Soha máskor nem tölti meg annyi misztikum és mágia a levegőt, mint a téli napforduló időszakában..
Amikor a forgástengely a pálya során a legkisebb szögben hajlik el a beérkező napsugaraktól, akkor van a nyári napforduló, amikor pedig a legnagyobb szögben, akkor a téli. A nyári napforduló az északi féltekén június 21-re, a téli pedig december 21-re esik, a déli féltekén éppen fordítva. A decemberi téli napfordulón az északi félteke a legtovább marad árnyékban, ezért ott ekkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Az Északi-sarkkörön december 21-én nem is kel fel a nap, végig a horizont alatt marad.
A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták. Első erre vonatkozó emlékeink nagyjából ötezer évesek.
Újabb kutatások szerint a Stonehenge-et is használták téli napfordulók idején rituális célokra. Jóval többet tudunk a sumérok napfordulós szertartásáról, a Zagmuk nevű ünnepről. A mezopotámiai nép azt vallotta, hogy óvó istenük, Marduk év végén vívja meg csatáját a káosz túlvilági szörnyeivel, és 12 napos ünneppel emlékeztek meg erről. Hogy támogassák Mardukot, az ünnepség végén feláldozták királyukat, hogy a túlvilágon győzelemre segítse az istent.
Más ókori népek is ünnepeltek a téli napfordulón. A görögök a Lenaia során Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg rituálékkal és drámákkal, a perzsák pedig többek között azzal adtak hálát az ismét rövidülő éjszakákért, hogy a rabszolgák és az urak egy napra szerepet cseréltek. A rómaiak a Saturnalia nevű egyhetes mulatsággal adóztak a téli napfordulónak (a görögök Kronia nevű ünnepét vették át), kocsiversenyeket és más látványosságokat tartottak, és a szolgák rövid időre itt is az urak székébe ülhettek. A korai európai és ázsiai népek hasonló ünnepeiben markáns motívum a sötétség gonosz szellemeinek elűzése és legyőzése, például a szlávok is így ünnepelték a Korocsunt. A szó egyik jelentése "lépő, átforduló", ami a napfordulóra utal, erre a szláv ünnepre eredeztethető a magyar "karácsony" szó. A másik lényeges elem a téli napforduló idején a fény ünneplése fénnyel, a skandináv és germán népek tűzzel köszöntötték a rövidülő éjszakákat.
Népszokások is őrzik a téli napforduló emlékét, a magyar folklórban is találunk több ilyet. Az egyik legismertebb a karácsony másnapján tartott regölés, amivel az újévet köszöntik a legények és a házasemberek, akik házról házra járva kívánnak termékenységet és bőséget. Több vidéken szokás a kolompolás és az alakoskodás (állatbőrök viselése) is, ezekkel az ártó szellemeket űzik el. A betlehemezés is karácsonyi népszokás, amivel Jézus születését mesélik el.
"Téli napfordulókor a Fekete Ló (Nyilas) hónapjának vége, a sötét-fekete nap elbúcsúzik, és az egyre világosodó, Fehér Szarvasnak adja át a helyét. A Nap a Szarvas (Bak) jegyébe lép, a szarvak között kel fel. Ehhez kapcsolódik egy régi népszokás. „Téli napfordulókor éjfélkor megjelent kíséretével a csodaszarvasnak öltözött ember.
Őseinknél a Csodaszarvas az Ég jelképe volt és ezért a csodaszarvas-álarcos regösnek nagy, fekete köpenye vagy fekete subája volt … csillagok borították. Az agancson gyertyák és csengettyűk.” Itt az agancs az égbe nyúló világfát, a gyertyák és csengettyűk a csillagokat jelképezik. A karácsonyfa – gyertyák – csengettyű ezt idézik. (csillag-csilingel) ezért szokás gyertyákkal díszíteni, és csengőkkel csilingelni karácsonykor.
Télapó virgácsa és Gyógyító Boldogasszony
A skandináv IDUN a gyógyító, a varázsgyümölcs őrzője, egyezik a nyírfaistennővel. Ő is kapcsolódik a téli napfordulóhoz, és megfeleltethető a mi Gyógyító Boldogasszonyunknak. A nyírfaágakkal vesszőzés szokása magyarhonban régi. Átmentődött részben a Mikulás virgácsába, aminek a célja a jobbá tevés, a gyógyítás és nem a büntetés volt. A másik, - néhol még élő - szokás a Gyógyító Boldogasszony napján (december 28.) történő nyírfavesszőzés is az egészségvarázslás és termékenységvarázslás szertartásához tartozott.
Mivel a betegségeket démonok, boszorkányok művének tekintették, ezért az egészségvarázslás egyúttal démonűző, ill. boszorkány távoltartó művelet is volt. Ennek maradványa pl. az alma (varázsgyümölcs), a fokhagyma (démonűző), és méz (mézes) fogyasztása, hogy az elkövetkezőkben is egészségesek maradjunk.
(kivonatok a "A rovásjelek titkai" c. könyvből)
Temesvári Gabriella"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése