"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2012. április 14., szombat

Régészeti leletek nyomában /2/






A régészet lehetőséget ad,  hogy felnyissuk a múltba nyíló ablakokat és egy pillantást vethetünk mindarra, melynek örökségéből mai világunk származik.

Mintegy hétezer esztendővel ezelőtt játszódott le az emberiség egyik nagy gazdasági forradalma, amikor is áttértek a termelő életmódra. Ez az átalakulás először az un. "termékeny félhold" területén ment végbe. Legrégebbi nyomait Kisázsiában a Káspi-tótól délre találták meg,

Évtizedekkel ezelőtt bebizonyították, hogy a termelői életmódra való áttérés szelektív gyűjtögetéssel és szelektív vadászattal kezdődött, majd lassan felismerve a földművelés és állattartás lehetőségét, folyamatosan törekedtek a hasznosítható fajták módszeres tenyésztésére, és termesztésére.

A  legelső háziállat a kutya volt, ezt követte sorrendben a juh, a kecske, a szarvasmarha és a sertés.
Az újkőkori gazdasági forradalom együtt járt az állandóbb települési helyek -falvak -kialakulásával. Eben az időben kezdtek el edényeket készíteni és a különböző tipusú kerámiatárgyak egy-egy nagyobb terület jellegzetes hagyatékaivá váltak.

Régen foglalkoztatja a régészeket a mesterségek kialakulásának története. Közhellyé vált az az elképzelés, hogy a férfiak a nyájat őrizték, az asszonyok a házimunkát, fontak szőttek, és ők készítették az edényeket is.

Cs, Gy, salgótarjáni bőrgyógyász arra a feladatra vállalkozott, hogy sokezer éves ujjlenyomatok és körömívek alapján meghatározza: férfiak, vagy  nők kezenyomát viselik-e a régi edények.
Annyit már tudunk, hogy az akkori emberek keze sokkal keskenyebb és kisebb volt, mint a miénk.

"Az én házam az én váram" tartja a közmondás. A ház is ennek a kornak a találmánya. Korábban volt a sátor, az állatbőrökkel fedett verem, de ez időszakban már kialakultak az utcák, és a házak meghatározott  külső és belső rendje  szinte a középkorig vezethető hagyomány alapjait teremtette meg.  Kétféle háztípust ismerünk, az első a vályogtéglás építkezés, a másik pedig a csömpölyeges ház. Igen ritkán került elő, hazánkból mindössze kettőt ismerünk.

Szegeden Lele Tamás magánmúzeumában megtekinthető a csömpölyeges ház modellje.

A ház falának szerkezetét földbe ásott oszlopok alkotják. A fal azonban úgy készül, mint a fecskefészek. Jókora koloncokat kevernek össze szalmával, pelyvával, ezeket egymás fölé rakják, majd lesimítjék és kész a házfal. A tetőt nyilván szalma, vagy nád borította. Nem nagy házak voltak ezek, körülbelül 5 x 5 méter alapterületű.

Forrás:Régészeti Barangolások Magyarországon
/Trogmayer Ottó/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése