A mese mágikus dolog, ami megmutatja a látható
és a láthatatlan egységét, ahol az ember lakozik. A mese oly régóta
szól az emberekhez, oly sok tudást tárol, hogy szinte minden emberi
helyzetre és tulajdonságra van éppen megfelelő mese, ahol választ
kaphatunk, hogyan kell megoldani a hozzá kapcsolódó problémákat.
Az emberiség első
meseterapeutája minden bizonnyal Sahrazád lehetett,
aki addig mesélt egy megcsalt és bosszúra éhes férjnek, míg annak lelkében le
nem csillapodott a düh, a féltékenység, a zűrzavar és a bosszúvágy. Sahrazádnak
nem volt könnyű dolga, hiszen ezeregy éjszakán keresztül kellett mondania a
meséket, s e különös mesemondás tétje nemcsak az volt, hogy a felesége
hűtlensége miatt városa leányait sorra legyilkoló uralkodó dühét megfékezze,
hanem az is, hogy ő - húgával együtt - életben maradjon.
Sahrazádnak három
fiúgyermeke született a királytól az ezeregy éjszakán át tartó mesemondás során.
Amikor ajkairól elfogyott a szó, azt kérte Sahrijár királytól, hogy mentse fel
őt a halál alól a gyermekek kedvéért. A király bevallotta, hogy ezt már rég
megtette, hiszen a mesék hallgatása közben egyre több „öröm borította be a
király lakát”, s az uralkodó reggelente „boldogan kelt, áldással eltelten”.
Micsoda gyönyörűség
is ez az emberiség számára: a mesék gyógyító ereje által boldogan ébredni,
áldással eltelten...
Aiszóposz meséi
A vadkecskék és a kecskepásztor
A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és
látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett,
valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar
kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és
így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott,
éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott
oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért,
mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve
azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket,
amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak,
és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha
minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél,
világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk
helyeznéd."
A mese bizonyítja, hogy nem kell
szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek
minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is
eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre
tartani
.A halászok
A
halászok húzták a hálót; mivel az nehéz volt, már előre örültek és
táncoltak, mert azt hitték, hogy sok a zsákmány. Mikor azonban a partra
húzták, csak kevés halat találtak, ellenben telis-tele volt a háló
kövekkel és homokkal. Erre mértéktelenül megharagudtak; nem is annyira
magáért a dologért nehezteltek, hanem mivel az ellenkezőjére
számítottak. De egy öreg így szólt közöttük: "Hagyjuk abba, barátaim;
úgy látszik, az öröm testvére a bánat, és ha annyira örültünk már előre,
most nyilván szomorkodnunk is kell."
Így hát
fogadjuk el, hogy milyen változékony az élet, s nem kell nekünk sem
büszkélkednünk; gondoljuk meg, hogy a túlságosan szép időből viharnak
kell támadnia.
A tengeri utazók
Néhány
utas hajóra szállt, és tengeri útra indult. Mialatt a nyílt tengeren
voltak, történetesen óriási vihar támadt, és a hajó csaknem elsüllyedt.
Az utasok megszaggatták ruháikat, jajveszékelve könyörögtek atyai
isteneikhez, s fogadalmi ajándékokat ígértek, ha megmentik őket. Miután
elült a vihar, és ismét kiderült az ég, örvendezni kezdtek, táncoltak és
ugrándoztak váratlan megmenekülésük miatt. A szilárd lelkű kormányos
viszont így szólt hozzájuk: "Barátaim, úgy vigadjatok, hogy a vihar
esetleg újra kitörhet."
A mese arra tanít, hogy ne büszkélkedjünk túlságosan a jó sorsban, hanem gondoljunk arra, hogy a szerencse változékony.
Aiszóposz, Ezópus (Kr. e. 6. sz. eleje-közepe)
Görög író.
A
felszabadított rabszolga a meseirodalom egyik legnagyobb alakja, az
állatmese műfajának továbbvivője, a művészi, rövid, csattanóra kiélezett
forma kidolgozója (fabula). Meséinek szereplői állatok és szegény
emberek, állásfoglalásuk a szegények és gyengék igazságának védelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése