehetett? a zoológusok mérései szerint közeli rokonához, a belső ázsiai steppéken még élő kianghoz, vagy kulanhoz hasonlított, apró termetű, nagy fejű állat, farka bojtos, mint a szamáré, fülei aprók, mint a lovaké.

Később egy újkőkori településen, a friss szántás barázdáiból előkerült egy lószobrocska. Igen ám, csakhogy ló abban az időben még nem élt a Kárpát-medencében, a szobrocska tehát nem lehet más, mint a víziszamár egykori ábrázolása. Néhány centiméter hosszúságú volt a megmaradt rész, mely a mester  gondos, aprólékos munkája nyomán finoman kidolgozva, szinte lobogni látszik, amint hátracsapott fülekkel ágaskodó állat benyomását kelti

Ez a korszak, amelyről történetünk szól az ősrégészeti kutatások egyik legizgalmasabb területe. "

/Trogmayer Ottó: A Víziszamár
/részlet/



















Fotó: Fővárosi Állat- és Növénykert)

2009-ben pusztult el a  világ legidősebb onagere, azaz perzsa vadszamara a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A matuzsálemi kort megért állat 1974. június 2-án látta meg a napvilágot a belga Planckedael Állatparkban. 1977-ben került Budapestre, ahol eredetileg Pici néven jegyezték be a törzskönyvbe, ám a rendszeres szaporulatra való tekintettel hamarosan Maminak keresztelték át. Mami mindvégig a tevék közelében lakott.
34 éves és 7 hónapos élettartama matuzsáleminek számít. A világ állatkertjeiben tartott mintegy 350 ázsiai vadszamár (más néven félszamár) közül valamennyi állat fiatalabb ennél. Figyelembe véve, hogy a természetben élő egyedek élettartama rendszerint elmarad állatkerti fajtársaikétól, nagy biztonsággal állítható, hogy mostanáig Mami volt a világ legidősebb ázsiai vadszamara.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése